Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-12
20 Pétert földre teperték, összerugdosták a fejét és veséje tájékát. Másnap véres vize lete miatt szülei kórházba vitték. A szülők feljelelentést tettek ismeretlen tettes ellen. A „Magyarok, takarodjatok Magyarországra” falfirka mindennapos a Vajdaságban Március hetedikén a szabadkai Kizúr István Általános Iskola diákjaira csapott le köz épiskolások húsztagú csoportja. A tanárok idejében mozgósították a rendőrséget, így csak néhány pofon csattanhatott el. Azóta a szülők kísérik haza a gyerekeket esténként, az iskola környékén rendőrjárőr köröz. Az egyik legsúlyosabb incidens május 29én T örökkanizsán játszódott le. Ott egy csoport magyar fiatal zártkörű mulatságot tartott egy magánházban, a buli azonban véres verekedésbe torkollott. Szerb fiatalemberek megrohantak öt magyart, aki kiment az udvarra levegőzni. A riadóztatott rendőrök választ ották szét őket, egy magyart kómában szállítottak kórházba. Május elsején Magyarkanizsán, negyedikén Törökbecsén történt sírgyalázás. Július harmadikán a zombori katolikus temetőben mintegy harminc magyar és horvát sírt dúltak fel. Május ötödikén magyarok at is gyalázó, soviniszta falfirkák jelentek meg Újvidéken a következő szöveggel: "Albánok, mars kifelé!", "Szerbia legyen a szerbeké!", "Tűnjetek innen, magyarok!" Áthúzott Dávidcsillag és Izraelt káromló jelszavak kerültek a belvárosi házak falára. A so rt folytathatnánk… Nagyon sok sérelem nem is kerül nyilvánosságra, a szülők megtorlástól tartva inkább hallgatnak. A pedagógusok sem szívesen adnak hírt a leszámolásokról, mert rossz fényt vetnek az intézményükre. A hatóságok pedig igyekeznek ártatlan diá kverekedésnek feltüntetni a magyarveréseket. A kisebbségellenes atrocitások újabb hulláma kétségkívül a szerb radikálisok tavaly decemberi választási diadalával kezdődött, amikor Vojislav Seselj hívei mármár a hatalom birtokosainak érezték magukat. (A SR S csak azért nem alakíthatott kormányt, mert nem akadt koalíciós partnere.) A radikális győzelmet nacionalista falfirkák kísérték, amelyekben a szerb hazát és a szerb hősöket éltették, köztük a Hágában raboskodó Seseljt, Milosevicet, a boszniai szerbek nép irtással vádolt vezéreit, Radovan Karadzicot és Ratko Mladicot. Ugyanakkor újult erővel vették célba a kisebbségeket. Az újvidéki betonhídra pingált "Öld meg a magyarokat!", a magyar művelődési egyesületek falain rikító "Ez itt Szerbia!", a cigánytelepeken látható "Kifelé a romákkal!" feliratok vagy a zsidó hitközségi épületekre mázolt horogkeresztek minden statisztikánál beszédesebben árulkodnak a terjedő idegengyűlöletről. Belgrádban odáig mentek, hogy a "mérsékelt" nacionalistának tartott Vojislav Kostun icát is kikezdték: az egyik graffiti felrótta, hogy zsidó anya gyermeke. A falfirkák szerzői csak egy kicsit sarkosabban fogalmazták meg azt, amit a politikusok sztaniolba csomagolva. Újabb olaj volt a tűzre, amikor márciusban Koszovóban etnikai zavargáso k robbantak ki. Három albán gyermek halálát ürügyként felhasználva szélsőségesek lerohanták a szerb enklávékat, gyilkoltak, törtekzúztak. A leszámolásoknak hét szerb áldozatuk volt, házak százait gyújtották fel, tucatnyi templomot perzseltek fel. A menekü ltek újabb hulláma árasztotta el Szerbiát. Országszerte tüntetések robbantak ki, a felzaklatott tömeg Belgrádban és Nisben felgyújotta a dzsámit, sokfelé albán pékek és cukrászok kirakatait zúzták be. Újvidéken a nacionalisták kövekkel vették célba a magy ar nyelvű Újvidéki Színház ablakait, és szétverték az albán tulajdonban levő összes pékséget. A romatelepen beverték az ablakokat. A randalírozók először támadták meg a lojálisnak tartott szlovákok és ruszinok intézményeit is. A háborús migráció jelentőse n megváltoztatta a Vajdaság etnikai térképét: a kisebbségiek fokozódó elköltözése és a szerb menekültek beáramlása következtében a kisebbség részaránya 33ról 28 százalékra csökkent, a szerbeké 56ról 65 százalékra nőtt. A világháború után még mintegy félm illió magyar élt Bácskában és Bánátban, számuk mára 290 ezerre apadt. A fenyegetések, a verbális és tettleges támadások, a hatóságok részéről tanúsított bizalmatlanság miatt a kisebbségi közösségek egyre zárkózottabbak, egyre távolabbnak érzik maguktól a " befogadó" államot. A nacionalista propaganda hatására a többségi nemzet is befelé fordul, bizalmatlan a más nyelven beszélők, a más kultúrájúak vagy más felekezetűek iránt. A romák például szinte teljes mértékben gettókba kényszerültek, a nagyobb városokba n a bőrfejűek állandó támadásainak vannak kitéve. Sabacban kitiltották őket a fürdőből, Belgrádban egy cigány kisfiút agyonvertek az utcán. Tanulságosak azok a felmérési eredmények, amelyek a szerbiai társadalom egyegy rétegének toleranciakészségét tükrö zik. A Strategic Marketing belgrádi közvéleménykutató intézet a múlt héten arról tett közzé adatokat, hogy az egyetemisták kikkel nem osztanák meg a szobájukat. A homoszexuálisokat és a mozgássérülteket megelőzve az albánok kerültek az első helyre 70 száz alékkal, majd a romák következnek
