Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-03
15 Az egyes kutatóintézetek egyébként megegyeznek abban, hogy a második fordulóban Kukan Meciart és Gasparovicot is legyőzné. vissza Az állam világisága Magyar Hírlap 2004. április 3. Szerző: Szentpéteri Nagy Richárd 1 Európa polgárai – a világ sok polgárával ellentétben – ma szabadon gyakorolhatják vallásukat vagy vallástalanságukat, bármi legyen is az. Az Európai Parlamentbe jó eséllyel pályázó szocialista politikus nyi latkozata (Kósáné Kovács Magda a Vatikán és az európai alkotmány viszonyáról), a nemrég elfogadott franciaországi "fejkendőtörvény" és az európai alkotmány preambuluma körül újból fellángolt viták ismét ráirányították a magyar közfigyelmet az állam és az e gyházak viszonyára. Ezért is érdemes egy futó pillantást vetni arra a kérdésre, hogy valójában miben is áll az állam és az egyház elválasztásának "haladó" eszménye, a magyar liberális tudat kikezdhetetlen axiómája. "Szentségtörésre" kell felkészülnünk. A hazai véleményformálók zöme tradicionálisan leginkább Párizsra veti vigyázó szemét. Franciaország alkotmánya valóban világinak deklarálja az államot, és a francia gyakorlat mármár az extremitásig vitte a szétválasztás tanát, de már például a szintén vil ági német állam szerepet mer vállalni az egyházi adó beszedésében. Európa néhány más országa ugyanakkor más leckére taníthatja a vallásszabadság magyar híveit. Kétségtelen ugyanis, hogy jelentős európai országokban jelentős vívmányként valósult meg az ál lam és az egyház szétválasztása az úgynevezett polgári átalakulás során, de ugyancsak jelentős országokban ezt a szétválasztást a mai napig nem végezték el. Skandinávia országaiban tudvalevőleg az államegyház jelentős állami funkciókat lát el az esketéstől az állampolgárok regisztrációjáig, függetlenül attól, hogy az illető állampolgárok melyik vallás hívei. Európa legrégebben hatályban lévő alaptörvénye, a norvég alkotmány például kifejezetten előírja az evangélikus egyház értékeinek követését a hívő csalá dok számára (persze Norvégia nem tagja az EUnak, de nem ezért nem). Az EUtag Dánia alkotmánya már a szöveg elején államvallássá teszi az evangélikus vallást, a most belépő Málta alkotmánya ugyanezt teszi a katolikussal, az egyház jogává és kötelességévé téve annak meghatározását, hogy mi a jó és mi a rossz. A görög alkotmány ugyanakkor az ortodox egyházat teszi meg államegyháznak, sőt magát Jézust nevezi meg az egyház vezetőjének, azt is kimondva, hogy az alaptörvény egyházi alkotmány is egyben. Mégsem lehet azt állítani, hogy a vallásszabadság nagyobb lenne azokban az európai országokban, ahol az államot és az egyházat intézményesen szétválasztották, mint azokban, ahol e szétválasztás nem történt meg. Ezzel szemben éppenséggel azt lehet állítani, hogy b ármilyen vallás vagy vallástalanság gyakorlása legalábbis ugyanolyan szabadon valósítható meg ott, ahol az egyház és az állam tökéletesen összefonódott, vagyis ahol államegyház működik, mint ott, ahol az államot szekularizálták. Hasonló megállapítást teh etünk a brit példa tanulmányozása nyomán. Az Egyesült Királyságban – egyetlen államon belül – mind a teljes elválasztásra, mind a teljes összevonásra találunk példát: Angliában és Skóciában államegyház funkcionál (az angol, illetve a skót egyház), Walesben és ÉszakÍrországban pedig az állam és az egyház szétválasztása érvényesül. Épeszű ember mégsem állíthatja, hogy – mondjuk – Walesben nagyobb a vallásszabadság, mint Skóciában, és ÉszakÍrországban nagyobb, mint Angliában, mert ez képtelen állítás volna. Sőt inkább az állítható, hogy az Egyesült Királyságban nemcsak az egyén, hanem az egyház is szabad. Ezt a szabadságot Angliában az idők során úgynevezett devolúcióval, vagyis 1 A szerző alkotmányjogász
