Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-16
31 A kettős állampolgárságnak egyetlen értelme és célja lehetne, hogy közelebb hozza egymáshoz a ma Magyarországon élő és a történelem folyamán külhonban rekedt magyarokat. Segítse újra építeni a határokon és virtuális határokon át a közös kultúrájú nemzetet. Helyette: új kenyérharcot látok. Van enne k feszültségkeltésnek egy igen kellemetlen, és politikailag nem éppen korrekt vonzata is: a külföldi magyar romák helyzete. Kellemetlen, de nem szabad hallgatni róla. Azt nyilvánvalóan nem lehet majd mondani egy határon túli roma családnak, hogy nem lehet magyar, mivel cigány. Az világ csúfja lenne! De egyáltalán nem lehet kizárni, hogy nagy tömegben érkeznek majd romák a jobb magyarországi szociális ellátás reményében - s "megélhetési magyarrá" válnak. Következmény: újra fellángoló cigányellenes hullám. M a már - sokak áldozatos munkája következtében , talán mintha kissé csitulni kezdene a romaellenesség. Talán kezd kialakulni egy roma középosztály. Egyre feszültebb munkapiaci helyzetben még egy újabb, "roma" feszültség. Az kell a nemzetnek? S végül talán a legfájóbb seb: a délvidéki magyarság veszélyeztetettsége. A felfellángoló szerb nacionalista hullám néha fizikai létükben fenyegeti a vajdasági magyarokat. Magyarverések, fenyegető feliratok a házak falán, határnak nekiinduló családok. Mekkora olaj les z majd a pánszerb nacionalisták tüzére a magyar állampolgárság lehetősége? Kis fantáziával is látható előre, hogy megújulnak majd a magyarokat a szülőföldjükről elkergető fenyegetések. "Lehet uniós útleveletek! Magyar állampolgárok lehettek! Tűnjetek a föl dünkről, menjetek haza!" - szólal meg majd a nacionalista kórus. Vajon hozhatjuke ilyen helyzetbe a vajdasági magyarokat? Ki vállalja a felelősséget, ha kialakul egy ellenséges szerbiai közhangulat, s magyar családok tucatjai, százai - vagy többen - lesz nek kénytelenek odahagyni házukat, s menekülni a hazájukba? Félreértés ne essék: nem vagyok a magyar nemzet egységesítése, a külföldön rekedt magyar milliók segítése ellen. De a közelmúlt történelme bebizonyította, hogy az etnikai alapú "rendezések" a Kár pátmedencében és a Balkánon hihetetlen feszültségeket szítanak. A kölcsönös sérelmek, a szegénység, a kenyérharc könnyen egymásnak uszít népeket, népcsoportokat, etnikumokat. Nagyon, nagyon óvatosan és meggondoltan szabad csak hozzájuk nyúlni. Egy ilyen - nyilvánvalóan aktuálpolitikai érdekek és választási pozíciószerzés által motivált, s hűbelebalázs módjára megrendezett - népszavazás leírhatatlan károkat okozhat a nemzetnek. Többet, mint az évi néhány száz milliárd. El kellene még gondolkodni ezen a hát ralévő pár hétben. Végül: a politika fintora. Ha a mostani kormány eléggé okosan kommunikál, egy esetleges "igen" népszavazási eredményből csinos kis politikai tőkét kovácsolhat magának. Meglesz a minden nehéz helyzetre alkalmazható, kézből előrántható jollyjoker kifogás: "Nem teljesültek az ígéretek? Kevés az autópálya? Nem nőnek a nyugdíjak? Tovább pusztulnak le a kórházak? Nem nő a közalkalmazotti fizetés? Koldusszegények az önkormányzatok? Hát persze - mi javítani akartunk, meg is ígértük, dehát, tu dják, a pénz elment a külhoni magyarokra, a kettős állampolgárságra. Köszönjék a népszavazásnak!" vissza Veszélyes játék Népszava 2004. november 16. Szerző: Sebes György Tulajdonképpen örülni kellene annak, hogy újra van egy - sőt mindjárt két - kérdés, amit nem 386 kiválasztott ember, hanem a nép dönthet el. Az örömbe azonban egyre több üröm vegyül. Ennek pedig éppen azok a politikusok az okai, akiknek többsége ott ül a Parlamentben. A kettős állampolgárságról közelgő n épszavazás szinte megoldhatatlan lelkiismereti kérdés elé állítja azokat a magyarokat - a voksolásra jogosult valamennyit , akiknek valamit tenniük kell december 5én. Három
