Reggeli Sajtófigyelő, 2004. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-05-03
17 két utolsó sz aki. Aztán előttünk vannak, az öregebb alig vonszolja magát, sehol az uniós derű az arcon, csak a kín – tiszta Magyarország, a várakozás minden elszántságával és félelmével. A húszezres Komáromban péntek délutánhoz képest csekély a forgalom, mintha eltűn tek volna a népek, na, valami csak készül, s a tömegek alig várják, hogy csődülhessenek a programokra. Hogy lenne mire, azt a Komáromi Napok kiadványából tudom, mert ha nem emlitettem volna még, a hét eleje óta tart a Komáromi Napok dzsemborija – immár 13. alkalommal. Bár nem lehetek ennyire tiszteletlen, a komáromiaknak ez sokkal több dzsemborinál, az 184849es forradalomra, szabadságharcra, Klapkára emlékeznek, s idén a holokauszt hatvanadik évfordulóján konferenciát szerveztek. Az ikerváros szomszéddal, az elszakított, de azóta jelképesen sokszor összeragasztott Komárnóval együtt reggeltől késő estig mindenféléből lehet válogatni. Ha itt lenne Anonymus, Jókai vagy Mikszáth, nyilván krónikákat regélnének erről is – nekem jelentősen nehezebben megy. Szer encsére a város szélén, a 112 éves Erzsébet hídnál minden megélénkül. Nem véletlenül. A híd korlátainál fotókiállítást nézhetünk meg, magyar, szlovák és uniós zászlók csattognak a szélben a lusta folyó fölött, s itt mondják először, hogy este 11re föltétl enül jöjjünk vissza, mert akkor kezdődik a mindent elsöprő nagy ünnepség. Persze nem azt mondják, hogy mindent elsöprő, ennél sokkal szerényebbek, de én nagyon hiszem, hogy igazi buli lesz. Olyan, amilyent megemleget az is, aki eddig odaátról csak bevásáro lni érkezett, meg az is, aki ideátról csupán tankolni csorgott át ,,Szlovákba". Egyelőre csak az eget kémlelik, lóg az eső lába, ímélezhetne valaki odaföntre, a Nagyszakállúnak, hogy ne vicceljen már, szeretnénk ezt az éjszakát bőrig ázás nélkül végig pezs gőzni. Komáromban is mega a sztár Na végre, hömpölyög a tömeg Komáromban. A titok nyitja csak annyi, hogy rá kell bukkanni a sörsátorra, ahol három napig egymást váltják a bandák. Komárom fürdőváros, gyógyvize miatt nyaranta tízezrek utaznak ide. Most nincs nyár, de a strand előtti utcában lépni nem lehet, autókat már be sem engednek, a kiskocsma előtt azért motorosok gyűlekeznek (ja, a protekció), néhány nagymama unokáját terelgeti, amúgy tinédzserek lepik el a környéket. A sörsátorból zene tombol, b ent irtózatos meleg és akolszag, de mindez nem számít, hiszen a Tv2 Megasztár énekeseiből kettő biztos itt van. Sörös asztalokon állva csápol a nép, sikítva ünnepel minden dallamhajlítást, a ponyva egyik csücskében hatvan körüli tetkós rocker dülöngél, biz tos nem a zene ritmusára. Dorina és Schmidt Barbara szerencsére még nem rutinból keni le a produkciót, de halványan már elegük van a népszerűségből. A színpad mögött legalább kétszázas sor toporog. Nem fogják elhinni, azért állnak több mint félórát, az elő adásból semmit sem látva, mert megígérték, hogy a megák aláírást osztanak majd. Őrület. Még csak délután hat múlt, s százak máris Európában érzik magukat. Néhány perccel később az Erzsébet hídnál azonban változatlan a helyzet. Öt másodpercenként gurul át egy kocsi Komárnóba, a másik oldalon néha kisebb torlódás miatt vesztegel a sor. Pedig a határőrök dolgoznak, megállás nélkül néznek bele az útlevélbe. Nincs éjfél, a személyi még nem jó. Átsétálok a szlovák oldalra, közben megnézem a fotótárlatot a hídon , csupa komáromi csoportkép, főleg gyerekekről. Kapaszkodik a szél az óriási fotókba, jókedvű az egész. Odaát öt méteren belül kétszer is ellenőrzik az útlevelet, s mehetek, amerre látok. De egyelőre nincs mit nézni, legfeljebb a híd végében a kopott felir atot, hogy a fasiszták 1945ben felrobbantották, majd 1946ban Konyev marsall katonái felépítették. A komárnói gyönyörű Európa udvarban is csak készülődnek. Hazafelé ballagva egyre többen tartanak Komárno felé, de szinte csak magyar beszédet hallok a szlov ák paszportot tartó kezek fölött. Egy kerékpáros asszony a párjával perlekedik, mert az szaporázza a lépteit, s a nőnek alig marad ideje a fotók nézésére. A magyar hídlábnál ott egy határőrkocsi. Benne iszonyúan unatkozik egy biztonsági fazon Fradi törölkö zőre dőlve. A letekert ablakon beszűrődik a sörsátor zenéje, de a biztonságis arca rezzenetlen. Mi lesz vele éjfélig?
