Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-25
7 vagy csak érintőlegesen szerepelnek ezek az események. A ,90es évek első felében, Szlov ákiában a Meciarkormány alatt került előtérbe ennek a háborúnak a kutatása. A téma szakértője Ladislav Deák szlovák történész lett, aki munkáiban tüzetesen foglalkozott ezzel a problémakörrel. Megítélésem szerint a „kis háború” elnevezés helyesbítésre szo rul. Nem beszélhettünk ugyanis háborúról abban az értelemben, ahogy azt a szlovák történetírás magyarázza, hiszen a két állam között formailag soha nem került sor hadüzenetváltásra, ami egyértelműen bizonyíthatná a háború kirobbanását. A diplomáciai viszon y sem szakadt meg. Valójában a „kis háborút” nem lehet háborúnak nevezni, legfeljebb határkonfliktusnak vagy határkiigazításnak minősíthetjük valódi háborús cselekményekkel. A „kis háború” cselekményei szoros összefüggésben állnak Kárpátalja Magyarország hoz való 1939 márciusi visszacsatolásának eseményeivel, amely a magyar – lengyel közös határ helyreállítása jelszavával történt. A bevonulást Kárpátaljára, majd innen a szlovák területek elleni támadást a Magyar Honvédség Kárpát csoportjának alakulatai hajto tták végre. Parancsnokuk vitéz Szo mbathelyi Ferenc altábornagy volt. Kárpátalja után a mozgósított magyar csapattesteket a Tisza völgyéből Szlovákia keleti határaihoz csoportosították át. Feladatul azt kapták, hogy foglalják el az Ung völgyétől nyugatra fekvő területet a Zellő – Cirókfalu – Ta kcsány – Remetevasgyár – Szobránc – Sárosremete vonalig. Az akcióra három magyar harcegységet jelöltek ki, északon Kisberezna és Nagyberezna körzetében a 9. önálló dandárt, középen Ungvárnál a 2. gépkocsizó dandárt, míg délen Nagykapos környékén pedig a 2. lovas dandárt. A felvonult magyar csapattest harci állománya összesen 20000 – 25000 főből állt. A Kárpátalját megszálló magyar csapatok hadvezetése arra hivatkozott, hogy az ungvári vasútvonal nincs kellően biztosítva. Az út és vasútvonalak túl közel esnek a határ hoz, így katonailag védhetetlenek. Hadászati okok miatt 20 kilométerrel kénytelenek odébb tolni a határt. A magyar diplomácia indoklása az eseményekkel kapcsolatban az volt, hogy a támadás megindulásakor Szlovákia és Kárpátalja között soha nem volt kialakí tott és rögzített határvonal korábban, és az első bécsi döntés sem határozta meg pontosan Szlovákia keleti határait, így a magyar hadvezetés feljogosítva érezte magát a vitatott területek megszállására. 1939. március 23án reggel 5.30kor a szlovák csapat okat teljesen váratlanul érte a magyar támadás. Szlovákia éppen, hogy csak megalakult Csehszlovákia romjaiból. Csehszlovákia 1939. március 15én szétesett. Hitler bevonult Prágába és Emil Hácha államelnököt rákényszerítette, hogy beleegyezését adja a Cseh – Morva Protektorátus létrehozásához, majd március 14én Szlovákia függetlenségét is deklarálta. Kárpátalja azon részét, amelyet korábban a bécsi döntés Csehszlovákiának hagyott, most a magyarok kapták. A csehszlovák hadseregből alakulófélben lévő szlovák hadsereg megpróbált ellenállni Kárpátalja azon részén, amelyet a sajátjuknak ítéltek. A magyar hadsereg előrenyomulását nem tudták megállítani, csak lassítani. A szlovákok elsősorban az iglói repülőtéren lévő repülőegységeik bevetésével védekeztek. Március 23 – 24én a szlovákok a magyar gyalogos és gépkocsioszlopokat alacsony repüléssel géppuskázták. 24én a szlovák repülők bombázták Ungvárt, Szobráncot és Nagybereznát. Szobránc fölött légiharc bontakozott ki a magyar gépek győzelmével. Ellencsapásként a magyar légierő alakulatai bombázták az Iglón tartózkodó ellenséges gépeket, amelyek közül sokat megrongáltak. Ezután a szlovák gyalogság megpróbálta a magyar alakulatokat kiűzni elfoglalt állásaikból, de vá llalkozásaik kudarcba fulladtak. A szlovák erők főparancsnokává Ferdinánd Catlos tábornokot nevezték ki. Catlos a magyar csapatok előrenyomulásának megállítására három taktikai csoportot alakított Szlovákia területén. Katonáikat az éppen csak szerveződő s zlovák egységekből és a volt csehszlovák hadsereg maradékából állították ki. Ez a három hadtest a Takcsány, Eperjes és Nagymihály jelölést kapta. A negyedik harci egységet a szlovák légierő gépei alkották. Catlos 1939. március 23án kiadta a parancsot „…ke rül, amibe kerül, azonnal meg kell állítani az ellenséget és a határok mögé kell kergetni. Államiságunk létéről van szó, bizonyítanunk kell, hogy meg tudjuk védeni saját határainkat…” Március 24re mintegy húsz kilométeres mélységű előrenyomulás után a mag yar seregtestek megállásra kaptak parancsot, ugyanis az addigra elfoglalt területsáv már elegendő volt az említett vasútvonal biztosítására. A szlovák kormány tiltakozó táviratot intézett a magyar külügyminiszterhez. Csáky az ügy haladéktalan kivizsgálását ígérte. Véleménye szerint, mivel a határok sohasem voltak kijelölve, ebből keletkezhetett a lokális vita a két fél között.
