Reggeli Sajtófigyelő, 2004. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-09-02
24 állatorvosi lova, melyen eme antidiplomácia minden nyavalyája felmutatható v olt. 1998 után az Orbánkormány sem mert frontot nyitni külpolitikai síkon, inkább konkrét eredmények elérésére törekedett (Mária Valéria híd, Sapientia egyetem). Vélhetõ, hogy a tusnádfürdõi orbáni offenzívában benne van az is, hogy egy EUs tagország más ként tárgyalhat egy kívülállóval, mint egy EU felé igyekvõ a másikkal. Mindezt figyelembe véve nem csoda, hogy a román fél frusztrált. Csalódott, mert akadt Magyarországon és az EUn belül egyaránt kulcspozíciókat betöltõ politikus, aki kiáll határozottan a magyar érdekek mellett s aki nem hajlandó Dávid Ibolya módjára beállni a (szoboravatásokkal és aprócseprõ engedményekkel eladott, de valójában a román nemzetstratégiai érdekek mentén megfogalmazott) látszatbékélési politika népszerûsítõi közé. Akadt oly an meghatározó politikus, akinek a magyar érdek, közelebbrõl a határon átívelõ magyar integráció és az autonómia fontosabb a szépelgésnél, a problémák rituális szõnyeg alá seprésénél, a tartalmatlan mosolydiplomáciánál. Az sem véletlen, hogy a 23 millió r omán munkavállalóról regélõ, s a Benes dekrétumok ügyében a szlovákokkal egy platformra helyezkedõ MSZP ezt az alkalmat is kihasználta, hogy hátba támadja a magyar érdekekért síkra szálló magyar élpolitikust. Kovács László, Újhelyi István és Bársony András szövegelése az ügy kapcsán mindörökre fennmarad mint a magyar önsorsrontás emlékmûve. Frunda György, aki már 1993ban az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról álmodott, s aki az ETn belül több ízben a román érdekek érvényesítése mellett lépett fel a magya r érdekek ellenében (lásd például Románia monitorizálásának kérdését), szintén nem véletlenül támadt Orbánra: ez a feladat hárult rá a PSDMSZPRMDSZ hatalmi tengely offenzívájának keretén belül. A román tudatos önérdekérvényesítés és a magyar önfeladás erõinek egymásra találása szomorú, de szükségszerû volt. A nagy kérdés az, hogy elég erõs lesze a magyar kormány 2006ban, hogy érvényesítse mindazt a nemzetstratégiai elhatározást, amit Orbán Viktor Tusnádfürdõn megelõlegezett. vissza Autonómia? Kár a szóért… Kapu 2004. szeptember Szerző: Skrivanek Dániel Noha eltelt már negyed év, amióta az elõbb Magyarországból erõszakkal, majd Csehszlovákiából szemfényvesztéssel kiszakadt torzszülött államtákolmány, Szlovákia, az Eur ópai Unió teljes jogú (?) tagjává lett, nagy változásokat nem tapasztalhattunk az óta. Persze hozzászokhattunk már ahhoz, hogy a kampányok során elhangzottak jórészt a hazug szólamok és üres fröcsögések címszavak alatt keresendõk a politika nagyszótárában. Nem volt ez másként az EPválasztási kampány során sem, s még inkább a csatlakozásunk elõtti idõszakban, az EUnépszerûsítõ kampányok idején. A felvidéki magyar nemzeti közösség nyakán élõsködõ, a nemzeti üggyel hazardírozó politikai társaság díszes tagj ai is "becsülettel" kivették részüket az össznépi butításból és szemérmetlen hazudozásból. A magyarság érdekeinek következetes képviselete helyett a kompromisszumpolitika jegyében sorra elhanyagolták (elárulták? elárulták!) a legfontosabb nemzetstratégiainemzetpolitikai kérdéseket. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk - függetlenül attól, hogy milyen szájízzel éltük is meg - történelmi pillanat volt. Az ezt a történelmi pillanatot megelõzõ, elõkészítõ idõszakban pedig mind a magyarországi vezetés, mind a felvidéki magyar érdekképviselet történelmi bûnt követett el. Mégpedig azzal, hogy a csatlakozást célként tûzte ki, nem pedig eszközként használta érdekei érvényesítéséhez. Mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy majd az Unió fogja helyettünk rende zni a nemzetiségi kérdést Felvidéken. A Brüsszelben trónoló hájas hátsójú vízfejek, az emberi jogok rendíthetetlen élharcosai ugyanis semmi kivetnivalót nem találtak például a máig érvényben lévõ Benesdekrétumokban, melyek a cseh, illetve a szlovák jogren d szerves részét képezik. Ezek a dekrétumok - nem lehet elégszer elismételni - a kollektív bûnösség elvét vallják, ami pedig állítólag szigorúan tilos, Európában is. Ha tehát ezeket a gyalázatos rendeleteket minden további nélkül lenyelik a "brüsszeliták", akkor sok jóra ne számítsunk, mi magyarok. Ha mi magunk nem állunk az ügyünk élére, más ezt nem fogja megtenni helyettünk.
