Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-24
6 sikerült magasabbra emelkedniük. A magyar államnak érdeke és elvi értéke, hogy a határon túli magyar társadalmak parlamenti képviselethez jussanak, érdekeiket ország aik parlamentjeiben, s ha e pártok úgy ítélik meg, kormányaikban kifejezhessék. A pártok négyes függésben élnek. Függenek országaik politikai szerkezetétől, s részei az adott országok politikai osztályának, annak minden előnyével és hátrányával. Függenek a magyarországi politikai struktúrától, és közvetve részei a magyar politikai osz tálynak is. Végül függenek a különböző érdekű és erejű nemzeti területektől, választóiktól, a helyi érdekcsoportoktól. Negyedik sugárzó középpontként megjelent az Európai Unió is, amelynek nem hagyhatók figyelmen kívül politikai és gazdasági mozgásai. Enne k megfelelően kell kialakítaniuk törékeny belső és külső koalícióikat, figyelemmel mind a négy függési viszonyra és azok változásaira. Ha túl közel kerülnek Bukaresthez, Pozsonyhoz vagy Belgrádhoz, akkor megperzselheti őket az adott politikai osztály korru pciós gyakorlata, s könnyen kliensekké válhatnak. Ha viszont Budapestről várják, lesik a támogatást, a parancsot, a változó magyar kormányok klienseivé alacsonyodhatnak. A hatalmi központoktól való kuruc elzárkózás, a regionalizmusba, az autonomizmusba men ekülés, a provinciára történő kivonulás semmit sem javít a dolgokon. Önmérséklet és civilizált távolságtartás a magyarországi politikai osztály egyik legfontosabb kötelezettsége a határon túli politikai szereplőkkel szemben. Arra buzdíthatjuk a határon kí vüli politikai erőket, hogy a magyarországihoz illeszkedő hosszú távú stratégiákat dolgozzanak ki, tervezzenek és építkezzenek. Minden budapesti politikai függés erőltetése, bármiféle kisajátítási kísérlet tragédiához vezet. E tragédiában a magyar főhősök könnyedén leszúrhatják az erdélyi vagy felvidéki mellékszereplőit a drámának. De „ebben a tragédiában nem a hős – a kórus pusztul el”, ahogy Brodszkij mondotta egykor. És e kórussal együtt mi magunk. vissza Családegyesítés - Történet a Férjről és a Feleségről, akiket újra és újra elválaszt a határ Népszabadság • 2004. április 24. • Szerző: Kácsor Zsolt A férfi olyan ideges, hogy az egyik szál cigarettát végig sem szívja, már gyújtja is a következőt. Remeg a keze. Azt mondja, a cikkben majd nevezzem őt Férjnek, a házastársát pedig Feleségnek. Azért titkolják a nevüket, mert kiszolgáltatott helyzetükben félnek a hatóságok esetleges retorziójától. Olyannyira, hogy a Feleség nyilatkozni sem akar, sőt abba is csak hosszas rábeszélé sre megy bele, hogy a Férj a nyilvánosság elé tárja a kálváriájukat. A Férj 40 éves üzletember, magyar származású magyar állampolgár, SzabolcsSzatmárBereg megyében, Nyíregyháza tőszomszédságában él. A Feleség 23 éves, magyar származású, magyarigazolván nyal rendelkező ukrán állampolgár, aki március óta kénytelen Ukrajnában lakni a szüleinél, mert lejárt a vízuma. Egy magyar állampolgár törvényes felesége 2002 decembere óta, mégsem tartózkodhat Magyarországon, mert még nem kaphatott tartózkodási vízumot. A Férj állítása szerint a bevándorlási és állampolgársági hivatal májusra ígérte a vízum kiadását, addig a Feleség nem jöhet Magyarországra. – Érthetetlennek tartom, hogy az állam és a jogszabályok arra kényszerítenek minket, hogy hetekre, hónapokra megsz akítsuk törvényes házastársi életközösségünket – mondja a Férj. Újabb cigarettára gyúrt, és idegességében megremeg a hangja: – Ezt a helyzetet azért nehéz megemészteni, mert a feleségem színmagyar faluból származik. Még ukránul sem tud. Úgyhogy azt gondo lná az ember, az anyaország pozitívabban áll hozzá a határon túli magyarokhoz. Hát a francokat! Ennyit érne az a híres magyarigazolvány? De haladjunk sorjában. A Férj és a Feleség – leszámítva a mostani, márciustól állítólag májusig tartó „kényszerszünet et” – négy éve él egy háztartásban Magyarországon. Az aszszony évekig tanulóvízummal tartózkodott Magyarországon, s
