Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-12
11 Speranta Maria Ianculescu lapunknak nyilatkozva azt hangsúlyozta, hogy Verespatak jelenleg szennyezésmentes övezet. Az új aranybánya tervével a román szaktárca egyelőre nem foglalkozott, mert a cég nem nyújtott be környezeti engedélykérelmet. Ha ez megtörténik, a szakhatóság nemzetközi szakértők véleményét is kikéri. vissza Demokratikus, de még súlytalan Népszabadság • 2004. június 12. • Szerző: Pócs Balázs Bár az Európai Parlament az unió egyetlen közvetlenül választott intézménye, politika súlya a mai napig korlátozott. A tagállamok néha azért kénytelen ek odafigyelni arra, mit mondanak az euroképviselők – de mikor? Mivel az Európai Parlament (EP) tagjait 1979 óta közvetlenül választják, sokan ezt tartják a legdemokratikusabb EUintézménynek. Ám ez főként akkor lenne igaz, ha a strasbourgi – brüsszeli tö rvényhozásnak komoly beleszólása lenne az unió döntéseibe. A tagállamok az 1990es évek elejétől fokozatosan kibővítették ugyan az EP hatáskörét, de arra gondosan vigyáztak, hogy az euroképviselők túlzott mértékben ne avatkozhassanak bele a fő döntéshozó szerv, a tanács munkájába. Így aztán továbbra is a nemzeti politikusokból álló Miniszterek Tanácsa az úr – annak ellenére, hogy ma már az uniós jogszabályok többségét az Európai Parlamenttel kooperációban, az „együttdöntési eljárás” keretében fogadja el. Íme dióhéjban az EP három alapvető eljárása: Véleményezés Ez a leggyengébb jogkör: az Európai Parlament véleményt mond a készülő EUjogszabályról vagy döntésről, ám e véleményt nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. A törvényhozás bírálatának némi polit ikai jelentősége mégis lehet, hiszen befolyásolhatja a közvéleményt – ráadásul a tagállamok sem mindig akarják felbosszantani a képviselőket, akik máskor esetleg nem lesznek hajlandóak együttműködni. Ide tartozik például: a mezőgazdaság, a versenyjog, a be l- és igazságügyi együttműködés. Hozzájárulás A beterjesztett jogszabálytervezetre a parlament igent vagy nemet mondhat, vagyis – ha akarja – megvétózhatja azt. Ez utóbbi módszer azért nem túl konstruktív, mert a képviselők módosítani nem tudják a javasl atot. Ide tartozik többek között: a társulási megállapodások és a csatlakozási szerződések elfogadása, az Európai Bizottság kinevezése. Együttdöntés Ezt a jogkört (amelyet az amszterdami EUszerződés vezetett be 1999től) használják immár a leggyakrabban . A meglehetősen bonyolult eljárás lényege, hogy a parlamentnek és a tanácsnak megállapodásra kell jutnia a készülő jogszabályról – ha kell, akár háromszori olvasat, módosító javaslatok sokasága és békéltető bizottság bevonása után. Ha még így sem sikerül megegyezniük, a tervezetet le kell venni a napirendről. Ez tehát a legerősebb „fegyver” az EP kezében, vele egyfajta társjogalkotóvá lép elő. Más kérdés, hogy törvényalkotást az Európai Parlament tagjai nem kezdeményezhetnek, ezt csak az Európai Bizottság teheti meg (amelynek viszont dönteni nincs joga). Ide tartozik például: a környezetvédelem, a közlekedés, a fogyasztóvédelem. Mivel a bővítéssel tizenötről huszonötre nőtt a tagállamok száma, az euroképviselők létszáma is 626ról 732re emelkedett. De ha a politikusokat egyszer beválasztják az EPbe, többé nem a saját országukat képviselik, hanem bekerülnek a (jelenleg) hét politikai csoport egyikébe; a nyolcadik tömörülést a
