Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-28
9 egyáltalán nem teljes – fel sorolásból. 1. Csökken a magyar nyelvű tanulók létszáma. 2. Aránytalanul nagy a képzési rendszerből (a nyolcadik osztály elvégzése előtt, a középfokú képzés befejezése előtt) kilépők száma. 3. Egyre nyomasztóbb a magyar iskolákban a pedagógushiány, különös en a jó pedagógusoké, mivel egyre több jó képességű oktató hagyja el a pályát. 4. Romlik az alap- és középfokú oktatás társadalmi presztízse. 5. A vidék világában egyre gyorsabban megy végbe az iskolák közösségi funkcióinak lebomlása. 6. Egyre gyakrabban s zűnnek meg iskolák a kistelepüléseken. A romániai magyar nyelvű oktatás negyedik lényeges gondjaként a társadalomkutató a képzés valamennyi szinten megnyilvánuló „szétfejlődését”, fragmentációját említi. Ez azt jelenti, hogy a kisebbségi oktatási rendszer ben ma egységes koordinációról sem szakmai, sem szervezeti értelemben nem nagyon lehet beszélni. Még a tömbös magyar területeken sem működik olyan tartalmi koordináció, amelyhez egyébként minden – például intézményi és személyi – feltétel adott volna. Jele nleg a romániai magyar oktatási rendszer kulcsszereplője az iskolaigazgató. Idézzük Bírót: „Az igazgató személye perdöntő a tekintetben, hogy az adott intézményben történike valami, elindule valamilyen kezdeményezés, vagy megy minden – úgy, ahogy – a mag a útján. Ahol az igazgató túllép a rendelkezésre álló forrásokon és jogosítványokon, s a saját személyi adottságai, hálózati tőkéje alapján elkezdi menedzselni az intézményt, ott elindul valami. Ahol nincs kezdeményezés, vagy csupán betartják a szabályokat , ott csak a lecsúszás figyelhető meg. Azt világosan látja minden tanügyi szereplő, hogy az iskolás gyerekek száma folyamatosan csökkeni fog, és az egyes intézmények alkalmazottai csak akkor tudják megtartani állásukat, ha megőrzik, vagy esetleg növelik ta nulóik létszámát.” A tapasztalatok azt is mutatják, hogy az egyes intézmények a túlélés érdekében nagyon gyakran kivárásra játszanak, különféle taktikázásokkal próbálkoznak. Így aztán ugyanabban a térségben, egymáshoz közeli vagy éppen azonos településeke n sikerek és kudarcok egyaránt mutatkoznak. Gond az is, hogy egyegy sikeres kísérlet a koordináció hiánya miatt nem válik szélesebb körben ismertté, nem épül be szervesen a magyar nyelvű oktatási rendszerbe. Bíró A. Zoltán azonban arra is felhívja a figy elmet, hogy a fragmentációnak nem csupán negatív következményei vannak. Föltétlenül pozitívan értékelendő a kísérletezés. Mégpedig elsősorban abban az értelemben, hogy a helyi szereplők egy része az állami/központi adományra való várakozás helyett az önáll ó cselekvést választja. Az is jó, hogy az intézmények egy meghatározott része igyekszik megfelelni a mind újabb követelményeknek. Egészében véve azonban tagadhatatlan a „szigetszerűség” hátránya. Nagymértékben csökkenti ugyanis annak a lehetőségét, hogy a romániai magyar oktatásban kialakulhasson valamiféle átfogó együttműködés. Ellenkezőleg, gyakran tapasztalható a megosztó rivalizálás, mi több, az egymás „kiütésére” törekvés. Az ötödik jelentős problémának Bíró azt tartja, hogy a romániai magyar nyelvű oktatásnak nincsenek megfelelőképpen tisztázva a valóságos társadalmi funkciói. Nagy probléma, hogy a magyar családok igen jelentős része számára az iskola máig olyan szükséges r ossz, amelyet nem lehet kikerülni. Olyan intézmény, amely évről évre több anyagi terhet ró a családokra, ezért jobbnak találják, ha mihamarabb megszabadulnak tőle. A felsőfokú magyar nyelvű képzésben való részvétel is egyre többek számára nyújt inkább park olópályát, mint valóságos perspektívát. Amint mondja, a kisebbségi oktatás számára valójában az volna a reális lehetőség, ha a kisebbségi intézményi kereteken belül igyekezne a globalizáció, az információs társadalom és az európai csatlakozás követelményei re felkészíteni a magyar fiatalokat. Amennyire azonban a jelenlegi ismeretekből következtetni lehet, ilyen koncepciója a romániai magyar oktatási rendszernek egyelőre nincsen – állapította meg Bíró A. Zoltán. vissza Konstanti n kontra Selye Egyetem NSZ • 2004. április 28. • Szerző: Szilvássy József A felvidéki magyar értelmiségiek a minap Párkányban elemezték a nemzeti közösség helyzetét, megmaradásának esélyeit az Európai Unióban. Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézet ének vezetője három aggasztó folyamatra hívta fel a figyelmet: az asszimilációra, a magyarok lakta szlovákiai
