Reggeli Sajtófigyelő, 2004. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-05-13
16 politikai irányvonalat követik, hiszen a romániai magyar közélet megosztottsága, a magyarországi jobboldal tükörszervezeteinek (Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Székely Nemzeti Tanács, illetve Magyar Polgári Szövetség) megalakulása véget ve tett az RMDSZ közel másfél évtizedes monopolhelyzetének. A sajátos "pluralizmus" azonban mit sem változtatott azon, hogy az erdélyi magyar média szereplői sajátos kapcsolatot ápolnak az erdélyi magyar és az anyaországi politikai élet képviselőivel. Az álta lunk megkérdezettek ezt kisebb részben a médiatámogatási gyakorlattal és főként a kisebbségi helyzetből fakadó, rosszul értelmezett lojalitással magyarázták. Magyari Tivadar a Médiakutató 2000/1. számában megjelent, A romániai magyar média című tanulmányá ban általános jelenségnek nevezi, hogy RMDSZvezetők, sőt magyarországi diplomaták és politikusok (az újságíró lojalitásában bízva) bátran "csepegtetnek" mikrofonon kívül információkat az erdélyi magyar sajtó munkatársainak anélkül, hogy számolniuk kellene azok nyilvánosságra kerülésével (ez a magyarországi közéletben is így van). Ennél is jellemzőbb az az eset, melyről neve elhallgatását kérő újságíróforrásunk beszámolt: szerinte akad olyan RMDSZvezető, aki időközönként jogot formál arra, hogy a magyar la pok főszerkesztőit telefonon felelősségre vonja újságuk tartalma miatt. A kritikai alapállást nélkülöző közbeszéd hátterében Magyari szerint a következő áll: "Számos személy (politikus, irodalmár, egyházi személy), esetleg szervezet, lapcím kivételes tis zteletnek örvend a közbeszédben, s így a médiában is. A tisztelet rendszerint megelőlegezett, s független lehet az illető tényleges szakmai, erkölcsi érdemeitől. A magyarországi média- és politikai elit adottként fogadja el ezeket a tekintélyeket, e kiemel t személyek csoportjain keresztül kapcsolódik a romániai magyar társadalomhoz; rájuk alapoz, rájuk hivatkozik, őket támogatja. Ez tovább erősíti az egyes tekintélyeket, és azok, akik az anyaországi erőforrások közelébe kerülnek, további hatalmi pozíciókhoz , személyes megbecsüléshez jutnak, s ragaszkodnak ezekhez." A romániai magyar média "igenlő diskurzusa" tapasztalataink szerint változatlanul érvényes a társadalom olyan intézményeire, mint az egyházak és vezetőik, a (főképp irodalmár) elitértelmiség kép viselői, és hosszú ideig a (bármely irányzathoz tartozó) RMDSZpolitikusok ügyei is tabunak számítottak. A Papp Z. Attilának nyilatkozó főszerkesztők egy része ezt azzal indokolta, hogy az uralkodó felfogás szerint "tekintélyes" erdélyi magyar intézmények "szennyesének" kiteregetése az ellenséges beállítódásúnak tartott többségi társadalom malmára hajtotta volna a vizet. Ennek a szemléletmódnak a legérzékletesebb megfogalmazása szintén a Papp tanulmányában szerepeltetett egyik lapvezetőtől származik, aki sz erint "meg kell védenünk a tolvajainkat is". Nem intézményeket érint, de etnikai presztízsszempontokra is visszavezethető további két, Papp interjúalanyai és a Transindex erdélyi hírportál fórumán két és fél éve indult vita résztvevői által is tabuként azo nosított téma: az alkoholistáknak a székelyföldi magyarok körében mért, romániai viszonylatban kiugróan magas aránya és a "nemzeti megmaradás" kulcskérdésének tekintett magyar felsőoktatás körüli ügyek. Némi változást jelent, hogy az erdélyi magyar polit ikai élet szereplői az elmúlt években mintha kikerültek volna az érinthetetlenek köréből. Korántsem tabu ma már az RMDSZ vezetésének vagy éppen a velük szembefordult "polgári" erők vezetőinek bírálata, kivételes esetben az egyes politikusok ügyeinek feltár ása. Ám a véleményműfajok dominálta sajtótermékek közül kevesen engedhetik meg maguknak, hogy tényfeltáró újságírók foglalkoztatásába invesztáljanak. Az ehhez szükséges szerkesztői akarat és anyagi háttér együtt főként a Krónikánál és az Erdélyi Riportnál áll rendelkezésre. Nem véletlen, hogy e két újság robbantotta ki az elmúlt hónapok legnagyobb horderejű erdélyi politikai botrányait. Ám az is jellemző, hogy az RMDSZvezetésre árnyékot vető Communitasbotrányt a Krónika, míg a Magyar Polgári Szövetséget vezető Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester ingatlanügyét az Erdélyi Riport tárta föl. Az "igenlő diskurzus" tehát e téren is domináns maradt, csak ma már nem az RMDSZ (egyik vagy másik irányzatának) kritikátlan tiszteletét, hanem a rivális magyar pár tok mögé történő nyílt vagy burkolt felzárkózást és az ő politikájuk "igenlését" jelenti. Különleges politikát folytat a Szabadság, melynek főszerkesztője, Balló Áron a Narancs érdeklődésére "vállaltan agorajellegűnek" minősítette lapja véleményoldalait. A kolozsvári napilapban gyakorlatilag szűretlenül megjelenik az erdélyi (és a magyarországi) politikai paletta minden képviselőjének álláspontja az RMDSZ vezetését támogató véleményektől a "liberális" európai bevándorlási politikát bíráló, xenofóbiába hajló írásokig.
