Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-09
9 A kettős állampolgárság ügye egyfelől érzelmi, másfelől tárgyszerű kérdések sorozatából építkezik. Érzelmi - elsősorban a határainkon kívül élő magyarok szempontjából, de sok határon belül élőnek is. Szakmai minden szempontból, ami kívül esik az érzelmeken: rideg tényeken és még annál is ridegebb kérdéseken alapulnak. Ezeket nemcsak a határok övezte bensőség védettségéből lehet feltenni. Szakmai kérdés, hogy vane értelme a kettős állampolgárságnak azután, hogy két szomszédunk velünk együtt let t az Európai Unió tagja, másik kettő jó úton halad efelé. A kettős állampolgárság bevezetésének milyen hatása lenne az anyaországi társadalomra? Az oktatásra, az egészségügyre, az adórendszerre és a munkaerőpiacra? Végül: milyen hatása lenne a választójogr a? Súlyos tévedés lenne azt gondolni, hogy a politikai vita nem erről szól. Ha egy eredményes népszavazást követő esetleges parlamenti vita során úgy alakulna a helyzet (alakulhat, de nem is), hogy a kettős állampolgársághoz választójogot is adnának, nagy valószínűséggel átszíneződne a magyar politikai paletta. Nem véletlen, hogy a politikai elit fölsorakozott az egyébként egyik fél által sem respektált MVSZ jelzőbójája két oldalán. Szinte szükségszerű így, hogy érvek helyett érzelmeket ütköztetnek, oly iz galmi állapotot teremtve ezzel, hogy bármely oldal is járjon sikerrel, a másik nagyot, akár végzeteset bukhat. Gyurcsány Ferenc a kettős állampolgárság kapcsán Trianonveszélyről beszél, holott ha van ügy, amelynek kapcsán Trianont nem jó szóba hozni, úgy ez az. Ráadásul a tétet tovább srófolja a kormány azzal, hogy határozott, mérlegelést nem engedő nemre szólítja föl a szavazókat. A kormányfő gazdasági múltjából adódó menedzserhatározottsággal reagál, miközben a politikusi bölcselkedésnek, de akár "a húzd meg ereszd meg"nek is több helye lett volna. Orbán Viktor sem maradt adós: kijelentése, hogy "a becsületes magyaroknak igennel kell szavazniuk", mellbevágóan semmibe veszi mindazokat, akik esetleg nem úgy gondolkodnak a világról, és benne a magyarokról, magyarságról, ahogyan ő. A jelzőbója elszabadult. Part még nem látszik csak a mélység. vissza Szét - választás? Népszabadság • olvasói levelek • 2004. november 9. Ha meg akarjuk érteni, miért nem sikerül a romániai m agyarságnak egységesen fellépnie a november 28i parlamenti választásokon, a múlt évi szatmári RMDSZkongresszussal kell kezdenünk a történetet. 1999ben az RMDSZ csíkszeredai kongresszusa alapszabályban rögzítette, hogy csak a közvetlen és titkos "belmag yar" választások megtartása után fel álló Szövetségi Képviselők Tanácsa jogosult összehívni a következő kongresszust. Ilyen választás nem volt, tehát a tavalyi kongresszust alapszabályellenesen hívták össze. Tőkés László tiszteletbeli elnök az igazságszolgáltatáshoz is fordult. Mindhiába, az igazságszolgáltatás a politika nyomására elutasította a közvetlen magyar választások elrendelését. A szatmári kongresszus a másként gondolkodók eltávolításának kongresszusává vált. Így csinált Markó és köre a belső ellenzékből külső politikai ellenfelet. Ez lett a Magyar Polgári Szövetség. A határozottabb politizálást, a közel tíz éve padló alá söpört autonómia megvalósítását sürgetők elsősorban a Székelyföldön egyre népszerűbbé váltak, az RMDSZ vezetése pedig egyre szorosabbra fűzte viszonyát a román kor mánypárttal, a PSDvel. Az RMDSZ szenátusi és képviselőcsoportja közös nyilatkozatban azt állította a székelyföldi autonómia szorgalmazóiról, hogy "a szélsőséges román nacionalisták malmára hajtják a vizet". Elérték, hogy a román vezetés (akárcsak az RMDSZ vezetése) féljen az MPSZtől. A közös félelem szülte meg azt a törvényt, amelyre hivatkozva a Központi Választási Iroda megtagadta az 54 000 támogató aláírást összegyűjtő MPSZ indulását az önkormányzati választásokon. Demokratikus országokban elképzelhete tlen módon a választási törvény semmilyen jogorvoslati lehetőséget sem ad a választási iroda kizáró döntése ellen, ezért a Román Legfelső Törvényszék és Semmítőszék hatáskör és illetékesség hiányában elutasította a fellebbezést. Az őszi parlamenti választ ásokra - az Európai Néppárt tiltakozásával mit sem törődve - olyan törvénytervezetet terjesztettek elő, melynek értelmében kisebbségi szervezetet aláírásukkal csak a
