Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-22
16 küldték őket, pontosan megjelölve a helyszíneket, címeket: újságok szerkesztősége, egyetemi irodák, könyvkiadó k s a kultúra egyéb helyszínei. Azóta volt még egy bányászjárás ’99ben, amely nem volt más, mint újabb államcsínykísérlet. Az igazságügyi vizsgálat megint világossá tette, hogy ismét a régi szekusok próbálták felhasználni a munkások elégedetlenségét. M egkerülhetetlen hatalmi ág a média. A posztkommunista államokban az újságok, a rádiók, a televíziók mindmind az előző rendszer hatalmasai kezében maradtak. Románia olyan médiavilágot működtet, olyan televíziókat, amelyek dicsőségére válnának a nyugati o rszágoknak is. S mindezt egy rendkívül szűk médiapiacon teszi, mert semmi célja nincs, csak a pénzmosás. Ők megértették a kommunikáció jelentőségét, amely, ha igazi, akkor művészet, ha nem, akkor gyalázat. Ők az utóbbit választották, s a kommunikációt mani pulációra használják. Mi ezt nem tanultuk meg, de sajnos a kommunikáció igazi tudományát sem. Szerintem emiatt veszítettünk. A mostani kormánypártok kommunikációs taktikája olyan autóhoz hasonlítható, amelynél minden energiát a dudára összpontosítanak. A m otor kevés üzemanyagot kap, de a duda megállás nélkül szól. Nem tudsz gondolkodni, nem látsz már semmit a világból, mert a propaganda fülsüketítő tülkölése megbénít. A közszolgálati televíziót a mostani miniszterelnök úgy használja, mintha a saját sajtóiro dája lenne. Ha úgy gondolja, az adásidőből akár 60 százaléknyit felhasználhat. Egy kevéske időt még hagy Iliescu elnöknek is. Soha egyetlen rossz hír, soha egyetlen kritika - mindent úgy manipulálnak, ahogyan akarnak. Jó példa erre az alkotmány megszavazás ának előkészítése is. De ugyanígy megemlíteném azt az esetet, amikor be kellett jelenteniük Románia újramonitorizálását és a kibogozhatatlan struktúrák megváltoztatatását célzó Európa tanácsi igényt. Nem kudarcként jelentették be ezt a követelést, hanem si kerként tálalták. Az emberek, sajnos, nem nagyon olvassák az újságokat, egyébként is mindössze kéthárom független napilapunk van, s ez is kevesekhez jut el. Az összes többi sajtóorgánum hangos a propagandától. De ugyanígy kisajátították a közvéleménykuta tó intézeteket is. Ott is csak a megrendelt eredmények jelenhetnek meg. Ha létezik is olyan erő, amelyik mást szeretne mondani, csak úgy tudja eljuttatni a közönséghez, ha házról házra jár. A maffia pedig napról napra nő, terebélyesedik, még azzal is, hogy olyan vezetők álltak az élén, akik olyan cégeket hoztak létre, amelyek rövid idő alatt csődbe vitték a román ipart. 1997re az egész román ipar csődöt mondott, meglopták az összes pénzintézetet, még a felvett állami kölcsönöket is ellopták. Tönkretették a gazdaságot, s még ettől sem csökkent a hatalmuk, ellenkezőleg, a tényleges privatizáció ’97es meghirdetésekor ők lettek a nyertesei ennek is, hisz csak nekik volt pénzük arra, hogy törvényesen felvásároljanak mindent. Tudjuk, hogy kik ezek az emberek? A volt kommunista nómenklatúra és a Securitate emberei. Az összelopott vagyonuk egyik napról a másikra legálissá vált, s már nem is volt szükségük a kiépített hálózatukra. A szemünk láttára törvényesíthették a törvénytelent, de csak azért, mert akkor Ro mániának arra volt szüksége, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy fél évszázados szünet után képes igazi jogállamként működni. Az említett maffia, mint egy kupola, úgy borul az ország fölé. S már nem titok sem Romániában, sem Európa nyugati felén, hogy csak a helyi bárók üzletei virágoznak - a báró szép elnevezés, jól helyettesíti a gazember szót , szóval, ezek a helyi bárók mindenütt kihasználják a közigazgatásban játszott szerepüket. Sajnos ők egy alapvetően fontos réteg, hihetetlenül megszervezve, saját p olitikai és adminisztrációs rendszerrel. Most, a választás évében jutottak a csúcsra, politikai győzelmeket aratva. Ilyen például a Szociáldemokrata Párt, amely azonos a régi Nemzeti Megmentési Fronttal, csak átkeresztelték, hisz ugyanazok a személyek álln ak az élén ma is, mint 198990ben, vagy a szélsőséges Nagy- Románia Párt, amelyik most filoszemita színekben pompázik, és kissé aberrált módon imádja a magyarokat. Sajnos ide kell sorolnom az ellenzéki pártokat. A Nemzeti Liberális Párt mostani vezetőségé nek minden tagja Iliescu elnök közeléből érkezett, a valahai Nemzeti Megmentési Frontból. Aztán marad néhány zsebpárt, amelyek apró zavart okoznak olykor, amikor jobbközép erőnek nevezik magukat, s igyekeznek csökkenteni a kormányzó párt átlényegülését áll ampárttá. A szovjet övezetből kiszakadt többi állam esetében könnyebb volt az átmenet? Ott nem kellett ugyanezekkel a gondokkal megküzdeni? A fordulat után a többi ország Középés Délkelet Európában jobban vizsgázott, mint Románia. Magyarországon, Leng yelországban, Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában vagy Albániában legalább négy évig jobbközép kormányok álltak az egyes államok élén: demokratikusak, nemzetiek, keresztények
