Reggeli Sajtófigyelő, 2004. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-05-13
14 jogutóda) máig nyögi, hogy szerkesztősége a kilencvenes évek elején a Bukarestben maradás mellett döntött. Ezzel kik erült a romániai magyar közélet centrumából, márpedig a magyar olvasók - legalábbis a lap későbbi sorsából erre következtethetünk - a magyar napilapoktól ennek és nem a román belpolitika eseményeinek naprakész nyomon követését várják. A tradicionális orszá gos magyar napilap becslések szerinti 33,5 ezres eladott példányszáma még a viszonylag szűk piacon is szerénynek mondható. A fentinél lényegesen kedvezőbb helyzetben van, de - különösen induláskori ambícióinak tükrében - sikertörténetnek szintén nem nev ezhető az 1999ben Kolozsváron alapított Krónika. A korábban a nagyváradi Erdélyi Naplót irányító, később a szintén Nagyváradon megjelenő Erdélyi Riport című hetilapot gründoló Stanik István által létrehozott, idővel a budapesti Napi Gazdaság körébe tartoz ó befektetők tulajdonába került lap eredeti célja több forrásunk szerint a megyei lapstruktúra "bedöntése" volt. Ám kiderült: sem a helyi információkra fokuszáló hírversenyt nem tudja felvenni a megyei napilapokkal, sem a hirdetők nem mozdulnak a hét magya rlakta megyében terjesztett lap felé (a reklámozók tartózkodása mára valamelyest oldódni látszik). A Krónika egyértelmű sikerének tekinthető ugyanakkor, hogy saját terjesztői hálózatot hozott létre, amivel függetlenítette magát az 1989 óta meglehetősen hek tikusan működő postai és "alternatív" terjesztőktől. Mint Balogh Levente, a Krónika lapszerkesztője a Narancsnak elmondta: az 1999ben összerdélyi ambíciókkal elindult napilap munkatársai kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy olvasóik zöme "második" nap ilapként, az adott megye magyar napilapja mellett kíváncsi a Krónikára. A rendszeres napilapolvasók közül viszont csak a magasabb jövedelműek engedhetik meg maguknak két sajtótermék vásárlását, így a többség maradt a megszokott helyi lapnál. A tervek és a valós eredmények közötti eltérést mutatja, hogy néhány hónapja a Krónika a korábbi hat helyett már csak hetente öt alkalommal, kisebb terjedelemben jelenik meg. Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője szerint mindenesetre az elkényelmesedett megyei lapoknak jót tett a konkurens öt évvel ezelőtti megjelenése: a Szabadság például 1999 végén komoly arculatváltáson esett át. Hetilapként, de napilapokra jellemző rovatstruktúrával indult el 2002ben az Erdélyi Riport, melyet forrásaink egy része ellenKrónikának minősített. Tény, hogy a nagyváradi hetilapnak az RMDSZvezetés és a jelenlegi magyarországi kormánypártok iránti rokonszenve legalább annyira egyértelmű, mint a Krónika hajlása a "polgári erők" felé. Annyi biztos: a technikailag legjobb feltételek között működő erdélyi szerkesztőségekről van szó, melyek a régióban ritkaságszámba menő műfajok, így a tényfeltáró újságírás művelését is megengedhetik maguknak. Az említetteknél is elkötelezettebbnek tűnik a tavalyig Nagyváradon, idén év eleje óta Kolozsváron k iadott Erdélyi Napló, melynek hasábjain a magyarországi radikális jobboldal kliséi köszönnek vissza. Ugyancsak egész Erdélyben terjesztik A Hét című, 2003ban Bukarestből Marosvásárhelyre költözött hetilapot, mely - a fentieknél lényegesen szerényebb fel tételek között - baloldali értelmiségi lapként próbál megkapaszkodni a médiapiacon. A főleg huszonéves munkatársak készítette hetilap (melyet újraindítása után néhány hónapig egykori lapigazgatója, Kelemen Hunor parlamenti képviselő személyén keresztül az RMDSZhez kötöttek) a felsoroltaktól annyiban mindenképpen különbözik, hogy nem tekinti tabunak az erdélyi magyar közélet egyetlen szereplőjét sem. Pénz, piac, politika Nehéz meghatározni az erdélyi magyar sajtó iránti valós érdeklődés mértékét, egyetl en kivétellel ugyanis nincsenek auditált adatok a piac szereplőinek eladási mutatóiról. (A kivétel a Bihari Napló.) A lapok - üzleti titokként kezelt - példányszámaira vonatkozó 2001 és 2003 közötti informális főszerkesztői közlések összeadásával Papp Z. A ttila 117 ezerre teszi az általa felkeresett 24 országos, megyei és helyi napi- és hetilap együttes példányszámát, ám ennél pontosabb adatok nincsenek. Ennek okát az általunk megkérdezett romániai magyar médiaszereplők többsége abban látja, hogy az auditál ás költségei nem állnak arányban a példányszámellenőrzést elváró potenciális hirdetők érdeklődésével. Való igaz, a megyei magyar napilapok többszörös hátránnyal indulnak a reklámozókért folytatott versenyben: Erdély a politikai események és a hirdetési pi ac szempontjából is periferikus helyet foglal el Romániában (az országos reklámpiac 90 százalékban Bukarestben koncentrálódik), ráadásul az összlakosság alig 7 százalékát kitevő magyarokat kiszolgáló megyei napilapok semmilyen szervezetitulajdonosi kapcso latban nem állnak
