Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-06
14 Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter egy tavalyi interpellációra adott válaszában közölte: a Mavip szolgáltatásához 150 millió forint ös szegű támogatást kért és kapott 2001 végén a Miniszterelnöki Hivatal által létrehozott InForrás XXI. Kht.tól. Az InForrás azonban 2003ban végelszámolás alá került. Az eljárás során a miniszter tudomására jutott információk szerint az átutalt 150 millió forintról per folyt. A jogi eljárás célja annak tisztázása, hogy a Mavip Kft. egy már létező fejlesztés utólagos finanszírozásához jogosan igényelte támogatást. A Mavip egyébként 2003. augusztus 18án bejelentette, hogy fizetni kell a műsorok hallgatás áért. Alig egy hónap múlva, szeptember 12étől viszont ismét ingyenessé tették a rendszer használatát, miután a korábbi 610 ezerről jelentősen visszaesett a VilágRádió közönsége. A fizetésmentessé tétel viszont komoly finanszírozási gondokat okozott, ugya nis a működtetés ily módon – úgy tűnik – nem volt megoldható. A Mavip szolgáltatása nem volt egyedülálló: a jelentősebb magyar rádióadások e portáltól függetlenül is megtalálhatók az interneten. Tavaly 49 magyar rádióadás volt ingyenesen elérhető a világhá lón. (Napi Gazdaság) vissza A KÜLMAGYAR KÉRDÉS Bárdi Nándor: a kisebbségi közszellem a "ki kinek a kicsodájára" épül [5.7.2004] "Történészénem azt mondja, még csak 15 év telt el 1989 óta, s így is óriási a fejlődés. A másik énem azt: már késő. Felkészülte a romániai magyarság, melynek 40%a funkcionális analfabéta?" A jelenkorkutató helyzetértékel. – Könyvedben azt állítod, a magyarmagyar viszony elemzésekor nem szokás figyelembe venni a fogyasztási kultúra egysé gesítő hatását. "Az anyaország befolyása vonatkozásában a középeurópai németség története intő példa lehet" – írod. Mi jellemzi a magyar kisebbségek integrációját? Bárdi Nándor jelenkortörténész: – Itt több, teljesen különböző dologról van szó. A térsé gi folyamatokban beszélhetünk euroatlanti integrációról; a fogyasztási minták nyugatról keletre való terjedéséről; a média egységesüléséről; és persze nemzeti/kulturális/nyelvi integrációról is. Mindebben a regionális folyamatban hajlamosak vagyunk a mag yaroknak kitüntetett szerepet tulajdonítani, elfelejtkezve arról, hogy a szláv nyelveken ez a mindennapok világában sokkal rohamosabban zajlik: a skopjeiek Pozsonyban és fordítva kitűnően elboldogulnak, a délszláv illetve lengyelcseh kisléptékű, egyéni ko operációkról nem is beszélve. Más vonatkozásban a belső modernizáció és humán erőforrások felhalmozása terén a posztszovjet Baltikum elhagyta a KárpátBalkán régiót, lásd pl. az internethasználat elterjedtségét. Teljesen más dimenzió , amikor a kisebbsé gi társadalomban az integráció szóba kerül. Ennek három oldala van: az adott kisebbség hogyan integrálódjon az adott országon belül, hogyan az anyaország felé; illetve önmagát hogyan szervezze meg. Egy következő, ehhez kapcsolódó dimenzióban az erdélyi m agyar közgondolkodáson belül kibogozhatatlanul összekapcsolódik a magyar kultúrához való tartozás, az erdélyi magyar társadalmi csoporthoz való tartozás adottsága és a romániai állampolgári (jogihabituális, problémamegoldó) világ. Ráadásul a "kisebbségi e mber" álmai, vágyai és napi életstratégiája megint tovább bonyolítja azt a szerkezetet, amelyben a mindennapi döntéseket meghozod. A könyvemben – ahol a magyarságpolitikákat és a kisebbségpolitikákat – társadalomtörténeti, társadalompolitikai nézőpontból leltározom, a politikai retorikában általánossá vált nemzeti reintegrációs Trianonmeghaladás mellett a hajszálérszerűen terjedő min taátvételekről, tudásbevitelről beszélek.
