Reggeli Sajtófigyelő, 2004. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-09-02
20 állampolgárság a határon túli magyaroknak a magyar államhoz fûzõdõ viszonyát érint i, míg az autonómia a romániai magyarság és a román állam kapcsolatát rendezi. Távolból úgy ítéljük meg a tusványosi tízezres létszámú magyar összejövetelt, mint egy nemzetgyûlést, amelyen a többékevésbé egyetértõ románok is érzékelik, hogy eljött az ide je más alapokra fektetni a két nép viszonyát. Túl hosszú volt a 85 év, amelynek elején román katonák rettegtették Budapest népét is. Kifejezõdött az Olt partján, hogy nemcsak a román magatartás megváltozásának jött el az ideje, hanem a budapesti nemzetelle nes irányzat is tarthatatlan. De szükséges megjegyezni a figyelmeztetést, a kedvezõ éghajlat nem a megoldást hozza, hanem a lehetõséget, amit meg lehet ragadni, de át is lehet aludni. Orbán Viktor és pártja most, ellenzékben nagyobbat lépett a nemzeti úton , mint kormányzati idején. Nem szabad hagyni, hogy lelépjen errõl az útról, követelni kell, hogy tovább haladjon. Nagy erõ rejlik abban, amikor ennyi ember egy akarattal egy akarattá gyülekezik, önszántából, áldozva rá idõt, anyagiakat. A mai ellenzéki pol itikusok mostanában gyakran találkoznak a nemzettel, annak népes gyülekezeteivel, amely érzi erejét és igazát. Kell a havasok tiszta levegõje. vissza Tusnádfürdõ üzenete: autonómiát, most! Kapu 2004. szeptember Szerző: Borbély Zsolt Attila A tizedötödik tusványosi szabadegyetem “KözépKeletEurópa az EU bõvítés után” címet viselte, s ismét megmozgatta a politikai uborkaszezonban a kedélyeket. Tusványos multifunkcionális rendezvény. Kétségkívül megvan a politikai profitmozzanata is, hisz nyilvánosságot biztosít a szervezõknek, alkalmat biztosít programhirdetésre, s nem utolsó sorban besegít a nemzetpolitika képviselõinek az új generációk szocializálásában, nem szólva a rekrutációs szempontokról. A szervezõk alatt nem azokat a civil szervezeteket értem, amelyek névleg és konkrétan a tábort tetõ alá hozzák, hanem azokat a politikai erõket, melyeknek holdudvarába tartoznak eme civil szervezetek. Konkrétabban a FIDESZMPSZt az egyik oldalról, és az erdélyi autonomista irányzatot másik oldalról. Kezdetben erõs generációs jellege is volt a tábornak, ez fokozatosan oldódott, ahogy részben a FIDESZ feladta a generációs kötöttséget, illetve ahogy az erdélyi Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) helyét átvette e lõbb a Reform Tömörülés, majd az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Ugyanakkor leszögezendõ, hogy a politikai profitmaximalizálás soha nem jellemezte a tábort, s a “profitmozzanat” (leszámítva persze a tábor infrastruktúráját biztosító vállalkozókat, no meg e gykét oda nem való fellépõt, például a tavaly “leszakadt országrésznyalásról” ízléstelenkedõ Lovasi Andrást) soha nem volt öncélú. A tábor mindvégig megõrizte értékelkötelezettségét, éppen úgy, ahogy az azt megszervezõ politikai erõk vonalvezetésében is a programorientáltság, ez elvi iránytûk mentén való eligazodás s nem a szélkakasjellegû pozícióorientáltság volt a domináns. A tusványosi tábor meg tudott maradni olyan, a nemzeti értékrend égisze alatt megszervezett “jó bulinak”, közösségi eseménynek, a hol értelmes emberek nyílt színen cserélnek gondolatokat, ahol minden résztvevõ gazdagodhat eszmeileg, s ahol nemcsak beszélnek a politikáról, hanem néha alakítani is sikerül a környezõ valóságot. A zene kínálat kissé eklektikus volt, mintha legalábbis a z alapító atyák kiengedték volna a kezükbõl a gyeplõt, s utat engedtek volna a divatirányzatoknak. A konszolidált, progresszív rockon, jazzen, blueson edzõdött harmincas generáció csak elborzadni tud, amikor a Zdob si Zdub moldovai csapat folkraphard ele mekbõl építkezõ, nem ritkán öncélúan artikulálatlan produkcióját hallja. (Meg egyébként is: biztos, hogy a székelyföldi fiatalok szórakoztatására román együtteseket kell meghívni? Így is az az egyik legnagyobb probléma, hogy az asszimiláció egészséges gátj ai omladozófélben vannak, magyar házibulikon újabban egyre gyakrabban szól román zene, és a székelység is lassan a román média és fogyasztói kultúra befolyása alá kerül.) Tisztelve a másságot, a Fanfare Savalle román cigányzenéje sem volt otthon Tusnádfürd õn. Ennek is inkább helyét láttam volna a Kárpátokon túl. A multikultinak a romboló hatás mellett megvan a szépsége is, zenében, gasztronómiában, képzõmûvészetben általában. De nem mindegy a minõség, a tálalás, a helyszín, az ideológiai töltet s potenciáli s következmények. A McDonalds mindenütt rombol az ízlésvilágon, míg a különbözõ helyi kultúrák kulináris hagyományaiból építkezõ fusionkonyha pozitív tendenciákat is hordoz ott, ahol a saját kultúra kellõen beágyazott, ahol az idegen világban való kalando zás
