Reggeli Sajtófigyelő, 2004. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-05-08
3 Sepsiszentgyörgyben áru volt a politika is Népszabadság • 2004. május 8. • Szerző: Farkas József György Az izzó bükkfaparázs felett forgatva lassan pirult az ökör. A sepsiszentgy örgyi Park étterem szakácsa időről időre levágott belőle egy tisztességes szeletet, s a sorban következő vendég tányérjára csúsztatta. A várakozást megkönnyítette, hogy pár méterre magyar nótákat énekelt gyönyörűen egy székely viseletbe öltözött hölgy, heg edű és villanyorgona kíséretével. Amikor szünetet tartott, egy helyi poéta állt a mikrofon elé, hogy saját, tréfásnak remélt költeményeivel igyekezzen emelni a hangulatot. A derültséget főként azzal érte el, hogy bejelentette igényét a József Attiladíjra. Sepsiszentgyörgyön immár hagyomány a Szent Györgynapok eseménysorozata. Ilyenkor AlsóHáromszék aprajanagyja eljön az Oltparti városba, amely igyekszik is megfelelni a hazai, no meg a Magyarországról ide jött közönség elvárásainak. A Gábor Áron utca egyik végét vigyázó szoborcsoporttól – Vitéz Mihály vajda Ceausescureál lovas figurájától – az utca másik végén álló „tébolydáig” (ez I. Ferenc József nevét viseli dacosan a bejárati félköríven) a Szabadság tér teljes hosszában zajlik a vásár. A sörsátrak és lacikonyhák illatától nehéz levegőben messze száll az emberek kurjongatása, három színpadról ömlik a zene. A tömeg folyamatosan áramlik a kürtőskalácssütőktől a csergeárusokig, a fazekasoktól a fafaragókig. Utóbbiak fali díszein magyar és erdélyi címe rek széles választéka mellett felbukkannak a NagyMagyarországot, sőt a trianoni szétszabdalást ábrázoló faragványok is. Másfél évtizeddel ezelőtt járt volna értük jó néhány esztendő kényszerpihenő a Dunadeltában, ma háborítatlanul árusítják. „Székely vag yok, nem piskóta” és egyéb hetyke feliratú trikók kelletik magukat még az Erdélyi Könyvesház sátrában is, ám a fiatalok inkább a különféle popsztárok nevével és képével ellátott ruhadarabokban parádéznak. Sokan közülük falmászással próbálkoznak, a furcsa s port gyakorlásához szükséges támlapot az egykori szovjet emlékmű obeliszkjéhez erősítették. Több a becsülete a közelben álló, márványoroszlános kisebb oszlopnak, ez ugyanis 1848/49 emlékét őrzi. Kőhajításra innét, a mai könyvtár épületében mondta volt Gábo r Áron: Lesz ágyú! Így szerepel falán, a bronz domborművel ékes márványtáblán is, a „Lészen” verziót meghagyva a költőknek. A tér másik oldalán a több mint kétszáz éves Lábasház vonzza a tekintetet. Az egykori huszárlaktanya, majd börtön, végül belügyi kez elésű levéltár csak néhány hónapja került a város tulajdonába, Albert Álmos polgármester ezt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kiemelkedő fegyvertényeként említette lapunknak. A Lábasházban, a tél hidegét őrző falak közt most háromszéki képzőmű vészek kiállítása fogadta a látogatókat. A tárlat is a Szent Györgynapok része volt csakúgy, mint például a helyi és magyarországi vállalatok termékeit bemutató expó. Közelednek a romániai önkormányzati választások, ősszel megújul a bukaresti parlament i s – a politika ugyancsak kikövetelte a maga helyét Szent György sárkányölő szobra körül. A különböző magyar erők egymással szembefordulva kampányoltak a kovásznai megyeszékhelyen. Az RMDSZ sátrát a nagyszínpaddal átellenben állították fel, így a műsor alat t az itt ülők a saját hangjukat se hallották, legfeljebb programtervezetük zöld füzetét osztogathatták az érdeklődőknek. Arrébb összehasonlíthatatlanul jobb akusztikai körülmények között érveltek a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) ifjú aktivistái. Nemcsak e lnevezésük emlékeztetett a Fideszre, de akciójuk is: aláírásokat gyűjtöttek politikai céljaik mellett. Egy termetes fiatalember engem is megállított, érdeklődve, hogy nem támogatnáme kézjegyemmel szövetségüket, amelyet „nem Bukarestből irányítanak: Erdél yközpontú és erdélyi gondolkodású”. Kérdésemre, hogy konkrétan miben különböznek az RMDSZtől, az autonómia követelésén túl azt jelölte meg, hogy „a magyar érdekek oldalán állnak”. Mondtam, hogy Markó Béláéknak épp most sikerült lezárni az aradi szoborügy et, ám ő világossá tette, hogy különválásukat az RMDSZtől visszafordíthatatlannak tekintik. Az pedig nyilvánvaló, hogy magyar szavazókat csakis onnan lehet elhódítani, ahol eddig álltak. És ha ez oda vezet, hogy a parlamenti tagsághoz szükséges küszöböt e gyikük sem ugorja majd át? – makacskodtam, hivatkozva a vajdasági magyarok példájára, de hiába. Kategorikusan kijelentette, hogy nem kívánnak egy gyékényen árulni a „markóistákkal”.
