Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-24
8 EUérdek Magyarország felzárkózása - José Manuel Durao Barroso leendő európai bizottsági elnök kiáll az unió versenyképességének javítása mellett Világgazdaság [20040824] Az új Európai Bizottság független, hiteles és erős akar lenni, de nem önmaga számára, hanem hogy eredményesebben szolgálhassa a tagországok érdekeit – fejtette ki José Manuel D urao Barroso, midőn a napokban fogadta öt európai lap (a Financial Times, az El País, a Le Figaro, a Süddeutsche Zeitung és a Világgazdaság) tudósítóját. A beszélgetésen Barroso első alkalommal ismertette részletesen a nemzetközi sajtó számára programját. Elnök úr, elődeinek példái arra intenek, hogy azok a bizottságok voltak sikeresek, amelyek maguk mögött tudhatták a meghatározó tagállamok támogatását. Ön mennyi esélyt lát arra, hogy úgy tudjon képviselni közösségi célokat, hogy közben nem idegeníti el a tagállamokat? Nehéz összevetni a mai helyzetet bármilyen korábbi időszakkal. Jelenleg huszonöt tagunk van, de mandátumunk alatt ez nőhet még további kettő, netán három taggal is. Márpedig egy ekkora közösségnek egészen más a dinamikája, mint amikor még tizenketten, vagy akár tizenöten voltak. Mindenekelőtt: 2527 taggal reális a kockázat, hogy az ügyek intézése elcsúszik a kormányközi alkudozások irányába. Ami viszont annak veszélyét is felveti, hogy az EU nemcsak mennyiségében, de minőségében is meghat ározó módon változik! Mivel az állam- és kormányfők egyegy találkozón csak néhány órát töltenek együtt, és a döntés nem születhet spontán módon, szükséges egyfajta felvezetés. Erre két út adódhat. Az egyik, amikor 24 ország kihord egy megoldást, majd igy ekszik meggyőzni mindenki mást, hogy ez az egyedül helyes út – az úgynevezett „direktórium” modellje szerint. Ennek lehet alternatívája egy független szervezet, amelynek módjában áll döntést javasolnia a tanácsnak. Mint amilyen az Európai Bizottság! Hiszem , hogy ez a megoldás. Ezért tartom oly fontosnak, hogy a mostani bizottságunk független, hiteles és erős legyen. Életbe vágó kérdés ez, ami nem a testületnek önmagának fontos, hanem a közösségi értékek megőrzése szempontjából létkérdés – tehát a tagországo k érdekét is szolgálja. Ha úgy tetszik: a közösségi modell túlélése a tét – a kulcs pedig a bizottság erősítése. Az azonban kevés, ha csak ön hisz ebben. Kérdés, hogy vajon a tagországokat sikerüle megnyerni e koncepció számára. Szerintem ők is elfoga dják ezt. Erre utaló jelnek tekintem, hogy amikor a bizottsági portfóliók elosztása volt a tét, nem kerültem semmilyen nyomás alá. Megbeszéléseket folytattam a brit, a francia, a német meg a többi vezetővel, de nem tapasztaltam, hogy valamit rám akartak vo lna kényszeríteni. Mindeközben azt is látni kell, hogy a bizottság nem a tagországok kormányait képviseli. A tanács erre elég. A biztosok persze magukkal hozzák nemzeti tapasztalataikat, nemzeti érzékenységüket, ami rendkívül hasznos a testületi munkában. Éppen ezért lesz igen gazdag a mi bizottságunk: 25 biztos, 25 különböző nemzeti háttérrel! De miután az Európai Parlament megerősítette mandátumunkat, tevékenységünk teljesen függetlenné válik. Olyan, amelyik nem fogadhat el instrukciókat egyetlen kormányt ól sem! Máskülönben az egész komolytalan volna. Elvesztené a hitelességét. Más kérdés, hogy e koncepció lényege nem is a tagállamok ellen irányul, nem az ő rovásukra akar valamit erősíteni. Hanem velük együtt, az ő érdekükben akar erős lenni! Ahogy az ango l mondja: „winwin” (nyertesnyertes) helyzetről van szó! Milyen szerepet lát egy ilyen képletben a francia – német „lokomotívnak”? Nagy hiba lenne azt hinni, hogy Európa előrehaladhat a francia – német motor nélkül! Némelyek néha gyanakodva figyelik, ha t úl szoros az együttműködésük. Valójában Európának az a rossz, amikor nem dolgoznak közösen. Az egész EU „genetikája” a francia – német megbékélésen alapul, és erről, miként a tényleges emberi génekről, a lemenők sem feledkezhetnek meg. Valamennyien megszenve dnénk, ha komoly nézeteltérés választaná el őket, és nemcsak a történelmi háttér miatt, hanem központi helyzetük, földrajzi fekvésük okán is. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy ez a két ország diktáljon a többieknek! Ebben hinni ugyanúgy hiba volna, mint negligálni a francia – német motor fontosságát.
