Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-17
19 Romániában például Marosvásárh ely fekete márciusa hozta a romániai magyarok tudomására, hogy közösségi jogaik érvényesítése a remélt diadalmenet helyett csak egy hosszú és rögös út végén lehetséges. Majd minden szomszédunknál kiderült, hogy a többségi nemzet és az őt kiszolgáló államap parátus elutasítja a magyarok által felvetett autonómiamodelleket. Az első években nyoma sem volt semmiféle határokon átívelő összefogásnak, szervezettségnek – egészen 1996ig, az első magyar – magyar csúcstalálkozóig kellett várni ahhoz, hogy az anyaországi parlamenti pártok és a határon túli politikai szervezetek egyöntetűen, közös nyilatkozat formájában tegyenek hitet az önrendelkezés ügye mellett. A Hornkormány alatt azonban ez a téma – bár a nyilatkozat megszületett – elsikkadt a kormányzati érdektelens ég következtében, így újabb három évet kellett várni a következő lendületig. A státustörvény megint csaknem százszázalékos egységbe tömörítette az anyaországi politikumot a nemzeti ügyben (mint ismeretes, az Országgyűlés kilencvenhárom százalékos támogatás sal fogadta el a jogszabályt), hogy aztán az újabb kormányváltással megint megtorpanjon a magyar nemzet határok feletti újraegyesítésének folyamata. A szocialistaliberális kormány azóta ha csak teheti, jegeli a Magyar Állandó Értekezlet ügyét is: legutóbb a státustörvény kiherélése kapcsán csikart ki egy részükből egy kényszeredett bólintást, aztán hiába kérték a határon túli magyar vezetők, hogy még a nemzet egy részének az uniós csatlakozása előtt legyen ülés, erre a mai napig nem került sor. Időközben a legnagyobb határon túli magyar közösség, a romániai magyarság megpróbálta saját kezébe venni a dolog irányítását. Saját politikai szervezetük, az RMDSZ – bár alapító okiratában és számtalan választási ígéretében hitet tett az ügy mellett – nem tartja akt uálisnak a kérdést, ezért a másként gondolkodók előbányászták a tulipános szervezet különféle munkacsoportjaiban és szakértői műhelyeiben tíz éve porosodó aktákat, s megalakították az EMNTt és az SZNTt az autonómiaügyének képviseletére. Azóta már az ügyg yel szimpatizáló képviselők beterjesztették a román képviselőházban a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvényjavaslatukat, ám ezt érdemi vita nélkül utasították el Bukarestben. Ezzel az is nyilvánvalóvá vált, hogy Romániában még mindig nem érv ényesülnek a demokratikus jogállamokra jellemző alapvető jogok és szabadságok, ezért a két szervezet azóta stratégiát váltott: a belső nyomás mellett összmagyar és nemzetközi szintre vitte a küzdelmet. Április elején szerveztek egy nemzetközi konferenciát ez ügyben Szovátán (ez szellemi hátteret, politikai műhelymunkát és jelentős nemzetközi nyilvánosságot biztosított ügyüknek), majd úgy döntöttek, megpróbálják egységbe fogni a Kárpátmedencei autonómiatörekvéseket. Májusban Szegeden tartottak tanácskozást, miután az esztergomi nyilatkozattal az anyaországi konzervatív erők is csatlakoztak az új magyar nemzeti szövetséghez. Tegnap pedig Nagyváradon megalakult a Kárpátmedencei Magyar Nemzeti Tanács is. A Kárpátmedencei közösségi közképviselet létrehozására azért volt szükség, hogy egységesen tudják megszólítani a nemzetközi kormányzati és civil szervezeteket, az európai politikusokat. Az unió döntéshozóiban ugyanis tudatosítani kell, hogy a magyarok kérése nem területi revízió és nem egyedi óhaj, hanem egy már jól bevált intézmény iránti jogos igény. A szülőföldön megmaradni óhajtó magyarok egyetlen esélye a területi és személyi autonómia, ezért a nemzeti tanács azt javasolja tagjainak, hogy megyei vagy települési szinten kezdeményezzenek népszavazást az aut onómiaigényről. Nyilatkozatukban felkérték az összes magyar EPképviselőt a magyar autonómiatörekvések nemzetközi szinten való képviseletére, eközben létrehoznak egy brüsszeli irodát, amelyet egy diplomáciai munkacsoport lát el munícióval. Az EMNT tagjai k edden újra a román parlament elé terjesztettek egy törvényjavaslatot, a négy képviselő és egy szenátor szignójával ellátott joganyag egy kerettörvény a nemzeti közösségek személyi elvű autonómiájáról – bízzunk benne, hogy ez a javaslat eljut legalább az ér demi vitáig. Tegnap újabb lépésekkel kerültünk közelebb a méltósággal élhető magyar élethez a Kárpátmedencében. Persze lehetne azon vitatkozni, hogy a meghívottak közül ki és miért nem jött el a rendezvényre (a nagy hiányzók az RMDSZ, a megjelenés helyet t nyílt levelet író Kasza József elnök Vajdasági Magyar Szövetség, és a részvételt biztosra ígérő, ám lapzártáig meg nem érkező Magyar Koalíció Pártja). Aki komolyan gondolja az egységes nemzeti fellépést, az ott volt: az anyaországból a Fidesz – Magyar Po lgári Szövetség képviselői és az MDF, Délvidékről Ágoston András (VMDK), Kárpátaljáról a KMKSZ, Erdélyből a Magyar Polgári Szövetség – , de eljöttek a horvátországi és muravidéki magyarok képviselői is. Hogy sikerüle élni a kedvező körülményekkel, az a jöv őben derül ki. vissza Készítette: Boér Krisztina, Balogh Zsuzsanna
