Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-22
17 Ezúttal csak két rossz között lehetett választani. A szlovákiai választók úgy döntöttek, hogy visszahozzák az öt évvel ezelőtt megbuktatott meciarizmust. Igaz ugyan: Meciar régóta hangoztatja, hogy megváltozott. Néhány választási gyűlésén még a magyar oknak is ígért eztazt. Gasparovic néhány hónapja összeveszett egykori vezérével, Meciarral, és önállósította magát, de nem nagyon. Még arra is vigyázott, hogy új pártjának neve - Mozgalom a Demokráciáért - ne nagyon különbözzön a hajdani anyapárt (Mozgalo m a Demokratikus Szlovákiáért) elnevezésétől. Gasparovic magától értetődően meciarista. A pozsonyi egyetem jogtudományi karának docense, a rendszerváltás utáni csehszlovák főügyész, majd 1993 és 1998 között szlovák parlamenti elnök nem is tudna más lenni. Ő a magyar választókat sem kecsegtette semmivel, mert - szerinte - a nemzetiségi kérdés szlovákiai megoldása tökéletes. A Národna obroda című pozsonyi lapnak adott interjúban kifejtette: "Ha nem lett volna a Tisoféle Szlovák Állam, talán ma Szlovákia sem létezne", és létrejötte történelmi szükségszerűség volt. Meciar idáig soha nem mert elmenni. És hogy mi az a meciarizmus? A hatalomgyakorlásnak az a módszere, amelynek alapvető eszközei a szociális és nacionalista demagógia, az ellenfél agreszszív megsem misítésére való törekvés. A meciarizmus első szakaszában Meciar szinte szakrális személyiségként jelent meg a társadalom előtt. Sikerült kijátszania a csehszlovák alkotmány rendelkezéseit a jelenlegi cseh elnök (az akkori miniszterelnök), Václav Klaus köz reműködésével megtévesztve az akkori csehszlovák államfőt, Václav Havelt is. Nem rendeztek népszavazást a csehek és szlovákok közös államának szétválásáról, mert azt talán elveszítették volna. Előbb kidolgozták az önálló szlovák alkotmányt (ebben oroszlánr észe volt Gasparovicnak), az európai szabvánnyal szöges ellentétben, etnikai elvek alapján, kizárva az ország nemzetiségeit, például a magyarságot az "államalkotó nemzetek" sorából. Meciar veszített 1993ban létrejött az önálló állam is: Meciar hívei fe losztották a hatalmat: Gasparovic parlamenti elnök lett, Michal Kovác köztársasági elnök, Meciar miniszterelnök. Persze összevesztek. Emlékezetes eseménye volt ennek a civakodásnak, amikor Gasparovic házelnök a parlamentbe látogató köztársasági elnököt nem es egyszerűséggel "vén fasznak" nevezte, miközben mikrofonját elfelejtette kikapcsolni. Elraboltatták Kovác fiát, s a felelősöket máig nem ítélték el, sőt Meciar ítéletvégrehajtója, Ivan Lexa volt titkosszolgálati főnök úgy játszik a bírósággal, mint macska az egérrel. Szemtől szemben Eljött az az idő, amikor Gasparovic úgy érezte: miért Meciar legyen a vezér, amikor ő is lehet? Meciart ugyan nem vénemberezhette le, mert egyidősek (63, illetve 62 évesek), de "hazugnak" nevezte, szemtől szemben, a tévé nyilv ánossága előtt. Politizálásukban a pillanatnyi haszon elve érvényesül. Nem is igazán nacionalisták. Tudják viszont, hogy ezeken a tájakon a nacionalista jelszavak mindig hatásosak. De hogy térhetett vissza a meciarizmus, amikor merészebb politikai elemzők is azt jósolták, hogy kimúlt? Még az is érv volt eme álláspont támogatására, hogy Meciar alvezérei sorrarendre saját pártocskákat alapítottak. Meciar maga gyengült is, csak a meciarizmus erősödött. És azok a hipernacionalista mozgalmak, amelyeknek vezére i, mint Ján Slota, összevesztek Meciarral - lelkileg mégiscsak a meciarizmushoz tartozva, Gasparovic oldalára álltak. A mai Szlovákia legnagyobb pártja, a Smer vezére, a rendkívül erőszakos Robert Fico, aki már többször összerúgta a patkót Meciarral (visz ont sem a demagógia, sem a nacionalizmus nem idegen tőle), szintén Gasparovic támogatására szólította fel híveit. Talán abban a reményben, hogy pártja megnyeri a parlamenti választásokat, sőt - ha az új elnök segítségével sikerül kicsikarnia az előrehozott voksolást - beteljesülhet nagy álma. Mert most, hogy júniustól új elnöke lesz Szlovákiának, kérdéses a koalíció sorsa. Mikulás Dzurinda elveszítette parlamenti többségét, és többen is lemondásra szólították fel. Ezzel a gesztussal - állítólag - menthetné a menthetőt. A polgári Szlovákia elképzelhetőnek tartja, hogy Dzurinda pozícióját az államfőválasztáson vesztes külügyminiszter, Eduard Kukan veszi át. Kérdéses, hogy az új államfő támogatnae ilyen akciót.
