Reggeli Sajtófigyelő, 2004. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-05-20
18 bortörtvény alapján - 908 hektárt akart tokajiként elismertetni. A termőterületeket pontosan rögzítő 1 908as magyar bortörvény alapján viszont 1920ban, a trianoni döntés értelmében 178 hektárt csatoltak el (Kistoronya, Szőlőske településeket és Sátoraljaújhely határait) Szlovákiához. Ez mindössze 4 százalékát tette ki az akkori 4200 hektáros tokajhegyalj ai szőlőtermő területnek. Ha a jelenlegi 5500 hektáros szőlőterületet vesszük alapul, akkor Szlovákiát és a szlovákiai magyarokat elvileg 220 hektár illetné meg. A szlovák kormány arról hallani sem akar, hogy az eredeti állapotnak megfelelően csökkentse a történelmi tokaji borvidékhez tartozó területeit, melyeket "saját hatáskörben" 1959ben a korábbihoz képest a többszörösére bővített. Sőt, az agrárminiszterek könnyed kézmozdulattal aláírt előzetes megállapodását sem fogadta el. "Pedig ezzel valójában 34 5 hektárt odaajándékoztunk a szomszédunknak" - nyilatkozta a Heti Válasznak Hörcsik Richárd. A térség fideszes képviselője a múlt héten parlamenti interpellációjában azt szerette volna megtudni, hogy a kormány a hivatalos tárgyalások előtt miért nem kérte ki a hegyaljai termelők, az év borászai, köztük Árvay János vagy Sepsey István, illetve a hegyközségi tanács képviselőinek véleményét. Az, hogy a megállapodás nem végleges, Szanyi Tibor politikai államtitkár válaszából is kiderült. Mivel azonban a kormán y nagyvonalú engedményeket tett Szlovákiának, a tokaji hegyvidéken élő gazdák egyáltalán nem örültek az egyezménynek. Noha a határon túli termőhelyek adottságai kevésbé értékesek, az újabb konkurencia nem könnyíti meg a borfelesleggel küszködő tokaji terme lők helyzetét. (A gazdák körében azt rebesgetik, hogy szlovák oldalon egy Meciarhoz fűződő cég, bizonyos Galafruit lobbizott hatásosan a pozsonyi kormánynál.) Bortermelőink attól is tartanak, hogy a pozsonyi parlament nemet mond majd a magyar bortörvény át vételére, s Szlovákiát még az Európai Unió sem fogja tudni rávenni az alkuban foglaltak maradéktalan teljesítésére: a minőségi bortermelésre és az eredetvédelem betartására. Ebben az esetben pedig nem marad más út és lehetőség, mint ami az egyezmény megköt ése előtt is nyitva állt: az Európai Bíróság és a preskedés. De ha a pozsonyi parlament át is veszi a magyar bortörvény rendelkezéseit, kérdés, hogy az azokból eredő techológiai eljárások betartását vajon ki ellenőrizheti. Szlovákiában egy szűk érdekcsop ort és az áskálódásra minden ürügyet kihasználó mélynemzetiek azon siránkoznak, hogy a szlovák Tokaj csupán tizede a magyarnak. Ismét előhúzták az évtizedes vitában oly sokszor elhangzottakat, miszerint a magyarok félnek a szlovák konkurenciától. Azzal érv elnek, hogy 1989ig Csehszlovákia Magyarországra exportálta a tokajit - évente több tízezer hektoliter főleg édes szamorodnit , amit aztán magyar címkével ellátva hoztak forgalomba. Azt persze ott is tudta mindenki, hogy a szlovák tokaji döntő többsége ne m az a tokaji. A mindig visszafogottan nyilatkozó Simon Zsolt szlovák mezőgazdasági miniszter a komáromi megállapodás után azt mondta: az alku mindkét ország számára előnyös, a szakmai véleményeket és az érintett gazdák érdekeit egyaránt figyelembe vetté k. "Ha a bortermelőinknek nem lesz kifogásuk, akkor a pozsonyi törvényhozásnak sem lehet ellenvetése, hogy az egyezség szellemében módosítsák a hatályos szlovák jogszabályokat." A megállapodás ellenére sem lenne azonnal minden szlovák tokajiból tokaji. A hhoz, hogy a szlovák térségben attraktív borvidék épüljön ki, mintegy 170 millió koronás beruházásra lenne szükség, elsősorban minőségi, az alkuban meghatározott fajták telepítésére és egyéb fejlesztésekre. A helyi bortermelők szerint ezek azért maradtak e l eddig, mert kockázatosak voltak, hiszen nem tudták: milyen megállapodás születik Magyarországgal, lehete majd a szlovák tokajit külföldön is értékesíteni, vagy csak a szlovák piacon. A Pravda megszólaltatta Fedor Malík professzort is, akinek az a véle ménye, hogy az elmúlt évtizedekben Csehszlovákia mindvégig ésszerű javaslatokat tett az asztalra, amelyekkel szemben a magyarok egyfajta "tokaji falat" emeltek. A komáromi megállapodást, akárcsak Simon, ő is győzelemként értékelte. A 908 hektárt visszasíró provokatív kérdésre kijelentette: "A Monarchia szétesése után több mint félezer hektár tokaji szőlő jutott Csehszlovákiának. Ezért nem érzem úgy, hogy a magyarok most megfosztottak bennünket valamitől. A magyarral ellentétben a szlovák tokaji bor pedig ne migen tudott betörni a világpiacra. Most lesz rá esély, de nem kell rögtön külföldre sietnünk a borainkkal. Dolgozzunk még velük, korszerűsítsük a
