Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-22
15 Tudományos kutatóként m egtanultam: ha meg akarsz érteni bizonyos jelenségeket, akkor mindig egy határesetet kell tanulmányoznod. Románia ilyen határeset. Hozzáteszem, határesetnek is különleges. A kialakult helyzetet hosszú és szerencsétlen történelem készítette elő. A kommunist a erőszak a korszak első éveiben talán itt volt a legdurvább: 1 200 000 bebörtönzött ember, több mint 200 000 kivégzés, de még ennél is súlyosabb tétel volt az értelmiség megsemmisítése. Máramarosszigeten olyan speciális börtön működött, ahol kizárólag az elitet tartották fogva: az igazságszolgáltatás embereit, egyetemi kádereket, magas rangú katonatiszteket, mindazokat, akik a nemzeti lét védelmezői voltak korábban. Ezt követte Ceausescu diktatúrája, amely a már említett elnyomásnál is durvább formát alkal mazott. A Jaruzelski- féle katonai diktatúra ehhez képest egy előrehaladott demokrácia képét mutatta, a Kádárrendszer pedig álmaink netovábbját. Ceausescu egyszerűen lecserélte a titkosszolgálat embereit saját céljai érdekében. A román politikai rendőrség 1989ben jól fizetett hadsereget jelentett, amelynek tagjait az Egyesült Államokban, NagyBritanniában, Franciaországban képezték ki, s annyira felkészültek voltak, hogy a teljes román külkereskedelmet a kezükben tartották. Volt olyan katonai egység a Sec uritate külügyi részlegén, amelyik egy lehetséges államcsíny előkészítésén dolgozott. Ezt az elitet, a Securitate és a kommunista nómenklatúra második vonalában lévőket nem érdekelte más, mint hogy ugyanaz kijárjon nekik is, ami Ceausescunak. Az első pilla natban a kérdés úgy merült fel, hogy el kell távolítani Ceausescut, megőrizve a kommunizmust. De a dolgok nem egészen úgy történtek, ahogyan szerették volna, ugyanis az államcsíny kirobbanása a nép szempontjából végül is pozitív eredményre vezetett. Csak e gy példa. Románia olyan állam, amelyiknek két későbbi államfője 1989ben két különböző helyszínen tartózkodott. Én a diákjaimmal és a családommal részt vettem a forradalomban. Ezenközben Ion Iliescu azon mesterkedett, december 22én, hogy ezt a forradalmat miként kobozza el tőlünk. A kommunista államokban a marxista ideológiát és a kommunista pártot többnyire a titkosrendőrségre cserélték. A ’90 utáni időben ezeket a szerveket legtöbb helyen csak átkeresztelték. Romániában hogyan működnek az átkeresztelt szervek? Az államcsínyre ’89 decemberében került sor. Akkoriban érkeztek meg az exportból származó pénzek. Ugyanis Ceausescu nem importált semmit az országba, az exportot támogatta kizárólag, de az abból származó pénzeket az állam soha nem látta viszont . Tehát ott ültek a gazdaság mai oligarchái - akik a Securitaténak és a kommunista nómenklatúrának a már említett részéhez tartoztak - és várakoztak. De történt valami nem várt dolog. ’89 decemberében a népi megmozdulások miatt a Securitate paktumot kötött az alvilággal. Ugyanis az igazi szakadárok az üzletvezetők, a recepciósok, a vendéglősök, a taxisofőrök világából kerültek ki, akik a Szeku informátorai vagy kollaboránsai voltak. Nekik volt pénzük. A szekusok annyira előrelátók voltak, hogy egy évvel a f orradalom előtt meggyőzték Ceausescut, hogy a születésnapján hirdessen általános amnesztiát. Ekkor szabadult ki egy sor köztörvényes bűnöző, akiknek el is törölték a priuszát. Ettől kezdve zavartalanul vehettek részt a Securitate új hálózatának kiépítésébe n, amely fokozatosan jól működő maffiává alakult át. Iliescu elnök egy Ceausescu nélküli kommunizmust szeretett volna felépíteni, annak minden mocskával együtt. Időben észrevette, hogy ez a rendszer régi formájában nem őrizhető meg, ezért új kereteket tere mtett neki a Nemzeti Megmentési Fronttal. Így a népben azt az illúziót keltette, hogy ők is részesei a demokratizálódás folyamatának. Az említett maffia átalakította a helyi kommunista vezetést és a nómenklatúrát úgy, hogy ezek lettek az alapjai a megjelen ő kis történelmi pártocskáknak és civil szerveződéseknek. A Nemzeti Megmentési Front annak érdekében, hogy legitimmé válhasson, elhatározta, hogy közvetlenül is részt vesz a választásokon - tegyük hozzá: a teljes államapparátus támogatásával. Így sikerült az ellenzéket már az első pillanatokban tönkretennie. A következő lépés a félelem légkörének újrateremtése. Romániában olyan kísérlet kezdődött el, amely minden addig ismert módszertől különbözött: látszatdemokrácia, félelemmel fűszerezve. Így jelentek meg már 1990 első napjaiban az egyetemi irodám ablaka alatt bizonyos emberek, ugyanis a Bukaresti Egyetem a román megújulás szimbólumává vált, mert a diákok és tanáraik együtt vettek részt a forradalomban. Tehát itt jelentek meg néhányan, azokkal a bunkósboto kkal, amelyeket már Temesváron is használtak, azt kiabálva: Mi dolgozunk, és nem gondolkodunk! Elképesztő erőszakos pillanata volt a félelem feltámasztásának. De nem sikerült nekik! Emlékszem arra az Egyetem téri nagygyűlésre, amely a modern kori Európa tö rténelmének leghosszabb tömeggyűlése volt. A hadsereg sem tudta szétzúzni, pedig megkísérelték. Ezért Iliescu elnök odarendelte a bányászokat. Egyértelmű volt, hogy a bányászok háta mögé bújva a Securitate támadott meg bennünket. Románia korábbi katonai fő ügyésze nyomozta ki a bányászjárás részleteit. A vallomásokból és nyomozás eredményéből az derült ki, hogy a bányászok nem maguktól jöttek, hanem
