Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-16
30 De itt, ezen a ponton tűnik ki, hogy a népszavazás egyáltalán nem a külhoni magyarokról szól. Egy politikai manőverrel van dolgunk. Próbáljunk meg hát ez egyszer tiszta szöveggel, egyenesen beszélni. Számomra nem kétséges, hogy a politikai ellenzék előtt már a 2006os választások sorsa lebeg. Kettős csapdát állítottak, ezért karolták fel az eleddig csak kikacagott MVSz kezdeményezését. Nyilvánvaló, hogy egy kormánynak felelősen kell gondolkodnia a költségekről is, tehát nem tehe ti meg, hogy dalolva fogadja be szociális ellátó rendszerébe hirtelen beeső esetleges tíz, vagy százezreket.0 Egy kormánynak el kell mondania, hogy azt a pénzt, amit eddig szűk tízmillió felé osztott el, ezután esetleg tizenegy, vagy több millió felé kell majd elosztania, egy főre kevesebb jut tehát.0 De ezzel kénytelenségből fel kell vállalnia az ördög ügyvédje szerepét. Ilyenformán pedig, ha az "igen" szavazat győzne a népszavazáson, maga ellen fordít több tízezer potenciális szavazót 2006ban. Mert ne l együnk naivak: ha százezrével lehet majd hozzájutni a magyar állampolgársághoz, nem lesz majd túl nehéz 2006ban néhány tízezernyi magyarországi lakhelyet felmutatniuk az új állampolgároknak. S egy olyan országban, ahol ennyire kiegyenlítettek az erőviszon yok, mint nálunk, néhány tízezer szavazat az egyik oldalra eldöntheti a választások végeredményét. A kettős csapda tehát: a mostani ellenzék gyakorlatilag szavazatokat vásárolhat a jelenlegi kormány terhére - miközben a számlát végső soron mi álljuk. A mo stani kormány lesz az anyagias, az undok, a számító - esetleg később a megszorító, a szociális juttatásokat lefaragó, az ígéreteit nem teljesítő , miközben az új szavazók voksai az ellenzéket segítik hatalomra. Ebben a nem túl gusztusos politikai játszmáb an azután háttérbe szorulnak azok a valódi magyar sorskérdések, amelyeket most meg lehetne tárgyalni - de az ellenzék taktikusan hallgat róluk, a kormány meg nem meri elővenni. Én ha kormány lennék, a szavazás előtt azért nyilvánosságra hoznék egy elszámo lást: a rendszerváltás óta eltelt tizenöt évben vajon hányszor tíz- és százmilliárd forintot költöttek a magyar adófizetők a környező magyarságra? Konkrétan mire mentek el a százmilliárdok? Mi épült belőlük? S mennyi az a pénz, ami csöndben eltűnt kézenkö zön, amiről gyanítható, hogy nem a közösség javára, hanem néhány ember gazdagodására szolgált? Itt az ideje egy ilyen elszámolásnak is. A továbbiakban azután már nem is beszélnék számokról. Százmilliárdok nélkül is baljós dolgokat látok magam előtt. Vaj on végiggondoltáke a népszavazás kezdeményezői, micsoda időzített bombát helyeznek el, micsoda magyarmagyar ellentét magvait hintik szét? Azt mondják: nem kell félni a szociális juttatások összegének növekedésétől, hiszen azt az újonnan átjövő munkába ál lók megtermelik majd. Így is volna ez - ha nem lenne Magyarországon kínzó munkanélküliség. De itt az van. Így aztán minden beérkező és dolgozni akaró új állampolgár veszélyezteti majd egykét másik ember munkahelyét. A munkáért folytatott harc, az alákínál ás pedig feszültséget - rosszabb esetben gyűlöletet - eredményez. Kialakulhat az "újonnan jöttek" és a "régiek" között egy új frontvonal. Kinek jó ez? Ha valaki kételkedne mindebben, ajánlom, látogasson el bármelyik magyar építkezésre. Ott dolgoznak a "r ománok", illetve "oláhok", illetve "szőröstalpúak". Egyébként magyarok ők, csak éppen feketemunkán vannak itt Romániából. S amit ők a "magyar" magyaroktól kapnak! Mindennek hívják őket, csak rendes embernek nem.
