Reggeli Sajtófigyelő, 2004. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-05-18
7 Csúszik a verespataki beruházás Világgazdaság [20040518] Legalább egy évvel elhalasztja a romániai Verespatak mellé tervezett aranybánya megnyitását célzó munkálatok megkezdését a Gabriel Resources Ltd., erre legkorábban 2006 második neg yedévében kerülhet sor – jelenti a Reute rs. A kanadai érdekeltségű vállalat hat évvel ezelőtt kapott engedélyt a román kormánytól arra, hogy ciános technológia alkalmazásával, külszíni fejtéssel aranykitermelést folytasson a térségben. A cég több száz millió dolláros ráfordítással évente 500 eze r uncia arany kitermelését tervezi, ám a beruházás tervét kezdettől fogva komoly környezetvédelmi aggályok kísérték Romániában, majd a 2000es tiszai ciánkatasztrófát követően Magyarországon is amiatt, hogy a projekt megvalósítása a helyszínen jelentős kör nyezetpusztítással járna, s komoly biztonsági kockázatot jelentene a Maros folyó egész vízgyűjtő területének élővilágára. A kanadai vállalat egyelőre nem kapta meg a román hatóságoktól a környezetvédelmi engedélyt a beruházás elindításához. Az Alburnus M aior nevű romániai civil szervezet szerint a Gabriel Resources éves jelentése arról tanúskodik, hogy a még hiányzó engedélyek és a szükséges területek megszerzése, valamint a biztosítási szerződések és az ásványkincs nagyságával kapcsolatos bizonytalansá gok komoly kockázatot jelenthetnek a vállalat számára. vissza Ők és mi az Európai Unióban Világgazdaság [20040518] Szerző: Fóris György Magyarországi ismerősökkel beszélgetve egyre többször előjön az Európai Parlament kérdése. Ez alig egy hónappal az európai választások előtt jó jel. Ám ezekben a beszélgetésekben feltűnően sokszor visszatérő kérdés az is, hogy voltaképpen mi a jelentősége magának az Európai Parlamentnek. Ez már kevésbé bizta tó. Ugyanis alapkérdéseket érintő tanácstalanságra utal. Arra, hogy még mindig nem egészen világos: az EP nem egy tőlünk idegen EUintézményként lebeg fölöttünk, hanem május 1. óta a mi parlamentünk is. Ahol nekünk is hoznak a mi képviselőink (is) törvén yeket. Láthatóan konokul él egy olyan kép az EUról, mint amelynek – na jó – hivatalosan most már magunk is tagjai vagyunk, de amelyhez képest ugyanúgy passzív szerepre volnánk ítélve, mint a tagság előtt. Az a bizonyos „ők és mi” kép… Lényege, hogy úgym ond beléptünk, mert az ezzel foglalkozó szakértők, politikusok elhitették, ebből előnye lehet az országnak, de más befolyásunk nincs is dologra. Várhatjuk, hogy „ott, az EUban” („ők”) most aztán valóban úgy dönteneke felőlünk, ahogyan az nekünk is jó… E szemlélet szerint az Európai Unió nem más, mint egy nemzeteket fölülről figyelő, felügyelő, szabályozó, esetenként támogató, máskor szankcionáló valami. Valahol Brüsszelben. Pedig a valóság sokkal prózaibb. A valóság az, hogy az EU igazából nem egyéb, mi nt egy találkozási hely és egy keret. Találkozási helye (most már) 25 országnak meg néhány intézménynek (amelyeket azonban szintén e tagok hoztak létre, ők felügyelnek). És kerete annak, hogy ezek a szereplők milyen játékszabályok szerint működjenek együtt . Önmagában és önmagáért való „EU” nincs. Az EU az, amit e huszonötök közösen csinálnak, kihordanak, döntenek. És ez az, amiben május 1. óta immár Magyarország is egyenjogú partner és játékos. A huszonötök találkozásainak, érdekegyeztetéseinek többféle t erepe van. A maga módján ugyanúgy magyar érdekeket jelenít meg a brüsszeli diplomata, a tárgyalásra kiutazó miniszter vagy kormányfő – vagy éppen a parlamenti képviselő. Mindannyian ugyanazon – találkozási – platformon teszik ezt, csak éppen kiki a maga s zerepe szerint avatkozik bele (de beavatkozik) a játékba.
