Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-17
18 1998ban vezettek be. Fiskális szabályok korlátozzák Lengyelorsz ágban az eladósodást, és Csehország is költségvetési szabályokat vezetett be tavaly." D. M.hez hasonlóan kollégáim is jól látják, hogy a fiskális korlát sérti a népképviselet elvét. "Az EUban érvényesülõ külsõ kontroll (ti. a stabilitási és növekedési egyezmény - V. É.) nem problémamentes, hisz a demokrácia alapelvével (a nemzeti parlamentek szuverenitásával) nem könnyen egyeztethetõ össze" - írják. Szerintük azonban a monetáris tanácsok mintájára felálló független nemzeti fiskális tanácsok kevésbé sért enék a nemzeti parlamentek szuverenitását, mint a Brüsszel asztalán fekvõ azon javaslat, mely a mostani, befuccsolni látszó, szabályalapú fiskális koordináció helyett a bizottság jogkörét növelné meg "a fiskális politikai eltévelyedés megállapításában és s zankcionálásában". Megértem, ha valakinél kicsapja a biztosítékot egy olyan javaslat, amely csorbítja a népképviseletet. De ha az illetõ következetes akar lenni, undorral kellene elfordulnia attól az Európai Uniótól, amely a közös pénz, vagyis az európai gazdaság (és tegyük hozzá: társadalom) stabilitása érdekében jócskán korlátozza a kormányok és parlamentek szuverenitását a költségvetési törvényeik megalkotása során. És akkor még nem beszéltünk a független nemzeti bankokról, amelyek már az eurókorszak e lõtt is keresztbe tettek a parlamentek költségvetési terveinek, most pedig, a közös valuta árnyékában önmaguknak is csak árnyékaivá váltak, hiszen a monetáris politika legtöbb eleme nem nemzeti szinten, hanem Frankfurtban dõl el. Ennél alkalmasabb végszó t, sajnos, aligha találhatnék a "magyarok püspöke" számára. Lám, így is kerek a világ. vissza A nemzeti integráció esélye Egységes fellépéssel a magyar közösségek autonómiájáért 2004. június 17. (7. oldal) Lukács Csaba Ritkán adódnak történelmi pillanatok a magyarság számára, illik tehát megbecsülni őket. Egy ilyen – mint utólag kiderült, elszalasztott – lehetőséget rejtettek a rendszerváltó évek: 1989 végén az első szabadon választott parlamentben végérvényesen meg lehe tett volna szabadulni a kommunizmustól és embereitől, ha akkor lett volna politikai bátorság kizárni őket a közéletből. Akkor most nem volna titkos ügynök miniszterelnökünk, Horn Gyula immár tizenöt éve élné a kisnyugdíjasok életét és Kovács László is maxi mum igazgatótanácsi tag lenne egy, a régi kapcsolatokból élő mezőgazdasági vállalkozásban. Hagyjuk azonban az ábrándozást, foglalkozzunk a mával! Ma ugyanis újra egy soha vissza nem térő alkalom – divatos szóval nemzetközi konjunktúra – adódik arra, amirő l évtizedek óta álmodik a Kárpátmedence magyarsága. Az őshonos magyar közösségek autonómiaügyében most jött el a történelmi pillanat, hiszen Magyarország, Szlovákia és Szlovénia uniós csatlakozása után immár belső ügy lett az, amit eddig csak a külső szem lélő blazírtságával figyeltek Brüsszelből. A magyar kérdés immár európai kérdés is, és az általunk szorgalmazott területi és személyi elvű autonómia nem több és nem kevesebb annál, mint ami az unió több országában már jól működik egy ideje. Mindezen túl ke dvező a politikai széljárás is Európában: a vasárnapi voksolás eredményeképpen az Európai Parlament legnagyobb, néppárti frakciójában tizenöt magyar képviselő ül, hiszen a tizenhárom anyaországi mellett ott van a Magyar Koalíció Pártjának két képviselője i s, így kivételes esély van az elszakított területek magyar közösségei autonómiajogainak kivívására. Románia folyamatban lévő csatlakozása helyzeti előnybe hozta az anyaország kormányát, már amennyiben a budapesti hatalom tudja és akarja érvényesíteni a nem zeti érdekeket Bukaresttel szemben. Ezeket a tényeket ismerték fel tegnap Nagyváradon, ahol az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetőinek meghívására összejöttek a régióbeli magyar szervezetek és pártok, hogy megala kítsák a Kárpátmedencei Magyar Nemzeti Tanácsot. Az új szervezet egységesen, demokratikus eszközökkel kíván harcolni a magyar közösségek jogos autonómiaigényének elismertetéséért, és munkájához nemzetközi politikai segítségre, az európai intézmények közre működésére számít. Előbb azonban készítsünk leltárt, mi történt ebben az ügyben a rendszerváltás után. A jelentős magyar kisebbséggel rendelkező országokban a kommunista rendszer bukása után hamar eljött a kijózanodás ideje:
