Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-05
9 amelyben a magyar párt, mely az előző ciklusban a romániai kormánykoalíció része volt, most pedig szerződéses viszonyban van a kormánnyal, és így a magyar nemzetiségi érdekek leghatékonyabb képviselője, ellenzi a területi autonómia rövid távú erőltetését. Ez az uszítás Románia magyar nemzetiségű állampolgárait egyszerre állítja szembe egymással és a románokkal. És hogy a lúd kellőképp kövér legyen, Orbán még arra is célozgatni merészel, hogy autonómia híján Romániá t nem veszik fel az Európai Unióba. Minthogy az autonómia megadása, mondja ő, a demokrácia legfontosabb követelménye, ha Románia nem ad a magyar kisebbségnek területi autonómiát, akkor nem demokrata, így hát nincs helye Európában. Hagymázas fantáziálás ez vagy hideg cinizmus? Orbán Viktornak tudnia kell, vagy legalábbis tudnia kéne, ha őriz magában emlékképeket saját cselekedeteiről, hogy a tagfelvétel követelményeit nem ő fogalmazta meg, ezért aztán egy utalás erejéig sem szerepel köztük az autonómia prob lémaköre. De őt nem érdekli, hogy igazat monde vagy sem, őt csak az arculata érdekli. Határozott, céltudatos honfi szerepében akar tündökölni, és ha eközben nem sikerül összhangba kerülnie a tényekkel, akkor ezért a tényeket terheli a felelősség. Nem érde kli, hogy eközben mennyi illúziót ébreszt, mennyi csalódást okoz, milyen felesleges és mégis emésztő konfliktusokat gerjeszt - ha végül nem sikerül, ami nem is sikerülhet, arról nem ő tehet, hanem a nép, amely nem követte őt eléggé, vagy a magyar érdekek i ránt közönyös Európa, vagy a gonosz román nacionalizmus, vagy a tutyimutyi magyar kormány. Mármost ami a magyar kormányt és kiváltképpen vezető erejét, a Magyar Szocialista Pártot illeti: nem hinném, hogy a "tutyimutyi" jelző rájuk vonatkoztatva teljesen légből kapott volna. A szocialisták sohasem tudtak teljesen kikecmeregni kádári múltjuk kötöttségeiből. Ezért szavazták meg például a demagóg és értelmetlen státustörvényt is: pártjuk hazaáruló múltjára való tekintettel (1956) nem óhajtottak rossz hazafiak nak látszani. Ennek tulajdonítom, hogy Orbán vérlázító izgatására ma is csak államtitkári és szóvivői szinten adnak (egyébként helytálló) feleletet: a vezető politikusok az efféle kérdésekben nem óhajtanak a nagy nyilvánosság előtt kevésbé buzgó honfiaknak mutatkozni, mint az ellenzék vezére. Politizálásuk minden terepén érződik a rossz lelkiismeret és a félelem, hogy nem tudnak majd védekezni, ha jelenlegi szereplésüket személyük vagy pártjuk múltbeli viselt dolgaival hozzák összefüggésbe. Ha mégis támadás ba mennek át, nem demokratikus szemléletet vonultatnak fel a nacionalista uszítással szemben, hanem hasonszőrű nacionalista rémképeket, a hazánkba beözönlő 23 millió román munkavállalóról, példának okáért. Van egy bemocskolt baloldali tradíciójuk, amely ki öli belőlük az egészséges baloldali reflexeket. A szocialisták által vezetett kormány feje még a "baloldal" szótól is rettegett, ezért választotta az EUba való belépés küszöbén a "nemzeti közép" iránymegjelölést. A média számos vezetője azért úszhatta meg a minden ügyosztályra kiterjedő átvilágítást, mert ez a téma nem volt kedves a Medgyessy körül csoportosulók fülének. Schmidt Máriától Boross Péterig nincs a jobboldalnak olyan - hogyan is fejezhetném ki magam törvényes szempontból támadhatatlanul? - eszm ényítésre alkalmatlan figurája, aki elé a miniszterelnök ne göngyölte volna ki nyelve piros futószőnyegét. A követelődző pimaszságot az ellenfél defenzív tutyimutyisága bátorítja fel és igazolja. Orbán persze így is csődöt mond Romániában blöffölő agressz ivitásával, de ha nem a legmagasabb szinten és nem messze hangzóan leplezik le, akkor hiába vall kudarcot, nem ő lesz felelős, hanem a kormány, amiért gyáva volt és tutyimutyi. vissza Földközeli zavar Simon Zsolt a kárpótl ásról, a vajhiányról és a szlovák mezőgazdaság kilátásairól Budapest kezére akarja játszani a szlovák földet a Magyar Koalíció Pártja (MKP) - vélik egyes szlovák politikusok, akik a legszívesebben kiebrudalnák a magyarokat a pozsonyi kormányból. A feszül tség elsősorban a földművelésügyi tárca vezetőjénél, Simon Zsoltnál csapódik le. Ő lett az ottani - és részben a magyarországi - médiában leggyakrabban szereplő szlovák kormánytag. Mint lapunknak elmondta, ettől a "dicsőségtől" szívesen eltekintett volna.
