Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-29
15 gyökeres változásokat helyezett kilátásba győzelme esetén. „Az állam a népet fogja szolgálni, mindenki egyenlő lesz a törvény előtt, a bűnözők pedig rács mögé kerülnek" - fogalmazott a közönség hangos üdvrivalgása közepette a 40 éves politikus, előrevetítv e, hogy a korrupció elleni harc nem kis hangsúlyt kap kampányában. A jelöltek közül elsőként közzétett 10 pontos programjában sem fukarkodott a hangzatos lózungokkal: így például ötéves elnöki mandátuma alatt 5 millió új munkahely létrehozását, a szociális kiadások előnyben részesítését és az adóterhek csökkentését ígérte. Kucsma a minap egy tévéműsorban nem is állta meg szó nélkül, szerinte Juscsenko olyan populista kampányba kezdett, mintha kommunista lenne. Juscsenko magabiztosságát fokozta, hogy megál lapodást kötött az ellenzék radikális megmozdulásairól ismert csoportjával, Julia Timosenko blokkjával. A két szervezet A Nép Ereje néven koalíciót hoz létre, amelynek Juscsenko a közös jelöltje. Az exkormányfő felajánlotta a csatlakozást a szocialista pár tnak is, ám az elutasította a szövetkezést, és első embere, Olekszandr Moroz önálló indítása mellett döntött. Ugyanakkor Moroz közölte, hogy az elnökválasztás valószínűnek látszó második fordulójában - amelyre november 21én akkor kerül sor, ha első nekifu tásra egyik jelölt sem szerez 50 százaléknál több szavazatot - az 1994 óta hatalmon lévő Leonyid Kucsma elnök pártfogoltjának ellenfelét fogják támogatni. Márpedig Kucsma köztudomásúan azt szeretné, ha a kormányfői tisztséget 2002 novembere óta ellátó Janu kovics venné át tőle a stafétabotot. Közfelkiáltással jelölték elnöknek Janukovicsot az általa gründolt Régiók Pártja kongresszusán. Az egykori Donyeck megyei kormányzó már a közeljövőben kétháromszoros béremelést, 20 százalékosnál nem magasabb társaság i és legfeljebb 15 százalékos hozzáadottértékadót ígért, aminek szerinte megvannak a reális gazdasági feltételei. Az 53 éves miniszterelnök hivatkozhat arra a 2000 óta tartó föllendülésre, amely négy év alatt a hazai össztermék (GDP) 33 százalékos bővülés ét eredményezte, és amelynek köszönhetően olyan mértékben javult az ukrán gazdaság külső egyensúlya, hogy a folyó fizetési mérleg többlete például már május elején meghaladta az egész 2004. évre tervezett 2,6 milliárd dolláros előirányzatot. Hiába hangozta tja Juscsenko, hogy a növekedést az ő kormánya alapozta meg, úgy tűnik, annak politikai hasznát Janukovics fölözi le. A bő másfél éve országosan még alig ismert Janukovics felívelő népszerűségét szakértők elsősorban azzal magyarázzák, hogy az utóbbi egykét évben a választók jelentős része saját bőrén is érzékelni kezdte a gazdasági helyzet javulását. Egy minap közzétett felmérés szerint ha most lenne az elnökválasztás, a megkérdezettek 18 százaléka szavazna Janukovicsra, csaknem kétszer annyian, mint a k ommunista Petro Szimonenkóra, akit pártja egyébként szintén vasárnap jelölt az államfői székbe. Janukovicsot egyedül Juscsenko előzné meg, akire a válaszadók több mint 26 százaléka voksolna. Nem túl merész tehát az elemzők ama feltevése, hogy a második for dulóban az urnához járulóknak Juscsenko és Janukovics között kell majd választaniuk. Ezért korántsem mindegy, hogy kinek az oldalára helyezkedik a két legerősebb baloldali jelölt, Szimonenko és az 5,5 százalék körüli támogatottságával Timosenkót csak néhán y százalékponttal maga mögé utasító Moroz. Az annak idején a Juscsenko elleni bizalmatlansági indítványt a Kucsmához lojális parlamenti frakciókkal együtt megszavazó kommunisták vezére azt mondta, hogy pártja a második fordulóban is mindenképp a baloldal i jelöltet támogatja, ami Szimonenko olvasatában nyilván annyit jelent, hogy Juscsenko és Janukovics párharcában inkább az utóbbi mellett teszik le a garast. De az sem vehető biztosra, hogy ha Moroz Juscsenko mögé áll, szavazói automatikusan követik. A bal oldali érzelmű és egyben Oroszországhoz hagyományosan szorosan kötődő választók számára ugyanis Juscsenko túlságosan liberális és Nyugatbarát. Ráadásul a függetlenség elnyerése óta megtartott ukrajnai elnökválasztások tapasztalata azt mutatja, hogy a „kir álycsináló" éppen az a fejlett nehéziparral rendelkező KeletUkrajna, amely mindig az Oroszországhoz közelebb állónak látszó jelöltre voksolt. Nem véletlenül hangoztatja minduntalan Juscsenko, hogy Ukrajna európai integrálódása nem érintheti hátrányosan az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokat. Kérdés persze, hogy mivel tudja ellensúlyozni Juscsenko azt a tényt, hogy Janukovics maga is a keletukrajnai Donyeckből származik, és a jelek szerint személyéről az ukrán gazdaság leginkább meghatározó oligarchikus cs oportjai hallgatólagos konszenzusra jutottak.
