Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-09
13 Elsőso rban kétségtelenül az orosz felőbbrendűség tudata az, ami az én nézetem szerint ezeket a problémákat okozza. Az, ahogyan eljárnak, olyan arroganciáról, olyan agresszivitásról tanúskodik, ami tényleg a kommunista korszak reflexeinek érintetlen továbbélését mutatja. Vane valamilyen szerepe a történtekben annak a ténynek, hogy Románia NATOtagságával az ÉszakAtlanti Szövetség nagyon közel került Oroszország határaihoz? – Nyilván ennek is lehet oka, de nem tudom átlátni, hogy milyen hasznot lehetne húzni a bból, hogy a két hatalmi tömb, tehát a NATO és most már a Független Államok Közössége között ilyen jellegű feszültséget generáljanak. Nem teljesen világos számomra, hogy mi lehet a mélyben, a háttérben. Valaminek lennie kell, azt én is érzem, de hogy mi l ehet a tulajdonképpeni ok, ezt nemigen tudom felmérni. Nem tudom, hogy például az oroszok milyen közvetlen gyümölcseit arathatnák le ennek a konfliktusnak. Kipróbálnák, hogy meddig lehet elmenni? De hát ezt kipróbálták már korábban is, és azt hiszem, hogy Putyin előtt nem titok az, hogy megvannak a lehetőségeik korlátai, de nem hiszem, bár lehetséges, hogy a transznisztriai terület most egy olyan tapogatózásnak a színtere, amelynek keretében Oroszország fel akarja mérni lehetőségeit, azt, hogy meddig lehet elmenni. De olyan egyértelmű nemzetközi ellenszenvet vált ki minden oldalról ez az eljárás, és nem véletlenül, mert mi, romániai magyarok aztán igazán át tudjuk érezni, hogy milyen rettenetes dolog, ami ott történik, nem tudom, hogy mi a hátsó szándék. – A feszültségek rendezésére korábban létezett egy orosz szakértő által kidolgozott elképzelés a Kozakféle terv, amely Moldova föderalizációjában látta a megoldást, természetesen ez sem Transznisztriának nem felelt volna meg, sem Kisinovnak igazán. Vane v alami olyasmi is, hogy esetleg a háttérből Bukarest is közrejátszik abban, hogy például ezt a föderalizálási tervet nem fogadták el, mert hiszen precedensteremtő mozzanat lehetett volna. Ugye ha az egyik román államban sikerülhetett volna, akkor mért ne tö rténhetne meg a másik román államban is? – Ez egészen biztos, hogy ennek a dolognak is ott kell lennie a háttérben, és az elején utaltam rá, hogy mind a két oldalról valamiféle merevségről van szó. Egyik sem képes még ebben a pillanatban föladni azt a ne mzeti ideológiát, amely szükségszerűen vezet az ilyen típusú konfliktusokhoz. Nekem már rég meggyőződésem, hogy Moldvában előbbutóbb dűlőre fog kerülni az etnikumok közötti viszony rendezésének optimális módja. Tudniillik, a moldvai helyzetet csakis akkor lehet megoldani, hogyha mind a két felet többékevésbé kielégítő kompromisszum jön létre. Erre már történt kísérlet, és sokkal messzébb jutottak el az ilyen típusú kompromisszumok kimunkálásában, mint ameddig Kelet – Közép – Európa más területein el lehetet t jutni. De ott addig nem lesz rend, amíg nem találják meg azt a megoldást, amely mind a két felet kielégíti. Ez a mindkét felet kielégítő megoldás nem lehet más, mint a másik jogainak méltóságának teljes elismerése. Tehát egyfajta, valóban konföderatív tí pusú rendszernek a kialakítása. Amíg ez nem alakul ki, addig Moldvában nyilvánvalóan nem lehet rend. De mivel itt két, a nemzetközi porondon is jelentős állam áll szemben: Oroszország és Románia, egészen biztos, hogy ennek a kompromisszumnak létre kell j önnie, tehát ezt nem lehet megkerülni. A román hatóságoknak nyilván nem érdekük, hogy ez bekövetkezzen, de az én nézetem szerint ez elkerülhetetlen. Ki van zárva, hogy előbbutóbb ne jönne létre a kompromisszum, mert nincs más alternatíva. Tehát ha nincs k ompromisszum, akkor háború van, és a háború, az, tudjuk, nem old és nem oldhat, ebben a helyzetben végképp nem oldhat meg semmit. – Egy idő óta a román sajtóban is elég nagy teret kapott egy másik elképzelés a konfliktusrendezésről: a Belkovszkiféle ter v, de ő egy orosz nemzetbiztonsági szakértő. Elgondolása az, hogy a föderalizáció egyszerűen megvalósíthatatlan, annak lejárt az ideje Moldva esetében. Ellenben Transznisztriát egyértelműen bele kellene tagolnia az orosz érdekszférába, esetleg csatolni is, mondjuk, a Független Államok Közösségéhez, és Moldvának pedig szabadkezet adni, tegyen önmagával, amit akar. Ez lehetnee megoldás? – Hát ez elvileg lehetne megoldás, de gyakorlatilag alig hiszem. Tudniillik, itt olyan elvi kérdések merülnek fel, amely ek megoldhatatlanok. Minden keletközépeurópai konfliktus esetében a nemzetközi közösség
