Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-08
13 legfontosabb feladata az lesz, hogy a csatlakozásra váró Törökország, Románia és Bulgária felkészültségét felügyelje. A gyermekarcú, 34 éves, cseh jelölt, Stanislas Gross miniszterelnökhelyettes és belügyminiszter jelenleg a legné pszerűbb politikus hírében áll hazájában; a szociáldemokrata párt helyettes elnöke, és mint Spidla miniszterelnök legesélyesebb utódját emlegetik. Azon kevés közép- és keleteurópai jelölt egyike, akik proletárszármazásuknak, kommunizmusellenességüknek és szakképzettségüknek köszönhetik népszerűségüket. A lengyelek közt Kwasniewskát, az elnök feleségét említhetjük meg, aki valószínűleg férje utódjaként lép majd fel a következő választásokon. Végül lássuk a két magyart. Az egyik a 42 éves Gyurcsány Ferenc, a szocialistaliberális kormány minisztere – írja a lap – , sokan az ő személyében látják a jövőre lemondásra készülő szocialista pártelnök, Kovács László utódját, mások arra tippelnek, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök utódja is lehet belőle. Ami pályafu tását hátráltathatja, az kommunista múltja és az, hogy az 1990es évek privatizációjából mint sokszoros milliomos került ki. S legvégül a meglepetés, a 40 éves Orbán Viktor arca, akiről azt írja a lap, hogy a jobboldal vitathatatlan vezetője, s így komoly esélye van arra, hogy a júniusi európai választásokon ő lesz a nyertes. Az újságíró még hozzáteszi, hogy Orbán a határon túl élő, kb. kétmillió magyar legaktívabb képviselője, s ezért valamint a szélsőjobb mozgalommal folytatott "flörtje" miatt nyugtalaní tja a szomszéd országokat, ami a hatalomba való visszatérésének akadálya lehet. Azt hiszem, a riporter tárgyilagosságát az arcképcsarnok összeállításában és az életpályák ismertetésében nem lehet kétségbe vonni. vissza A szer ző író történész Kolláth György: Etnobiznisz A nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatok választásának módosítását célzó koncepció garanciális elveket vesz semmibe. A közügyből pár tízezerszázezer fős magánbizniszt csinálna, ha nem az összes , általános névjegyzékbe vett választópolgár, hanem – sajátos regisztráción és szűrőn átjutva – talán tízszázaléknyi ember választaná meg önmagából, önmagának a kisebbség "félállami" önkormányzatát. A dolog botrányra hangszerelt sajtókampánnyal indult, mel y "etnobiznisz" ürügyén marasztalt el mindenkit, aki "outsiderként" valamely kisebbség képviseletét vállalni merészelte. Félő: etnobiznisz csak ezután következik. A névjegyzékbe vételhez végigskáláznák az embert: eléggé roma, román, szlovák, örmény vagy sz erbe, és bukás esetén sem választható, sem választó nem lehetne. A klasszikus fogalompár szerint egyfelől az állami közhatalom, másfelől a civil társadalom van. Összecsúsztatásuk a kommunizmus utópiájában élt. Az önkormányzati alapon szerveződő civil tár sadalom rajta tartja a szemét az állami politika választott testületein, tisztségviselőin, érvelésre, számadásra késztetve őket: ellenőrzi a hatalom gyakorlását. A közhatalom a jog keretei között szabályoz és dönt, állami mecenatúrát alkalmaz társadalmila g jó célok tekintetében, valamint együttműködik a civil sokaság szereplőivel. A magyar szisztémában az állami közhatalom gyakorlói közt is van önkormányzati karakterű szervezet (pl. a helyi önkormányzat), mely autonómiát, demokratikus testületi kontrollt é s – avantgárd módon – kollektív jogot is kifejez. Ez a jogi megoldás hidat képezhet az elidegenedésre hajlamos állam és a megosztott, a pártoktól elszakadni nehezen tudó, befolyásért és adóforintért sok mindenre hajlandó civil világ között. Ugyanarra a ko mpetenciára az állami és a félállami szervek megkettőződése felesleges, káros volna. Ebből ugyanis egymással birkózó kettős hatalom válhat, melyben a legitimitás vitája, válsága állandósulhat. Csínján kellene bánni azon szervek életre hívásával, melyek má r nem civilek, és nem lesznek számon kérhetően államiak: lebegnek, mint Mohamed koporsója. Ilyenek a kisebbségi önkormányzatok: monopolhelyzetűek, mások felett hatalmat gyakorolnak, közpénzt osztanak – közjogi önkormányzattá váltak. A diszfunkciót idáig né miképpen ellensúlyozta, hogy mindannyiunknak volt közünk ezek keletkezéséhez, négyévenkénti mérlegre tételéhez: távoli politikaiválasztójogi kontroll volt felettük, ha már teljes körű állami törvényességi felügyelet nem épült ki a kisebbségi önkormányzato k tekintetében. Tolakodó parciális érdekek miatt most alkotmányos elvek, követelmények válnának semmivé. Az alaptörvény szerint a nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. Ezt értelmezik egyesek úgy, hogy eszerint kizárólag a kisebbségeknek van joguk ilyenféle
