Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-19
10 Cãsunean tett hasonló javaslatot, a jelek szerint azonban saját pártközpontjában sem talált támogatókra — szerk.megj.) A bizottság visszauta sította Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZképviselő és a független Szilágyi Zsolt azon törvénykezdeményezését is, miszerint a romániai nemzeti kisebbségek hivatalból elkülönített helyeken versenyezzenek, ezeknek a helyeknek a száma pedig legyen arányos az i llető kisebbség tagjainak számával. Eszerint amennyiben az RMDSZ nem érné el a parlamenti bejutási küszöböt, nem 1, hanem 21 képviselői mandátum járna neki, illetve további 9 helyi a szenástuban. vissza Az együttműködésb ől semmi sem lesz! Népszabadság • Ungváry Rudolf • 2004. augusztus 19. Ugyan, milyen politikai nemzet tagja a határon túli magyar? Netán a románé, a szlováké, a szerbé ? Ezt még azok többsége se nagyon hiszi, akik szerint ugyanolyan tiszteletre méltó dolog románnak, szlováknak stb. lenni, mint magyarnak. Netán a magyar politikai nemzet tagja a határon túli magyar? Akkor a magyar(országi) politikai tevékenységnek Erdélyben is létjogosultsága van és fordítva. Ezt a politikai térfél liberális és baloldal án sokan nem fogadják el: vagy az első választ erőltetik, szembekerülve a határon túli és inneni magyarság többségével - vagy azt hiszik, nem kell választ adniuk a kérdésre. Saját politikájuknak az erről való hallgatással így is végzetesen rosszat tesznek (és tettek eddig is). A határon túli magyarság sorsa megkerülhetetlen kérdés. Nem azért, mert a magyar jobboldal és annak élén Orbán a maga nacionalista demagógiájával kiélezi. Hanem azért, mert ez mindaddig a politikai erkölcs kérdése lesz, ameddig a hat áron túli magyarságot (és minden más nemzet határon túli nagyobb csoportját) asszimilációval fenyegeti a nemzetállammal elkerülhetetlenül együtt járó etnikai elnyomás. Ezen nem segítenek a szokásos demokratikus politikai jogok, mert ezek közé nem tartozik, hogy minden, de minden kulturális jelenség - így a nyelvi jelenségek is - megvalósuljanak a kisebbség nyelvén és az ő kultúrájának szabályai szerint is. Kezdve a pénzek, részvények, árak, földrajzi nevek, jogi dokumentumok szövegétől a mozijegyekig és rek lámokig. Erdélyben például csak akkor lesz teljes egyenjogúság, ha ezek magyarul is léteznek. Az asszimilációs kényszer elleni védelemhez nem elég a puszta politikai egyenjogúság: kulturális és nyelvi egyenjogúság nélkül a pénzügyek, a jog, a közlekedés, a kereskedelem stb. területein nincs teljes egyenjogúság többnemzetiségű államban. A modern nemzetállamban, ahol a politikai nyilvánosságban minden lényeges hatás az államalkotó nemzet kulturális és nyelvi szabályai szerint érvényesül, hosszabb távon semmi esély sincs az eltérő nemzeti kultúra fennmaradására, ha ehhez speciális nemzeti jogok nem kapcsolódnak. Szembe kell nézni azzal, hogy a határon túli magyarság a magyar nemzet része, és ezen nem változtat a "politikai nemzet" megtévesztő fogalma. A nemze ti hovatartozás ugyanis nem politikai, hanem kulturális (információs) állapot. Politikai csak úgy lesz, ha e hovatartozást a nemzetállami asszimilációs nyomás veszélyezteti. A teljes kulturális, s vele nyelvi egyenjogúság politikai eszköze az autonómia. Ö námítás azt hinni, hogy a tényleges kulturális autonómia könnyebben elérhető, mint a területi. Ha az előbbit valóban komolyan gondolják (a pénzügyektől a mozijegyekig), akkor ez az államalkotó nemzetnek ugyanolyan húsba vágó érdekeit sérti, mint a területi autonómia. Egyiket sem lesz hajlandó pusztán saját jószántából elfogadni - Közép- és KeletEurópában a legkevésbé. A teljes nemzeti egyenjogúság, akárcsak az autonómia, eleve nem érhető el az államalkotó nemzet egyetértésével, hanem mindig csak ellenében . Nemcsak a politikai elit, hanem a magát államalkotónak tartó nemzet többsége ellenében. Az egyetértés csak akkor következik be, amikor keserves küszködések után az
