Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-28
8 – az MPSZ ügyvédjének jelenlétében, aki a felhozott kifogásokra nem tudot t válaszolni – az MPSZlisták elfogadását egyhangúlag elutasította. Ez ellen a döntés ellen fellebbezett az MPSZ. Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke lapunknak nyilatkozva elutasította azokat a feltételezéseket, melyek szerint az MPSZlisták vizsgálat át Péter Zsuzsa, a BEC RMDSZes tagja kezdeményezte volna. Nagy emlékeztetett: az utóbbi években egyre több kisebbségi szervezet jelent meg és követelt helyet a parlamentben. Ezért több parlamenti képviselettel rendelkező kisebbségi szervezet kezdeményezt e: fogadjanak el olyan jogszabályt, amely az adott kisebbség második, harmadik stb. szervezetének a választásokon történő indulását bizonyos taglétszámhoz köti. vissza Kevesebb a magyar diák Erdélyben NSZ • 2004. április 28. • Szerző: Hovanyecz László Van Erdélyben, a székelyföldi Csíkszeredában egy társadalomkutató csoport, amely negyed százada kezdte meg működését. E Kulturális Antropológiai Munkacsoport vezetője Bíró A. Zoltán, aki vizsgálódásaik alapján a romániai magyar nyelvű oktatás idehaza kevéssé ismert problémáiról nyilatkozik lapunknak. A magyar családok igen jelentős része számára az iskola máig olyan szükséges rossz, amelyet nem lehet kikerülni. Bíró A. Zoltán azt mondja, hogy miután munkatársaival együtt felt érképezték a romániai magyar társadalom oktatási és iskoláztatási gondjairól szóló, sok száz tételből álló irodalmat, terepmunkát és dokumentumelemzéseket végeztek, mélyinterjúkat készítettek – egyszóval alapos vizsgálódás után – , arra a következtetésre ju tottak, hogy ma öt nagy témakörben lehet összegezni a kérdéssel kapcsolatos gondokat. E szerint elsőként azt a problémát kell figyelembe vennünk, hogy a romániai magyar nyelvű oktatással kapcsolatos publikációk – az esetek döntő többségében – valójában ne m az oktatásról szólnak. Sokkal inkább a kisebbségi helyzetről. Vagyis: a szakmai kérdések erőteljesen átideologizálódnak, átpolitizálódnak a mai romániai magyar társadalomban. Jellemző, mondja Bíró, hogy riasztó statisztikák látnak napvilágot, amelyeknek gyakran az a funkciójuk, hogy megijeszszék a romániai magyar és a magyarországi politikai elitet a magyar nyelvű oktatás katasztrofális helyzetét mutatva. Ezzel szemben célszerű lenne a problémák és feladatok szakmai értelmezése. Bíró úgy véli – és ezt mi nősíthetjük az ő és kutatótársai második témájának – , hogy a magyar nyelvű oktatás intézményrendszere az 1989től 2003ig terjedő időszakban igen jelentős mértékben erősödött, mi több, e folyamat napjainkban is folytatódik. Ezt mutatja például az egyházi é s magánképzési intézmények szaporodása, a képzési kínálat bővülése. A mennyiségi növekedés a legnagyobb mértékben a felsőoktatást érintette, ott új képzési helyek, új szakok születtek. Ám, mint Bíró mondja, a gyarapodást nagyon ellentmondásosan ítélik meg a kérdéssel foglalkozók. A szakértők egyik része úgy véli, hogy még több iskolára, még több pedagógusra, még több egyetemi oktatóra, több egyetemi doktoranduszra, több magyar egyetemi szakra, és egyáltalán „többre” van szükség. A restitúció, a korábbi álla potok visszaállítása még korántsem teljes, folytatni kell a mennyiségi növekedést. E felfogás mellett – nem azzal szemben – van egy másik, amelyik nem csupán a rehabilitációról beszél, hanem versenyképességről, minőségi feltételekről is, tehát azt hangsúly ozza, hogy a mennyiségi növekedés önmagában nem ad garanciát a versenyképességre. Márpedig ez utóbbi az EUcsatlakozásra való felkészülés időszakában nagyon fontos lesz. Bíró arra is felhívja a figyelmet, hogy a kisebbségi oktatási intézményrendszer mennyi ségi kérdéseivel foglalkozó szerzők írásainak java része publicisztikai jellegű, leginkább a közéletipolitikai diskurzus eszközrendszerét használja az objektívtudományos módszer helyett. A csíkszeredai kutatócsoport vezetője hangsúlyozza, hogy miközben a restitúciós követelések többékevésbé teljesülnek, a romániai magyar társadalom igen erőteljes térvesztést szenved el az alap- és középfokú oktatás számos területén. Hogy milyen konkrét tények mutatják ezt, kiderül az alábbi –
