Reggeli Sajtófigyelő, 2004. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-09-02
23 Orbán beszédének legtöbbet citált része az autonómiával foglalkozott, hadd idézzem ezt hosszabban, mert ebben rejtõzött a lényeg. “Ami az autonómiát illeti, meggyõzõdésem szerint ez lesz a romániai demokrácia igazi fokmérõje. Ha egy országban az ott élõ közösség autonómiát akar, de ezt megtagadják tõle, ez az állam nem épített ki olyan minõségû demokráciát, amely az Európai Unióban egyébként a tagság elõfeltétele. Szeretném nagyon egyértelmûen megfo galmazni a véleményemet: ha megtagadják az Erdélyben élõ magyaroktól az autonómiát, akkor Románia szerintem nem kellõ alappal kéri felvételét az Európai Unióba, és ez a vélemény valószínûleg nem csak magyar vélemény, hanem minden olyan ország véleménye les z, ahol egyébként természetesnek veszik az autonómiát. Az is igaz - ha már errõl a kérdésrõl váltunk szót , hogy az autonómia magától nem fog megszületni. Ha megengedik, nem bocsátkoznék a magyar és az erdélyi politikai kultúra közötti különbségek taglalá sába, de az elmúlt tizenöt évben egykét dolgot megfigyeltem: érdekes módon, ha azt mondjuk, hogy politika, politikai célok, vagy küzdelem, akkor Magyarországon az embereknek ennek a következõ gondolata, asszociációs láncszeme az, hogy választás. Ha itt ez t mondom, akkor az a reflex, hogy megegyezés, kiegyezés. Autonómiát Önök soha nem fognak kiegyezéssel elérni Romániában. Vagy kiállnak érte, erõt mutatnak fel, megszervezik magukat és kikövetelik, vagy nem lesz autonómia. Tömegtámogatás nélkül - és a mod ern demokráciának az a lényege, hogy tömegdemokrácia, annak minden hibájával és elõnyével együtt - az erdélyi magyar politikai elit megegyezéses és hagyományos eszközökkel soha nem tud autonómiát elérni Erdélyben. Ezt csak és kizárólag tömegtámogatással le het megtenni, ehhez pedig az kell, hogy az ember ne féljen a választóktól: meg kell õket szervezni, pártokat, szervezeteket kell létrehozni, hinni kell abban, hogy a tömegtársadalmak tömegdemokráciát eredményezõ rendszerében, ha sikerül elegendõ köztámogat ást összegyûjteni egy eszme vagy egy intézmény követelése mögé, akkor az meg fog születni. Ezért arra kérek mindenkit, hogy mélyen érezzük át annak a történelmi felelõsségét, hogy az elkövetkezõ tizenöthúsz évben valószínûleg nem jön vissza olyan kedvez õ nemzetközi csillagállás az autonómia ügyében, mint amilyen Románia európai uniós taggá válásának pillanata. Most lehet kellõ súllyal, most lehet kellõ nemzetközi megértéssel és szimpátiával porondra lépni az autonómia érdekében. Attól tartok, hogy néhány év múlva már nem lehet. Azt hiszem, hogy aki most nem az autonómiát állítja minden más kérdést meghaladóan az itteni politikai célkitûzések középpontjába, az valószínûleg történelmi hibát vét, és egy olyan esélyt mulaszt el, amely nem tér vissza.” A romá n, az RMDSZes, valamint az MSZPs nyilatkozatokon is lemérhetõ, hogy Orbán Viktor imént idézett kiállása az autonómia mellett történelmi jelentõségû volt. Elõször hangzott el stratégiai pozícióban levõ, felelõs magyarországi politikus szájából, hogy anyao rszágunk az EUn belül zsarolópozícióban van, és ezt ki kell használnia. Annak is hatalmas a jelentõsége, hogy ezúttal nem SZNT vagy EMNT tisztségviselõ, netán a közírói holdudvar mutatott rá sokadszor, hogy Románia EUcsatlakozása elõtt van esély az auton ómia kiharcolására, hanem a gyõzelemre álló magyar nemzeti ellenzék frontembere. Végül, de nem utolsósorban azt a meglátását emelném ki a volt és remélhetõen leendõ magyar miniszterelnöknek, hogy az autonómiát nem lehet egyezkedéssel kialkudni, azért kemén yen ki kell állni. Jellemzõ és elõre megjósolható volt, hogy ezeket a végre valahára kimondott sarkigazságokat miként fogadták a különbözõ érintett politikai szereplõk. Nastase “csalódottsága és szomorúsága” érthetõ, hiszen a román diplomácia az elmúlt má sfél évtizedben meglehetõs erõtlenséget tapasztalt a magyar oldalról. Az Antallkormány lényegében nem tudta, mit kezdjen ezzel a problémakörrel, tevékenysége kis túlzással arra szorítkozott, hogy míg igyekezett gazdaságilag támogatni a határon kívül reked teket, a Kisantant offenzív külpolitikájának legalább nem tapsolt, mint a késõbbi Horn kormány. Azt Antall József elsõsorban alkotmányjogi síkon érvényesülõ államférfiúi erényeinek tisztelete mellett is le kell szögezni, hogy ebben a korszakban sikerült el szabni néhány fontos jogszabályt, köztük az állampolgársági törvényt, melynek méltánytalanságait most is nyögjük, s melynek megváltoztatását célozza az MVSZ akciója a kettõs állampolgárságért. Akkor fogadták el a számtalan visszaélésre lehetõséget nyújtó k isebbségi törvényt. És bizony akkor írták alá és ratifikálták az ukránmagyar alapszerzõdést, melyben elsõ ízben került rögzítésre a határklauzula, vagyis egy elcsatolt területrõl való végleges magyar lemondás. Ezután nem volt meglepetés a hasonló szellemb en a szocialisták által megkötött románmagyar és szlovákmagyar alapszerzõdés. S már helyben is vagyunk. Az alapszerzõdéspolitika volt az önfeladó MSZPSZDSZ külpolitikai kurzus
