Reggeli Sajtófigyelő, 2004. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-09-04
3 Kelemen Hunor hangsúlyozta: a programban szerepet vállaló magyar parlament és kormány, az RMDSZ, a lebonyolításban szerepet vállaló Iskola Alapítvány és a s tátusinfo irodák közös célja az erdélyi magyar oktatás erősítése volt, e kitűzött célt pedig sikerült elérni. +++ kit/kgf 09.52 LMT 030904 1871 vissza A támogatáspolitika stratégiája Magyar Hírlap 2004. szeptember 4 . Szerző: Pomogáts Béla Az Illyés Közalapítvány kuratóriumának csaknem két esztendeje vagyok a vezetője, s korábban négy esztendőn keresztül voltam a kuratórium tagja (máskülönben hosszú évtizedek óta foglalkozom a kisebbségi helyzetben élő magyarok ügyei vel) – ennyi idő talán elegendő arra, hogy tapasztalatokat szerezzek az úgynevezett támogatáspolitika működéséről, és szóvá tegyek néhányat nem mindig örvendetes tapasztalataim közül. Elöljáróban: a Magyar Köztársaság támogatáspolitikája a kelleténél jóva l szűkösebb mederben halad, nem mindig átgondolt, és ezért nem elég hatékony. A támogatási politika stratégiája a köztársaság, hogy így mondjam, erkölcseiből következett, minthogy a kisebbségi sorsba taszított magyarság iránt nyilvánított felelősség része volt a rendszerváltás erkölcsi és politikai stratégiájának. Ezt deklarálta a "negyedik" Magyar Köztársaság Alkotmánya is. A felelősségvállalás következményeként épült be az ország költségvetésébe a támogatáspolitika, részben a nagy közalapítványok (Illyés , Apáczai, Új Kézfogás, Mocsáry alapítvány), részben a közvetlen miniszteriális támogatások (az erdélyi Sapientia Tudományegyetem, a komáromi Selye János Egyetem, a beregszászi Illyés Gyula Tanárképző Főiskola, a vajdasági bentlakásos magyar középiskolák, a határon túli magyar könyvkiadás stb.) intézményi rendszerének keretében. De maradjak csupán az Illyés Közalapítvány körében szerzett tapasztalatoknál. (A teljes támogatási rendszer mára kissé kaotikussá vált, ezért szükség lenne egy olyan stratégiai esz mecserére, esetleg a Magyar Állandó Értekezlet keretében, amely számot vet a teljes rendszer eddigi tapasztalataival és jövőjének feladataival.) Az Illyés Közalapítvány mára ott tart, hogy csupán a legnagyobb nehézségekkel és nem minden belső konfliktus n élkül képes megközelítőleg eleget tenni az alapítói, mindenekelőtt a magyar Országgyűlés által megjelölt feladatoknak. A közalapítvány költségvetési kerete 2001ig folyamatosan (2000ben és 2001ben radikálisan) emelkedett, azóta reálértékben – az idei esz tendőben abszolút értékben is – csökkent. 2001ben az akkori költségvetés valamivel több mint egymilliárd forintot juttatott az alapítványnak, azóta ez az összeg nem nőtt, ami négy esztendő leforgása alatt nagyjából húszszázalékos inflációs veszteséget jel ent, ráadásul az idei költségvetési megszorítások csaknem kétszázmillió forinttal (vagyis újabb húsz százalékkal) csökkentették a közalapítvány rendelkezésre álló összeget. Reálértékben számítva az alapítvány ma a 2001ben rendelkezésére álló pénzügyi kere tnek csupán körülbelül a hatvan százalékával gazdálkodhat. Egyre fogy a pénz Ez a keret ma nyolcszázmillió forintot jelent (2001es árszínvonalon csak hatszázmilliót), ennek felével a határon túli alkuratóriumok rendelkeznek, több tízmilliót vesz igény be az alapítvány működtetése, ugyancsak több tízmilliót visznek el azok a kötelezettségek, amelyeket az alapítvány már működésének kezdete óta magára vállalt (például a határon túli magyar televíziós központok működésének támogatása, az MTI hírszolgálatána k a határokon túli finanszírozása, igaz, ez utóbbi a jövő évben már nem terheli az alapítvány költségvetését). A budapesti központi keretben az idén így mindössze kétszázmillió forint maradt, ezzel szemben több milliárd forintra rúgó pályázati igény jelent kezett. El lehet képzelni azt a feszültséget, amely ilyen lehetetlen körülmények között a budapesti központi kuratórium munkáját megterheli. Ez a feszültség bizony rányomja bélyegét a kuratórium tanácskozásaira is, és időnként a tevékenység, illetve a kura tóriumban való részvétel ellehetetlenülésének rémképét idézi fel. Az Illyés Közalapítvány budapesti kuratóriumának hagyományosan egy igen súlyos dilemmával kell megküzdenie: döntenie kell, vajon az úgynevezett "stratégiai" beruházásokat (Magyar Házak, isk olák, szociális otthonok stb. létesítését) avagy a már létező magyar intézmények működésének támogatását részesítie előnyben. Mindkettőre szükség van, hisz a "stratégiai" beruházások a kisebbségi magyarság
