Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-19
11 államalkotó nemzet tagjainak többsége meg tudott már békélni azzal, hogy nem az ő nemzete az egyetlen államalkotó - elképzelhető, hogy egy szűk szellemi eliten kívül erre tömegek pusztán a belátás alapján képesek? Addig viszont csak egyet nem értés van, melyet így vagy úgy, nyilván a legjobb, ha bölcs politikával, de le kell győzni. Bölcsesség ide vagy oda, ha nem sikerül, előbbutóbb nincs határon túli magyarság. Nem elég a szegénység ellen tenni: a kulturális nyomorúság is a nyomor egyik formája. Ettől erkölcsi a kérdés. A politikai nemzet és a nemzetállam fogalmai mögött valójában informáci ós monopólium rejlik. Azáltal, hogy az államalkotó nemzet kultúráját (melynek egyik összetevője a nyelv) rákényszerítik az államon belül a többi nemzetre, kisajátítják a társadalmi kommunikációt. A nemzet ugyanis nem politikai, hanem információs közösség: a nemzeti kultúra az információs rendszer kerete, a nemzeti nyelv pedig az a keresőrendszer, mellyel az információk megszerezhetők, tárolhatók és továbbadhatók. Erről a monopóliumról önként soha senki nem mond le. Az asszimilációs nyomás fenntartásában ép pen azért érdekelt a mindenkori államalkotó nemzet, mert ezáltal információs veszteségek küszöbölhetők ki. Ha például Erdélyben van érdemben eleven, adott esetben a nyelve (s részben a vallása) következtében a romántól szükségszerűen elválasztott magyar ku ltúra, akkor ez az államalkotó román nemzet tagjai számára hasznosíthatatlan, ha nem kényszerülnek megtanulni magyarul. Márpedig nem kényszerülnek, miközben fordítva ez a kényszer fennáll. Azáltal, hogy a nemzetállamban minden nem államalkotó nemzet tagjai nak meg kell tanulnia az államalkotó nemzet nyelvét, e nemzetek tagjai a saját nyelvükön eleve nem vehetnek részt az államalkotó nemzet információs rendszerének használatában, de a határok miatt még saját nemzeti információs rendszerük (anyaországi) egészé nek használatában sem. Ez előbbutóbb megpecsételi kulturális sorsukat. Lehet, hogy az egységes Európával előbbutóbb a határok, s vele a nemzetállamok is megszűnnek. De addig a román, szlovák stb. államalkotó nemzet tagjai (és a maguk államában magyarok is) a saját államalkotó mivoltuk bűvkörében fognak élni, mert arra vannak szocializálva. Ez a szocializáció talán egy évszázad alatt sem változik meg, kivált, ha nem ösztökéli senki e változást. A szép szó ehhez aligha elég. És mire a változás megvalósul, lezajlik az asszimilációs folyamat is, nem lesz érdemben határon túli magyarság. A magyar jobboldal mai vezére tusnádfürdői beszédében "alternatíva elé állította [a romániai magyarságot]: a román többséggel akare együttműködni vagy inkább területi autonó miát akar" - írta Eörsi István e helyt augusztus 5én. Ezt az alternatívát azonban nem Orbán vezér találta ki, ez a valóság. Szinte sehol nem ment konfrontáció nélkül a nemzeti egyenjogúság kivívása, DélTiroltól Belgiumon át Kanadáig (és a konfrontatív ál lapot még ma is tart). A kevés kivétel (Finnország, Dánia) csak a szabályt erősíti, Románia, Szlovákia, Szerbia stb. aligha lesz kivétel. Konfrontáció nélkül - persze: együttműködve - semmi sem lesz, csak asszimiláció. Kezdeményező politikai magatartás né lkül semmi sem történik. Végzetes illúzió a nemzeti egyenjogúság dolgában az EUban bízni, noha az unió nagyszerű dolog. Anglia, Franciaország, Csehszlovákia is demokrácia volt a trianoni békediktátum és 1945 idején. A demokratikus politikát azonban eddig még a legkevésbé az zavarta, hogy nemzetállami keretek között zajlott. Demokrata volt Chamberlain, Masaryk és Bene is - saját államalkotó nemzetük iránti rasszista elkötelezettségük ezzel szépen megfért. Megfér az EU politikusainak lelkében is. A határon túli magyarság önvédelme kemény politikai összeütközésekkel jár. Álszentség csak együttműködést ajánlani. Aki a nyílt konfrontációt vállalja, még nem nacionalista vagy rasszista. Persze indokolt ettől a konfliktustól félni, s lehet azt mondani, hogy a koc kázat túl nagy. De akkor azoknak, akik ezt így vélik, nemcsak ezt kell kimondaniuk, hanem azt is, hogy a békesség érdekében inkább asszimilálódjék a határon túli magyarság. Hogy az erkölcsi konfliktus egyértelmű legyen. vissza
