Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-24
5 Eltérő társadalmakba, eltérő történelmi múlttal, különböző adottságokkal és ennek megfelelően különböző jövőbeli kilátásokkal kapcsolódnak a k isebbségi magyarok. A magyar – román, magyar – szlovák, magyar – szerb, magyar – ukrán viszonyokban kell magukat meghatározni, céljaikat megfogalmazni, s boldogulásuk szorosan összefonódik országaik boldogulásával. Mi ezt Magyarországról csak segíthetjük. A minim um: Budapestről nem ártani. Mi eljövünk, ők maradnak. Mi megússzuk, ők megszenvedik. Kisemberek támogatása, könnyített munkavállalás A kisemberek helyzetbe hozása, az alul lévők élethelyzetének javítása a cél. Ennek megfelelően két, egymást nem kizáró st ratégiai irány lehetséges. Az egyik a magyarországi befektetők ösztönzése a keletközépeurópai befektetésekre, és az ottani magyar vállalkozások helyzetbe hozása, versenyképességének javítása. Egyetlen magyar vállalkozás sem fog olyan munkaerőt alkalmazni csak azért, mert magyar, aki képtelen szakmai feladatainak ellátására. Ezért a befektetési és képzési programok összehangolása elkerülhetetlen. Szakképzés, szakképzés és harmadszor is szakképzés. A tanítók tanítása, hogy taníthassanak. És ide tartozik a k özös infrastruktúra – út, vasút, csővezeték stb. – programok európai támogatása. (A magyar tőke elkezdte betölteni a nagyságrendjéhez illő Szlovákiát és Horvátországot, de lassanlassan szivárog Romániába is.) A másik irány a magyarországi munkavállalás m egkönnyítése, a bejárás, az ingázás, a kétlakiság elősegítése. A határon túli munkavállalók többnyire olyan helyeken és olyan munkákat vállalnak, amelyekre nincs jelentkező a magyar munkaerőpiacon, s jövedelmüket sokkal hatékonyabban használhatják fel hazá jukban, mint Magyarországon. A kétlakiság, a kibe járás, a munkavállalás megnehezítése, a vegzatúrák a határokon, az idegenrendészeten sokkal többet rontanak a magyar – magyar viszonyon, mint azt a politikai osztály képzeli. A „szerezz Magyarországon tudást , ismeretet, jövedelmet, és használd fel versenyképességi előnnyel itthon” életstratégia elismerése és támogatása – akár román, szerb, ruszin, szlovák nemzetiségűeknél is, nemcsak magyaroknál – több előnnyel jár, mint a mesterséges korlátok felállítása. C ivil és szakmai Magyarországok Az ötödik stratégiai döntés, a magyar – magyar személy- és szervezetközi együttműködésre vonatkozik. A magyarországi és a határon kívüli magyar pártok, mozgalmak állandó kapcsolatánál is fontosabb a szakmai, az önkormányzati, a civil kapcsolatok kiépítése és fenntartása. A magyar – magyar pedagógus, orvos, mérnök, könyvtáros- stb. képzési és továbbképzési, akadémiai kutatói együttműködés, a határon túli magyar rektori konferencia, a magyar önkormányzati képviselők, közigazgató k szakmai koordinációja, továbbképzése, a közös műemlékvédelmi szakmai stratégia, a civil szervezetek és hálózatok összeépülésének támogatása, közös európai fellépésük, pályázásuk az európaizálódás, a civilizálódás alapja. A jövő a román (romániai magyar) – magyar – brit műemlékes együttműködésé, a szlovák – magyar – holland közös romaprogramé, a magyar – magyar írói együttműködésé a frankfurti vagy a lipcsei könyvvásáron. Ha akadémiai osztály működik nemcsak Debrecenben és Szegeden, hanem Marosvásárhelyen és Koloz sváron, ha írótagozata van a magyar írószervezetnek, történelemtanártagozata a történettanárok szövetségének, közgazdásztagozata a Közgazdasági Társaságnak, politológustagozata a Politológiai Társaságnak, pszichiátertagozata a Pszichiátriai Társaságnak Új vidéken, Ungváron, Pozsonyban és Kolozsvárt. Építészek találkoznának építészekkel, könyvelők könyvelőkkel, informatikusok informatikusokkal, szakmai projekteken dolgoznának három nyelven: magyarul, angolul és románul, vagy szlovákul, vagy szerbül. Megítéln ék egymást, s megítélné őket a nemzetközi piac. Nincs politikai lojalitás, nincs magyarkodó mellébeszélés, nincs négermunka, csak tudás és teljesítmény. Önmérséklet és civilizált távolságtartás A határon túli magyar közösségek 1918 és 1989 között három szakaszon mentek át: a kisebbségi, a nemzetiségi és a szórvány (diaszpóra) szakaszokon. 1989 után Romániában és Szlovákiában tartós magyar kisebbségi és nemzeti önszerveződés jött létre, parlamenti és kormányzati részvétellel. Jugoszláviában az önszerveződ és 2004re visszahullott a szórvány szintjére, ahonnan az ukrajnai magyaroknak soha nem is
