Reggeli Sajtófigyelő, 2004. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-09-04
4 fennmaradásának feltételeit teremtik meg, az inté zmények (iskolák, tudományos műhelyek, folyóiratok, kulturális találkozók, ifjúsági táborok, egyházi rendezvények) támogatása viszont a kisebbségi magyar élet és közélet fenntartását szolgálja. Egyiket sem lehet tehát elhanyagolni, a pénzügyi keret viszont a kettő közül az egyik támogatására sem elég, mindkettőére pedig a kevésnél is kevesebb. Ez az áldatlan helyzet okozza a támogatási politika egyelőre megoldhatatlannak tetsző belső konfliktusait. Jóllehet tudható, hogy a támogatási politikának éppen most : az európai uniós integráció lehetőségének kibontakozásakor igen nagy stratégiai feladatokat kellene megoldani. Részben azáltal, hogy az uniós támogatások megszerzése bizonyos, általában a tervezett beruházás költségvetésének húszhuszonöt százalékát mint "önrészt" követeli meg, és ezt a magyar költségvetésnek kell állnia. (Mindez jelenleg a szlovákiai és csekély részben a szlovéniai beruházásokra vonatkozik.) Részben pedig azáltal, hogy az uniós pályáztatás sikere érdekében most kell létrehozni vagy meger ősíteni azokat az erdélyi (és esetleg vajdasági) magyar intézményeket, amelyeknek önállóan (és nem bukaresti vagy belgrádi közvetítésen keresztül) kellene a brüsszeli központban pályázati eredményeket elérniük. Az előttünk álló néhány (öt? tíz?) esztendő sorsdöntő lesz a romániai és a szerbiai magyar intézmények jövője szempontjából. Ha a kisebbségi magyarság – természetesen jórészt magyarországi támogatással – most nem tud helytállni az uniós versenyben, akkor igen nagy teret fog veszíteni a többségi nemz etek érdekérvényesítő politikájával szemben. Azt ugyebár senki sem gondolhatja komolyan, hogy az erdélyi vagy a vajdasági magyarság uniós érdekeit Bukarest vagy Belgrád ugyanolyan ügybuzgalommal fogja képviselni, mint a román vagy szerb érdekeket. Mindez a magyar állam számára stratégiai döntéseket és ezeknek megfelelő támogatási politikát ír elő. A köztársaság költségvetése jelenleg nem felel meg a támogatási politika eme stratégiai követelményeinek. Ráadásul köznapi eredményessége is több kétséget vet fe l. Jól tudjuk, a kisebbségi közösségek és intézmények számára megítélt és juttatott pénzösszegek nem mindig szolgálták azt a támogatási stratégiát, amely a kisebbségi magyarság érdekében létrehozott közalapítványoknak értelmet ad. Átlátható elszámolási r endszer A folyósított összegek egy részének útját ma is homály borítja, ezért is kellett az Illyés Közalapítvány új kuratóriumának az elszámolások igen határozott és átlátható rendszerét kidolgoznia. A kisebbségi magyar közösségeket szinte mindenütt hát térbe szorította és kifosztotta a második világháború után bevezetett kommunista diktatúra négy évtizedes uralma, egyértelmű közösségi és intézményi pauperizálódásról beszélhetünk. Mindez azt jelenti, hogy a magyar támogatási rendszer igen heves, olykor hi szterizált ostrom alatt áll, a magyar kisebbségi társadalmakban szinte mindenki a magyarországi támogatási rendszertől várja a jóvátételt, az életlehetőséget, nemegyszer a csodát. Ráadásul ezeket a kisebbségi magyar társadalmakat is súlyos belső konfliktus ok tartják lázas állapotban – többnyire a magyarországi politikai konfliktusok hatására. A hazai politikai erők ugyanis lelkesen, ugyanakkor minden józan megfontolást (és korábbi fogadkozásaikat) mellőzve exportálják konfliktusaikat és retorikájukat a hatá ron túlra (egyébként a román, a szlovák, a szerb és az ukrán nacionalizmus legnagyobb örömére!). Mindez, legalábbis engem, elszomorít és elkedvetlenít. Az 1989es rendszerváltoztató évek óta, sajnos, sok mindenben csalódnunk kellett, sok mindenben, aminek eljövetelében, kibontakozásában, megvalósulásában akkor erősen reménykedtünk. Sokat ártana a magyarság, a köztársaság ügyének, ha az előttünk álló közvetlen jövőben a csalódások sorában most a támogatási politika – ennek a politikának az erkölcse és a str atégiája – következne. vissza Maastrichtban üléseztek az uniós külügyminiszterek Népszava 2004. szeptember 4. Sajnálatát fejezte ki az Európai Unió nevében Bernard Bot holland külügyminiszter pénteken amiatt, hogy az ész akoszétiai túszdrámát nem sikerült békés úton megoldani. Az EUtagországok feltétel nélkül és teljes mértékben elítélik a terrorizmus minden formáját, hangsúlyozták a Maastrichthoz közeli St. Gerlach kastélyban rendezett nem hivatalos EUkülügyminiszteri találkozó, amelynek napirendjén témakörök széles skálája szerepelt az iraki és szudáni helyzettől az EUszerb viszonyon át a közelkeleti fejleményekig.
