Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-21
16 Nem tudom, vane legalább egy szemernyi tudományos igazság ezekben a történetekben, de azt tudni vélem, hogy velünk, kárpátmeden cei magyar közösségekkel pontosan úgy zajlott minden a valóságban is, ahogy az egymástól külön élő ikertestvérekről regélik. Trianon szétszakított, darabokra vágott, és külön pályán indított el minket. Hiába kulcsoltuk egymásba a kezünket, hiába kapaszkod tunk, mert elrángattak egymástól, és megpróbáltak örökbe adni másnak. Nos, úgy tűnik, hogy nem sikerült. Igaz, hogy önálló életre kényszerültünk, igaz, hogy különkülön kellett boldogulnunk, de mikor 1989 után ismét találkoztunk, bárki láthatta, milyen e gyformák vagyunk továbbra is. Mert bizony egyformák vagyunk, kedves barátaim, kedves testvéreim, vajdasági magyarok, és nekem nagy elégtételem volt az elmúlt években, hogy megértjük egymást ebben az értetlen világban, bár azelőtt talán soha nem is láttuk e gymást. A magyar nemzet nagy csodája ez a közelség, ez az összetartozás, ez a ragaszkodás egymáshoz. Trianon nagy megpróbáltatás volt, kegyetlen és igazságtalan próbatétel, de mi kiálltuk a próbát. Magyarok maradtunk a legnehezebb körülmények között is. A Vajdasági Magyar Szövetség létének tíz esztendeje nekünk, erdélyi magyaroknak a példás együttműködés tíz jó évét jelenti. Mert többékevésbé minden magyar megérti magát minden magyarral ugyan, de kisebbségi magyar érti csak igazán a kisebbségi magyart. Ne künk ugyanis nemcsak a szavaink, hanem a tapasztalataink, az érzéseink, a helyzetértékeléseink is kísértetiesen hasonlítanak. Mint ahogy, sajnos, a többség ártó szándékai is hasonlítanak itt is, ott is. Ezért merem azt mondani, hogy az RMDSZ ma testvérként köszönti a VMSZt, mert mi valóban testvérek voltunk jóban, rosszban. Egyformán fontosnak tartottuk az egységes politikai fellépést országainkban. Egyformán kerestük az egyenjogú párbeszéd lehetőségét a többségi pártokkal, és amikor ez lehetséges volt, akkor tudtuk ezt az együttműködést saját magyar közösségünk javára fordítani. Egyformán küzdöttünk és küzdünk az önállóságért, az autonómia különböző formáiért. Egyformán célunknak tekintjük országaink euroatlanti és európai integrációját. Egyformán azt kérjük a magyarországi politikusoktól, hogy segítsenek, de úgy segítsenek, ahogy mi a leghasznosabbnak ítéljük. Egyformán azt várjuk el ugyanezektől a politikusoktól, hogy ne osszanak meg minket, mert fontos ugyan, hogy ki a jobboldali és ki a baloldali, de nekünk ma még sokkal fontosabb, hogy ki a magyar és ki akar továbbra is magyarként megmaradni a szülőföldjén. Ami viszont nem egyforma valóban: a közösségi fenyegetettség mértéke. Az utóbbi időben például a Vajdaságban minden bizonnyal nehezebb volt m agyarnak lenni, mint Erdélyben. A Vajdasági Magyar Szövetség valóban európai súlyú példát mutatott abból, hogy mi, magyarok nem erőszakos eszközökkel, hanem politikai úton akarunk a helyzetünkön változtatni. Kár, hogy Európa még mindig nem figyel eléggé er re a példára. Ezért is kell nekünk egymásra támaszkodni, ezért kell közösen fellépnünk olyankor is, amikor esetleg egyikünknekmásikunknak kényelmesebb lenne csak a saját problémáival foglalkozni. A VMSZben mindig is megvolt a kárpátmedencei magyar szoli daritás képessége, és ezt mi nagyra értékeljük, ez nekünk is nagyon sokszor segített. Azt gondolom, hogy most is egységesen kell fellépnünk, például annak érdekében, hogy a magyar kormány ne halogassa tovább, hanem mielőbb hívja össze a Magyar Állandó Ért ekezletet, és vitassuk meg legsürgősebb kérdéseinket: hogyan támogathatjuk közösen az autonómia ügyét, mit gondolunk a kettős állampolgárságról, vagy miképpen kellene továbbfejleszteni, átláthatóbbá és biztonságosabbá tenni a támogatási rendszert. Ugyancs ak együtt kellene időről időre Európához is fordulnunk a kárpátmedencei magyarság érdekében, Magyarország Európai Uniós tagságát, de a különböző kárpátmedencei magyar szervezetek európai pártszövetségekben való jelenlétét is felhasználni erre. A kisebbsé gbe szorított magyar közösségeknek nemcsak országaikon belül, hanem országhatárokon átnyúlva is egységesnek kell lenniük. Nem szabad hagynunk, hogy eltávolodjunk - vagy eltávolítsanak! - egymástól. Hiszen egy a sorsunk nekünk, ikertestvéreknek, bármennyire is külön kellett szembenéznünk mindenféle megpróbáltatással. Ha még nem is vagyunk mindenben együtt, lassanlassan ismét egységes nemzet leszünk. Ennek a célnak az eléréséhez kívánok a Vajdasági Magyar Szövetségnek erőt, ezután is, mert meggyőződésem, ho gy ez az érdeke a vajdasági magyarságnak, de ez az érdeke az erdélyi magyarságnak is. Ha egyikünk gyengül, ez gyengíti a többieket is, ha egyikünk erős, ez erőt ad a többieknek is. Ne feledjétek ezt! Szabadka, 2004. június 19.
