Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-15
11 először a közvéleményt kell meggyőzni arról, h ogy a székely autonómia a román állam számára is előnyökkel jár. Az EU elviekben támogathatja az elképzelést, a fő feladat azonban a székely közösségre és a román félre hárul, az autonómiatörekvésnek ugyanis a többségi nemzet és a kisebbség megegyezésén ke ll alapulnia - véli a svájci szakértő. Ezzel összhangban Bakk Miklós politológus és munkacsoportja kidolgozott egy úgynevezett aszimmetrikus regionalizmusra vonatkozó modellt, mellyel a székelyföldi autonómia kérdése újrafogalmazható. Az autonómia kérdését úgy tüntetik fel, mint Románia szükséges reformjának részét, nem pedig egyfajta szembeszegülést a román nemzetállammal. - Ebben az összefüggésben szövetségeseket találhatunk mindazok körében, akik Romániában felvállalják azt a regionalizmust, melynek kial akítása az európai integráció szempontjából szükséges - mondta lapunknak Bakk Miklós. Anyaországi javaslatok Bár a magyar Országgyűlés a székelyföldi autonómia ügyében védőhatalmi szerepet nem vállal, a Fidesz és az MDF parlamenti frakciói támogatásukról biztosították az önrendelkezés ügyét, melyet Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának vezetője is h angsúlyozott. A politikus szerint a határon túli magyarság helyzetének konszolidálására az elmúlt másfél évtizedben a státustörvény, a kettős állampolgárság és az autonómiák hármas stratégiája kínálkozott. A polgári kormány által bevezetett kedvezménytörvé ny az erdélyi magyarság önszerveződését és intézményrendszerének kialakítását is elősegítette, viszont nem érte el, hogy a demográfiai és szociológiai trendek megváltozzanak. Túlélte ugyan a Medgyessykormány által vezényelt csonkolást, de elbizonytalaníto tta a kisebbségi magyarokat, akik egyre többen követelik a kettős állampolgárság megadását. "Magyarország számára politikai és morális teher vitatni a kettős állampolgárság iránti igényt abban a helyzetben, amikor ismét megrendült a bizalma a határon túli magyarságnak az anyaországban"- értékelte a kérdést Németh Zsolt. Az európai konvent magyar tagjai együttesen léptek fel azért, hogy a kisebbségi kérdés napirendre kerüljön. Hozzátette: az anyaország felelőssége, hogy egy tartalommal megtöltött státustörvé nnyel és a közösségi autonómiák támogatásával ellensúlyozza a szükségmegoldásként felmerülő kettős állampolgárság intézményét. vissza Ments meg, Uram 168 Óra 2004. április 15. Szerző: Mészáros Tamá s Ha ez itt egy felnőtt politikai osztállyal működő ország volna, akkor a "Kósáné Kovács Magda esete a Vatikánnal" című műsor nem futhatna be ilyen szép karriert az úgynevezett közéletben. Mert azon kívül, hogy egy hetilapinterjú részeként némelyek elolv asták a képviselő véleményét, senkit se hozna lázba. Kósáné ugyanis semmi falrengetőt nem mondott, senki érzékenységét nem sértette - ám persze vitatkozhat vele, aki akar, ha másként értékeli a Vatikán szerepét Európában. Hogy a Fidesz lecsapott az immá r inkriminált mondatra, miszerint az egyházi állam szinte mindenestől "lenyúlja" az unió intézményeit, mégpedig Prodival és Strasbourgral egyetemben, az a manőver csak itt és most értelmezhető. Vagyis közvetlenül az EPválasztás előtt, amikor a "keresztén yüldözés" rémképe bekerült a jobboldal kampányeszköztárába. Amikor a Fidesz váltig azt forszírozza, hogy a keresztény Európáról szóló politikai nyilatkozat az unió alkotmányának részévé váljon. Szemben például a franciákkal, akik alighanem vannak olyan jó keresztények, mint a mi "polgáraink", mégsem óhajtják összekeverni a vallást meg az európai alapjogot. A Tilos Rádió szerencsétlen története - Barangóstul és Döbrenteistül - alaposan megágyazott mindenféle további hisztériának. A vallásellenes balliberál isok mumusa kapóra jön annak a kereszténynemzeti érzületnek, amely rendre rest elutasítani az antiszemita megnyilvánulásokat, ám mimózaérzékenységgel reagál kivált a katolikusok vélt sérelmeire. Ráadásul belpolitikai éllel és eszközökkel. Maga az egyház u gyanis dicséretesen tartózkodik attól, hogy közvetlenül beszálljon ebbe a nyilvánvalóan pártérdekű felháborodásba. A püspöki kar például nem követi el azt a hibát, hogy mintegy megvédje a Vatikánt. Egyrészt azért nem, mert az nem szorul rá, másrészt a kato likus vezetők pontosan tudják, mi a különbség a vatikáni állam politikai törekvései meg a hívő szellemiség között.
