Reggeli Sajtófigyelő, 2004. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-09-02
22 Orbán Viktor fellépése volt, aki mellett Tõkés László, az EMNT elnöke, Szász Jenõ, az MPSZ elnöke, Smaranda Enache emberjogi aktivista, valamint Emil Constatinescu volt elnök foglalt helyet, utó bbi kettõ a Nép Akció nevû viszonylag új jobboldali szervezõdés színeiben. A keret szorításában Orbán Viktor történelmi jelentõségû beszédének rekonstrukciójára vállalkozom, és nem idézek minden elõadótól pár gondolatot. Egyébként is, talán nem véletlenül Orbán gondolatai keltettek határokon innen s túl érdemi visszhangot. A nemzet miniszterelnöke mindenekelõtt köszönetet mondott a tábor szervezõinek utalva a kemény idõkre: "Elsõsorban azért mondanék köszönetet, mert könnyû táborokat szervezni, amikor jól mennek a dolgok. Akkor az dicsõséget, dicsfényt, sikert, elismertséget jelent. De ez a tábor nem csak ilyen idõszakokban gyûlt össze nyaranta, hanem akkor is, amikor rosszul álltak a csillagok, amikor is balul ütöttek ki Magyarországon a választások. Ebben nagy rutinunk van, 1994ben is balul ütött ki egy választás, és legutóbb, 2002ben is, és mégis minden évben újra és újra összejöttünk. Én ezeket, a nehéz idõkben összehívott táborokat szeretném elsõsorban megköszönni a szervezõknek, szervezhet ide bárki bármilyen táborokat néhány évvel elõttünk vagy utánunk." Ezek után Orbán finoman utalt a Medgyessy és Nastase részvételével az RMDSZ által szervezett pár héttel korábbi, szintén tusnádfürdõi rendezvényre is: “Egy igazi terméket - legyen szó borról vagy egy éb élelmiszerrõl, onnan lehet igazán megismerni, a sikerét abban lehet mérni, hogy hamisítjáke már.” Majd egy példabeszéddel illusztrálta a különbséget a tusnádi táborozók, valamint minden más, a politikai konjunktúra által diktált rendezvény között: “Egy prédikátor egy kisvárosba érkezik, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megtérítse az ott élõket. Amikor beszélni kezd, rengetegen hallgatják, de aztán - ahogyan az elõfordul az életben is - az idõ múlásával egyre kevesebben figyelnek már rá, és a végén n em marad már ott senki, magára marad. A városba jövõ idegen ekkor meg is kérdezi õt, miért folytatja a munkáját, miért prédikál még itt, amikor nincs is itt senki, és nyilvánvaló, hogy reménytelen a küldetése. Erre a prédikátor azt válaszolja: - Nézze, ami kor ebben a városban prédikálni kezdtem, abban a reményben tettem, hogy megváltoztathatom az embereket. Az, hogy még mindig prédikálok, azt azért teszem, mert nem akarom, hogy õk változtassanak meg engem. Nos, talán ez az oka annak, hogy nehéz idõkben is ö sszejövünk.” Orbán elõadásának elsõ komoly tézise úgy hangzott, a határokon átívelõ nemzetegyesítés lelki síkon megtörtént. Azt persze õ is elismerte, hogy az intézményi világban van még tenni, az eddigi eredményeket (státustörvény, MÁÉRT) meg kell védeni , sõt, külön gondolatként a kettõs állampolgárság melletti kiállásával azt is érzékeltette, hogy ezeken az eredményeken túl is kell lépni. Hadd fûzzem mindehhez hozzá, hogy sajnos a lelkek síkján is van még bõven mit tenni, ma, amikor Erdélyben az Erdélyi Riport szolgalelkûségben a 168 órát megelõzve zengi az RMDSZMSZPPSD “határon átívelõ” magyarellenes koalíció dicséretét, amikor néhány üdítõ kivételtõl eltekintve (Háromszék, Krónika, Erdélyi Napló) a teljes erdélyi média szélirányba áll, amikor az RMDSZ tûrhetõ eredményeket mondhat magáénak az önkormányzati választáson, annak dacára, hogy etikátlan módon elütötte az indulás lehetõségétõl az MPSZt, amikor az anyaországi választók tekintélyes része még mindig a Bukarest vagy Pozsony érdekeit a magyar érde knél elõbbre valónak tartó MSZPSZDSZ koalícióra szavaz. Orbán “a merjünk kicsik lenni” MSZPs alapállásról ennek konkrét említése nélkül, tényszerûen szólt: “Itt az ideje, hogy egy kicsit bátrabban fogalmazzunk, és véglegesen töröljük szótárunkból a ‘kis ország vagyunk’ szóösszetételt. Ha vetnek egy pillantást az Európai Unió államaira, akkor azt látják, hogy ott huszonöt állam foglal helyet, és lélekszám szempontjából, ha csak az anyaországot számítom, (…) akkor is a kilencedik helyen vagyunk. Egy olyan közösségnek vagyunk a részei, amelynek a huszonöt tagállamából mi a kilencedik helyet foglaljuk el a méretet tekintve. Méltatatlan ebben a helyzetben már úgy gondolkodni magunkról, mint egy kicsi, csekély befolyás gyakorlására képes nemzeti közösségrõl.” S zéles kitekintésben beszélt a FIDESZ által elért 47%os eredményrõl is, mely Európában példátlan volt, s mely “visszaadta a reményt a határon túli magyarok számára abban a tekintetben, hogy lesz újra nemzeti kormánya Magyarországnak, és erre nem kell várni többet, mint másfél esztendõt, mert a mostani állapotokon mindenképpen változtatni kell”. E kontextusban említette azt is, hogy lehetetlen helyzet, hogy a magyar kormány segíti az RMDSZt antidemokratikus törekvéseiben, abban, hogy minden más magyar szerve zõdést a román állam segítségével félreállítson az útból.
