Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-06
15 Ezek csatornái a rokoni, családi kapcsolatok , a munkavállalói tapasztalatok, a testvérvárosi- és intézményi kapcsolatok, és persze a média is. Ezt azért tartom kulcskérdésnek, mert az emberek nem a politikai reto rika nyomán alakítják életstratégiájukat – legfeljebb az erről szóló szövegeiket – , hanem saját tapasztalataik, rutinok alapján. Mindennek egyik oldala lehet a teljesítményelv és az ehhez kapcsolódó értékek térnyerése, de ha a helyi közegben ezeket nem s ikerül érvényesíteni, akkor könnyen a másik világhoz (Budapest) való szoros kapcsolódás nyomán jöhet a kivándorlás. Vagy az is lehet, hogy a magyarországi média használat révén már inkább azt a világot érzi otthonosabbnak, s ha megérkezik Magyarországra, a kkor nem elment, hanem "hazaérkezett". De ha erre nem is kerül sor, akkor is külső prizmán keresztül szemléli saját valóságszerkezetét, az anyaországhoz kötődő valóságkép lehet a domináns. Mindebben a folyamatban a többségi világhoz való viszony és saját közösségének intézményesített szerveződé se háttérbe szorul. Az utóbbi 15 év határon túli magyarságra vonatkozó projektjeit megnézve a magyarországi tudásbevitel, a magyarmagyar viszony intézményesítése a meghatározó ezekben. Ilyen nagy programnak tartom a Duna Tv létrehozását és működtetését, a közalapítványok létrehozását és forrásközvetítését, a felsőoktatás fejlesztésének projektjeit, és a kedvezménytörvényt. A magyarmagyar integráció a Duna Tv és a kábeltévéhálózatok révén – a szépirodalom után – először a médiában valósult meg, majd a tudományos életben (Domusprogram, Arany János Alapítvány, MTA köztestületi tagság stb.), majd az oktatásban is beindult ez a folyamat. Ez azonban azzal is jár, hogy miközben a fiatalok a Tilosban, a G pontban vagy a Bulgakovban épp úgy öltöznek, mint b udapesti nemzedéktársaik, nincs mögöttük a Magyarországon már létező középosztályi egzisztenciális háttér. Itt nem pusztán a saját lakásról, személygépkocsiról, a tengerparti nyaralásról, hanem a nem a túlélésre, hanem a karrierépítésre irányuló tudatos ép ítkezésről van szó. Persze ez sem valami magyarországi felsőbbrendűség következménye: tíz évvel ezelőtt ez volt a helyzet – persze nagyon leegyszerűsítve – Németország Magyarország viszonylatában is. A fogyasztási kultúra sokaknál a stratégiatervezést i s meghatározza: én így élek, de azt szeretném, hogy a gyermekem már úgy élhetne, s erre startolok rá. Csak az a probléma, hogy azt a másfajta életet – mobilitási pályáját – lehet, hogy már csak Magyarországon tudja megvalósítani. A németekre való utalás arra vonatkozik, hogy miután a húszas években saját erőforrásaiktól jórészt megfosztották a középeurópai németséget, a berlini politika, a forráselosztó támogatáspolitikai központ vált minden kisebbségpolitikai elképzelés jóváhagyójává. Tehát az ottani politikai változásokat fenntartás nélkül kellett követni a német kisebbségpolitikákon belül is. Ez vezetett a nemzetszocialista népközösségpolitikákhoz, majd részben a második világháború utáni tragikus történethez és a kollektív repatriáláshoz. – Többs zör emlegetted a kivándorlást. Mi jellemzi az erdélyi migránsokat? B. N.: – Tudo mányos kutatóként, mielőtt belecsapnánk a lecsóba, azért valahova el kellene a migrációt helyezni. Ígérem, most rövidebb leszek, mint az integrációs okoskodásnál. A határon túli magyarokkal kapcsolatos közbeszédben két alaptéma határozta meg az utóbbi év tizedet: egyrészt a nemzetállami törekvések elleni küzdelem, a nemzetállam lebontása és az autonómiadiskurzus, másrészt a kisebbségi társadalom létszámbeli csökkenése miatti aggódás.
