Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-09
14 ragaszkodott ahhoz az elvhez, hogy a határok megváltoztathatatlanok. Tehát hogy a kialakult állami határok, a '19 körül kialakult állami keretek nem változtathatók me g. Ez nem történt meg sem Jugoszláviában, sem máshol, tehát mindenütt a kialakult területi f ormációk határai szerint történt meg a széttagolódás. Az adott egységeken belüli feldarabolódásra még nem volt példa, ettől a nemzetközi közösség egyértelműen és katagorikusan elzárkózott, tudniillik úgy tekintette, hogy ha erre is precedens teremtődne, ak kor aztán tényleg elindulna a pokol, mert akkor darabokra hullna szét minden. Ettől retteg a nemzetközi közösség, és azt hiszem, hogy nem mehet bele egy ilyen megoldásba. Ugyanez a helyzet a koszovói problémával. Ott egyértelmű a helyzet, de ott sem lehe t egyelőre megtenni, de már hallunk olyan hangokat, hogy ott is kísérleteznek. Nemzeti vonatkozásban nyilvánvalóan Koszovó sokkal nyagyobb horderejű probléma. Ha Koszovóban bekövetkezik egy ilyen jellegű áttörés, akkor nem zárható ki ennek az orosz variáns nak a lehetősége se. De addig, amíg Koszovóban a nemzetközi közösség ragaszkodik ahhoz, hogy Koszovónak Jugoszlávián belül kell maradnia, addig nemigen látok lehetőséget ennek az utóbbi tervnek a megvalósítására. És ez a terv a probléma orvoslása szempon tjából sem pozitív, gyakorlatilag arról van szó, hogy mindkét terület, Transznisztria is és a Moldvai Köztársaság is, szabadkezet kap arra, hogy azt tegyen a kisebbségeivel, amit éppen akar. Ez a legpesszimistább és legkatasztrofálisabb megoldás minden sze mpontból, de nemcsak az ottani lakók számára, hanem számunkra is. Nem megoldás. Ez a nemzetállami kizárólagosság legdurvább érvényesítésének egyik változata. A Belkovszkielképzelés azt is magában foglalja, hogy a terv kivitelezése esetén Moldova egyesül het Romániával. Érdekee ez a két országnak vagy egyáltalán az egyiknek? – Nem hiszem, hogy például Romániának érdeke lenne. Mert amúgy is nagy bajban vagyunk, még ha hátunkra vennénk ezt a rendkívül elszegényedett katasztrofális helyzetben levő Moldvát, nemcsak gazdasági problémákkal, nem hiszem, hogy ez nekünk jó lenne. A nemzetközi közösség sem tűnik úgy, hogy rokonszenvezne ezzel a variánssal. Az oroszoknak érdeküke, hogy Transznisztriát a birtokukba vegyék, kérdéses dolog, ha helyes ez a hipotézis, a miből kezdetben kiindultunk, hogy az oroszok a transznisztriai kérdést megpróbálják tágabb geopolitikai célkitűzések érdekében felhasználni, akkor elveszítik ennek a lehetőségét. Tehát ha Transznisztriát bekebelezik, akkor tovább nem operálhatnak ezzel a d iverziós eszközzel. Tehát ha igaz a hipotézis, annak is igaznak kell lennie, hogy az oroszoknak érdekük fenntartani a jelenlegi helyzetet, érdekük fenntartani Transznisztria jelenlegi státusát. A konfliktusrendezésbe az érintett felek mellett több ország és nemzetközi szervezet is bekapcsolódott, így Oroszország, Ukrajna, az EU, az EBESZ, de vannak hangok, amelyek Románia és Törökország részvételét is jónak látnák, a gagauz területre való tekintettel. Nem túl soke a bába? – Véleményem szerint nem. A kér dés jellegéből fakadóan minél szélesebb nemzetközi konszenzussal, több nézőpontból lehet a kérdést megvizsgálni, és lehet összehozni valami egyezséget, valami konszenzust, annál biztosabbra vehető a siker. Ha a konfliktushoz közel álló, de mégis egészen el térő nézőpontokat képviselő felek kerülnek tárgyalóasztalhoz, az ügynek mindenképpen a javára válhat. Az a konszenzus, ami létrejöhet, az sokkal tágabb konszenzus lehet, nem beszélve arról, hogy az orosz és a román felsőbbrendűségi komplexusoktól valamenn yire távolabban álló feleknek a jelenléte mind a két felet arra kényszeríti, hogy a kívülállók számára is elfogadható álláspontot fogadjanak el. Mondjuk, visszahátrálnak ebből a bizonyos nemzeti felsőbbrendűségi attitűdből. Levonhate a bukaresti vezetés valamilyenfajta tanulságot, következtetést a Moldvában zajló eseményekből, mondjuk, a romániai magyar autonómiai követelésekre, a román – magyar viszony egészére nézve? – Egészen biztosan igen, ahogy korábban már gyanítottuk, az események tétje is ez. Az t udniillik, hogy nem hajlandó, nem akar levonni következtetéseket a dologból. Tehát észrevenni a párhuzamokat, amelyek a 90es évek eleji magyarellenes tendenciák és a mostani transznisztriai helyzet között van. Annak idején a tankönyvek kapcsán éppen ezen a területen, ahonnan én beszélek – Háromszéken – , a tankönyvek miatt ilyen problémák voltak. Tehát itt vannak olyan párhuzamok, amelyeket nem akarunk meglátni, de úgy tűnik, hogy előbbutóbb kénytelen a román hatóság is szembenézni ezzel a helyzettel.
