Reggeli Sajtófigyelő, 2004. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-09-02
21 erõsíti az önazonosságtudatot, s nem rombolja azt. Ugyanez érvényes a zenére is. Populáris román népzenét játszatni többezer erdélyi magyar fiatal számára érzéketlenség, a valóság fontos elemeinek a figyelmen kívül hagyása. A román kultúra Erdélyben do mináns, elnyomó kultúra. Létünket alapjaiban veszélyeztetõ kultúra. Elvárható, hogy legalább a magyar nemzetstratégia megfogalmazását és/vagy részbeni megvalósítását (is) szolgáló fórumokon ne eme kultúrával színesítsék a palettát, amikor e kultúra jól meg tervezett központi behatásai amúgy is egyre több kárt okoznak a felnövekvõ generációk tudatában. Csak egyetlen példa arra, hogy miként szívódik be a román propaganda a magyar agyakban: a minap kõkemény nemzeti alapállású székely fiatalokkal beszélgetve azz al kellett szembesülnöm, hogy kellõ információk és egy bátor, céltudatos történelemtanár hiányában e srácoknak fogalmuk sincs arról, hogy a román államideológia alapját jelentõ dákoromán elmélet történelmileg tarthatatlan. A román média permanens össztûz a latt tartja nemcsak a román, hanem a magyar lakosságot is, s minden csatornán ugyanazt az eszmei üzenetet közvetíti. S úgy tûnik: ez megteszi a hatását, amit ellensúlyozni kell s nem ráerõsíteni. Igazságtalan lenne, ha eme negatív jelenségek mellett nem e melném ki pozitív példaként az ezúttal is hatalmas sikert aratott Berecz Andrást, az Öves Együttest, Ákost, s persze az ismét kiváló hangulatot teremtõ Nagy Ferót, aki koncertjét az “Igazságot Magyarországnak” címû népszerû Horthykorszakbeli indulóval zár ta. Nos igen, erre az eszmei üzenetre van szükség, ez kellene - esetleg néhány semleges csapat mellett - meghatározó legyen. A Nagysátor produkciói mellett ismét igen izgalmas párhuzamos kulturális rendezvények is voltak, viszonylag széles témaspektrumban a politikai kampányoktól, a privatizáción, tudástermelésen, médiafinanszírozáson keresztül a helyi autonómiáig. Új színfoltot jelentetett a borsátor, melyben a Kárpát medence történelmi borvidékeinek nedûit ismerhette meg a naprólnapra gyarapodó érdeklõ dõ közönség. Bemutatásra került a délvidéki Maurer Oszkár borai közül két olyan régi magyar borfajta is - a Szerémi zöld és a Fehér bakator - melyekrõl a MerczKádár szerzõpáros által jegyzett Borászati kislexikon alig ír valamit, a TóthPerneszféle Szõlõ fajták címû könyv pedig éppenséggel meg sem említi õket. Az Aradhegyaljai vagy más nevén ménesi borvidék jelese, a Magyarországon is egyre elismertebb Balla Géza szelekciójában ezúttal is helyet kapott a világfajták mellett a kadarka, mely e borvidéken pár ját ritkító koncentráltságot ér el. A bemutatott 2002es évjárat semmiben nem maradt el a korábban Balla Gézától már megismert 1995ös vagy 2000es “nagy” évjáratoktól. A hét közepén Pók Tamás, a Monarchia fõborásza s a Pók Polónyi pincészet borásza mutatt a be saját, valamint Lõrincz György borait, s ismertette a hallgatósággal az egri borvidék erényeit, esélyeit, valamint a nyugati piac meghódításának lehetséges stratégiáit, külön kitérve arra, hogy miként lehetne a Bikavér márkanévnek visszaadni hajdan vo lt presztízsét. Másnap Gere Zsolt, Gere Tamás fia mutatta be, hogy mi tud a magyar mediterránium, az elsõ számú vörösbortermõ borvidékünk, Villány. A hétvége felé felpörögtek az események, a pénteki kóstolón nem más, mint Dr. Csizmadia András, a Borfesztiv ál boregyetemének évrõl évre legsikeresebb elõadója (mellesleg a Magyar Borakadémia alelnöke, a Borkollégium tagja és a Vendéglátás c. lap egyik szerkesztõje) beszélt a borfogyasztás alapjairól, a bor és gasztronómia összefüggéseirõl, s mutatta be jóbarátj ának, a Tusnádra rajta kívülálló okokból végül el nem jutó kálvidéki Tóth Sándornak a borait. Ezt követõen 13 órás út után Tiffán Zsolt került egyenesen az elõadói székbe, aki a remek borainak bemutatása mellett több ízben meg is nevettette a hallgatóságot , olyan bemondásokkal, hogy “a vörösbornak van gerince (savgerince), pedig vörös”. Tusnádon a szombati nap a csúcsnap, s így volt ez a borsátorban is: Csizmadia András a sajtkultúráról, valamint a sajtok és borok harmonizálásáról tartott illusztrált elõadá st, a legfontosabb sajtfajtákat mutatva be az ementálitól a mosott kérgûeken keresztül a nemespenészes sajtokig, minden sajt mellé egy vagy két kiváló bort is bemutatva. A “borkurzus” záróakkordja méltó módon a 2003as év bortermelõjének, Árvay Jánosnak a borbemutatója volt, melynek keretében olyan klasszikusokat kóstolgathattak az érdeklõdõk, mint az Édes Élet cuvée vagy az 1999es évjáratú 6 puttonyos aszú. A tábornak tulajdonképpeni központi témája az autonómia volt. Errõl szólt a keddi nap fõ programja , olyan jeles meghívottakkal, mint Christoph Pann professzor, a déltiroli autonómia atyja, a szintén déltiroli Davide Zaffi, vagy Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke, Temes megyei parlamenti képviselõ. Nem véletlen, hogy az autonómia témaköre hangsúlyosan el õkerült a tábor zárónapján is, melynek fõ eseménye ezúttal is
