Reggeli Sajtófigyelő, 2004. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-05-20
10 De miért baj az, ha Tőkés László, Szász Jenő és mások kimaradnak a romániai magyar politizálásból? És miért nem jó, ha Markó Béla, Frunda György, Borbély László egymagukban maradnak a pré rin? – kérdezhetné a romániai magyar demokrata. Elvégre 89 óta arra vágyunk, hogy az utóbbiak szemléletmódja győzedelmeskedjen. És miért baj az, ha a demokrácia kicsit hibádzik, ha az RMDSZ így is – korábban nem remélt – sikereket érhet el? A cél bizonyos esetekben mégiscsak szentesítheti az eszközöket. Nem túl nagy finnyásság demokratikus formaságok miatt fanyalogni…? De ellentétes előjelű kérdések is kínálkoznának: vajon a demokráciában a forma nem maga a tartalom? És vajon ugyanezeket az eredményeket nem érhettük volna el akkor is, ha a romániai magyarság közvetlenül (magyar képviselőket is indító) román pártoknak adta volna el a szavazatait? Alapos a gyanú, hogy ha a román pártoknak egymással kellett volna megküzdeniük a szavazatainkért, a jelenlegieknél talán jelentősebb engedményekre is rákényszerülhettek volna. Akkor meg minek az az egységretorika, mely ráadásul nemcsak a magyar, de a román demokrácia minőségét is érzékelhetően rontja? A romániai magyar demokrata azonban már nemigen tesz fel kérdéseke t. Fokozatosan maga is megundorodik a politikától. Mert látnia kell, hogy továbbra is Tőkés László demokráciafelfogása érvényesül, csakhogy azt most ellenfelei képviselik – jóval „pragmatikusabban”, s ezért jóval hatékonyabban is. Arról nem is beszélve, ho gy ha Tőkés Lászlót, Szász Jenőt, Szilágyi Zsoltot és másokat a választók megkérdezése nélkül zárjuk ki a romániai magyar politikából. A romániai magyar demokrácia nem demokrácia többé. A romániai magyar demokrata Voltairet parafrazálva kétségbeesetten ki álthatna fel: egyetlen szavával sem értek egyet, de utolsó csepp véremig védelmezem a jogát, hogy politizálhasson! Ő azonban fokozatosan elhallgat. Mert Tőkés Lászlót képtelen őszinte hévvel védelmébe venni (hiába, a mai demokrata már sehol sem Voltaire), ahogyan (ugyanezért) Markó Bélát sem képes demokratához illő hevülettel támadni. Ül, és csak néz maga elé… vissza Bíró Béla „Megtettük az első önfeláldozó lépést" − Interjú Kovács Lászlóval HVG: Nyakunkon az EPválasztá s. Nincsenek késésben a jelöltek megismertetésével, vagy ez nem is volt céljuk? K. L.: Az EPválasztás pártok közötti listás választás, ezért a személyeknek kisebb jelentőségük van. A pártok arra törekednek, hogy felkészült, idegen nyelveket beszélő és a képviselőséggel járó utazások fáradalmait jól bíró jelölteket állítsanak. Ezek között szükségképpen sok a fiatal, akik nem annyira ismertek, és pár hét alatt nem is lehet azzá tenni őket. Az első helyekre viszont ismert nevek kerültek, hogy húzzák a listá t. HVG: Ön és a lista második „húzóneve", Horn Gyula kinyilvánították, hogy nem lesznek strasbourgi képviselők. Politikai süllyesztőnek érezné az EPképviselőséget, vagy ambiciózusabb tervei vannak? Úgy tudni, mégis újra indulna a pártelnökségért, de eml egetik köztársaságielnökaspiránsként is. K. L.: Az EPképviselőség nagyon megtisztelő feladat, de külügyminiszterpártelnökként többet tudok tenni az országért. Belátom, túl korán jelentettem ki, hogy nem indulnék ismét a pártelnökségért, de azt remélte m, ezzel lecsillapodnak a kedélyek. Ám rögtön megindultak a találgatások az utódlásról. Egyszóval hibáztam, a szándékom a visszájára fordult. A köztársasági elnökség úgy merült föl, hogy az egykor igen jó hírű napilap újságírója megkérdezett: ha 2005ben a z MSZP engem jelölne államfőnek, elfogadnáme? Azt mondtam: megtisztelő lenne, és nem lenne okom azt visszautasítani. Másnap már „önjelölt" köztársasági elnökként írtak rólam. Levontam a tanulságot: ebben sem kellett volna idő előtt megszólalnom, így most sem reagálok.
