Reggeli Sajtófigyelő, 2004. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-05-20
9 Következetesen távol maradt nemcsak az ún. előválasztásoktól, de a legközvetlenebb politikai megnyilatkozásoktól is. Így aztán az apparátus Szatmáron a kongresszusi termet csaknem kizárólag a saját embereivel tölthette meg. S ekkor eljött a leszámolás órája. Tőkés Lászlót megfosztották tiszteletbeli elnöki tisztségétől, s a demokratikus „formaságoknak” fittyet hányva olyan alapszabályzatot fogadtak el, mely a kisebbség számára semmiféle érdekérvényesítési lehetőséget nem eng edélyez. (Erről már esett szó ezeken a hasábokon.) A Tőkésszárny számára tényleg nem maradt más lehetőség, mint függetlenedni a szövetségtől. Az a romániai magyar demokrata, aki közel egy évtizeden át a véleményterror ellen ágált, ujjonghatott volna a gy önyörűségtől, hiszen a demokratikus politizálás legfontosabb ellenfelei végre kívül kerültek a szervezeten. Sajnos nem tehette. Hiszen azt kellett látnia, hogy a „demokrácia korábbi hívei” váratlanul, de vaskövetkezetességgel kisajátítják egykori ellenlába saik összes antidemokratikus jelszavát. Az ellenvéleményt maguk is az „egység” jelszavával próbálják elhallgattatni, sőt azokat, akik nem értenek egyet velük, bájos fordulattal ők is a „románokkal való kollaborálással” vádolják. Hogy miért van továbbra is szükség az „egységre”, az első pillanatban nehezen érthetőnek tűnt, az ellenfeleknek ugyanis ma már bizonyosan nincs olyan támogatottságuk, hogy a román – magyar együttműködésre építő RMDSZt perifériára szoríthatnák. (A közvéleménykutatások 8090 százalék os RMDSZtámogatottságot mutatnak. S bár ez némileg túlzónak tűnik, az RMDSZdominanciához aligha férhet kétség.) Az óvatosság azonban érthetővé válik, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a jobboldalnak annyi támogatottsága még mindig lehet, hogy mindkét tá bor kívül rekedjen a parlamenten. Persze az utóbbi alternatíva megakadályozható volna, ha a helyhatósági választásokon elért eredmények alapján a szemben álló felek méltányosan (azaz részarányosan) megosztoznak a parlamenti helyeken, s a romániai magyarok ismét egységes listára szavazhatnak; vagy ha mindkét tábor megszerzi a maga román szövetségeseit, s közösen véget vetünk az ún. etnikai szavazásnak. Igen ám, csakhogy ezzel nemcsak a radikálisok szövetségből való kiszorításának „eredményei” mennének veszendőbe, hanem a román kormányzat is elveszítené a kisebbségi kérdés példamutató megoldásának legfontosabb argumentumát, az egységesen kormánypárti magyarságot. A Magyar Polgári Szövetség néven pár ttá szerveződött ellentábor választási részvételét tehát mindenáron meg kellett akadályozni. Ha az „egység” szükségességének hangoztatása és az összehangolt sajtókampány nem elegendő, más (értelemszerűen ugyancsak anti- vagy áldemokratikus) eszközöket is i génybe kell (és sajnos lehet is) venni. Így születik meg a törvény, mely a választási részvételhez a kisebbségi szervezetek esetében 25 ezer aláírást követel meg. Az MPSZ rögtön ennek több mint kétszeresét, 54 ezer aláírást gyűjt össze. Az aláírásokat azon ban formai okokból érvénytelenítik. Az MPSZ fellebbez, a fellebbezést a bíróság (lásd fentebb) elutasítja. Az MPSZ ekkor megpróbál más szervezetek: a Német Demokratikus Fórum, illetve az Actiunea Populara nevű, az MPSZ autonómiatörekvéseivel is rokonszenv ező (Emil Constantinescu exköztársasági elnök és Smaranda Enache polgárjogi aktivista neve által fémjelzett) román pártalakulat színeiben indulni. A „székely labancok” és a „románokkal paktáló székelyek” ellen megindul a sajtóhadjárat. Az RMDSZ képviselői azzal vádolják ellenfeleiket, hogy összeálltak a románokkal. („…politikájuk lényege a román politikum érdekeit segíti” – szögezi le az Erdélyi Riport cikkírója is). S teszik ezt azok, akik az elmúlt három esztendőben sokszor a román demokrácia alapvető érd ekeit elárulva is kitartottak a román szociáldemokraták mellett! (Az RMDSZ antidemokratikus állásfoglalásait Gabriel Andreescu, Smaranda Enache, Renate Weber és a román ellenzéki értelmiség más, magyarokkal rokonszenvező személyiségei is több rendben felhá nytorgatták.) A német – magyar együttműködés sok helyütt nevetségességbe fullad, hiszen a hirtelen előkerült németek gyakran a Guten Tagot sem ismerik fel. Néhányan függetlenként próbálnak indulni. Jogi úton ezek jó részének részvételi jogát is érvénytelení tik. A játszma tehát azelőtt eldőlt, mielőtt megkezdődhetett volna…
