Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-10
9 egyötöde, amelynek előírását 2015re tervezik, mi erre készülünk fel." Kérdés , honnan lesz rá pénz. A cégnek - legutóbbi, áprilisi jelentése szerint - „korlátozott pénzforrásai vannak, és nincs rá garancia, hogy a további fejlesztésekre rendelkezésre állnak majd a többletforrások", s ez „a beruházás késleltetéséhez vagy határozatla n idejű elhalasztásához vezethet". A Svájcból Verespatakra települt, a beruházást az elsők közt ellenző Stephanie Roth a HVGnek adott nyilatkozatában éppen ebben bízik, Dascalu viszont azzal indokolta a várakozó álláspontot, hogy felismerték: választási é vben a politikusok nem döntenek könnyen az engedélyezésről. „Nem vagyok hajlandó még tárgyalni sem az RMGCvel. Ne jöjjenek felmérni a házamat, úgysem adom el" - mondta a HVGnek a verespataki Ravai Ferenc, de nem mindenki ilyen elszánt. Az RMGC az 1014 ingatlanból 399et már megvásárolt, 95 százalékukat pedig felmérte. Többekkel azért nem tudtak megegyezni, mert rendezetlen az ingatlanok tulajdonjoga, vagy birtokosaik kevesellték a vételárat. Az RMGC a néhány éve a Világbank által megállapított ingatlaná rtáblázat szerint vásárol, azóta azonban legalább megháromszorozódtak az ingatlanárak. Így aki háromnégy éve kötött üzletet az RMGCvel, a vételárból hasonló házat vehetett valamelyik közeli városban, sőt még maradt is pénze, ma azonban már csak kétháro m szobás panellakásra futja az összegből. A bányavállalat képviselője állítja: „találnak megoldást", hogy mindenkivel megegyezzenek, bár hozzátette: a lakosság 5 százaléka nem is áll szóba velük. Elismerte: korántsem biztos, hogy az előirányzott határidőre és a várt költségeken belül megoldható a lakosság kitelepítése. Eddig jobbára az üresen álló ingatlanokat vásárolta fel az RMGC - véli David Francisc, a helyi Alburnus Maior civil szervezet tagja. Szerinte a település lakóinak egyharmada költözött el, t ovábbi egyharmaduk hajlandó lenne megegyezni, de az utolsó harmad nem adja fel az otthonát. Ez utóbbi csoportot csak 10 százalékra taksálja a beruházást egykor vehemensen ellenző Aurel Manta, a Minvest közeli aranybányájának nyugdíjas geológusa, az Alburnu s Maior korábbi alelnöke, aki ma már nem bízik a település jövőjében. Mint a HVGnek elmondta: miután szinte valamennyi szomszédja eladta a házát, nem lát más kiutat, mint hogy ő is megegyezzen az RMGCvel. Szülőföldjén, a havasalföldi Campulung Muscel kör nyékén el is kezdett ingatlant keresni. Míg az ellenzők száma Verespatakon egyre apad, a tervezett zagytározó helyén fekvő Szarvaspatakon a lakosok 85 százaléka még kitart: az itteni mintegy 120 ingatlanból csak húsz jutott az RMGC tulajdonába. Pedig ha Verespatakon elvileg megmaradhat is a külszíni bányák között néhány épület, Szarvaspatakon erre nincs esély. A környéken egyébként ma is a bányászat jelenti a legfőbb megélhetési forrást. A Minvest fiókcégénél, az évi 330 kilogramm aranyat és 1600 kilogram m ezüstöt - nem ciános eljárással - termelő RosiaMinnél mintegy 330 személy dolgozik (ez a bánya szerepel a nagybányai baleset után az unió megbízásából felállított Nagybányai Munkacsoport által a Tiszát fokozottan veszélyeztető létesítményekről készített listán). Munkanélküliség ma alig van: többeket az RMGC alkalmazott kutatófúrásokra és ingatlanok felmérésére, a régészeti feltárások is felszívták a régi, leépülő bányákból felszabaduló munkaerőt. Az RMGC a beruházás beindítása után, 2007 második felétől 5 60 állandó munkahelyet ígér, sőt az első két előkészületi évben a foglalkoztatottak száma ennél jóval nagyobb lesz. A fiatalabbak többségét a Minvest vagy az RMGC foglalkoztatja, így körükben kisebb az ellenérzés a projekttel szemben. A terv ellenzői köz ött még sokan emlékeznek rá, hogy az első világháború után, egészen 1948ig kaptak kitermelési engedélyt a bányák, és szabadon termelhettek ki aranyat. Az ércet a bányaműszaki leletek tanúsága szerint zúzópöröllyel aprították fel. Verespatakon és Szarvaspa takon akkoriban több mint kilencszáz kis őrlőmalom működött (a kitermelés a régmúltra nyúlik vissza: a római korban az egyik tervezett külszíni bánya övezetében a szakirodalom szerint tonnánként mintegy 5060 gramm aranyat tartalmazó ércet bányásztak). „A kommunisták által elvett aranykitermelési jognak vissza kellene szállnia a helybeliekre, akik megszenvedtek ezért" - véli David Francisc, jelezve, hogy akadnak, akik nem annyira az aranybányászatot, mint inkább annak külföldi kézre kerülését bírálják. Soka n viszont ragaszkodnak a két kezükkel épített otthonukhoz, templomaikhoz, halottaik nyugalmát sem hagyják bolygatni - derült ki Kocsis Tibor Új Eldorádó című dokumentum filmjéből, amelyet a környezetvédelmi világnap alkalmából vetítettek a múlt héten a bud apesti Uránia moziban.
