Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-06
5 És az egészségügy? Botrányoktól hangos minden. – Ezt elismerem. Az egészségügyben minden változtatás nagyon nehéz, sok a konfliktus, ren geteg az ellenérdekelt, és igazán egyetlen ország sem talált erre orvosságot. Őszintén szólva az egészségügy szolgáltatásait használók, tehát a nagy többség számára közömbös az, hogy milyen technikákat választunk. Őket nem igazán érdekli az, hogy irányítot t betegellátási modellt csinálunke vagy sem, őket az érdekli, gyorsan kerüljenek az orvoshoz, ne kell sok pénzt költeniük. A választási kampányban a kazincbarcikai kórházban szörnyülködött el az egészségügyben uralkodó állapotokon. Most mi ott a helyzet? – Szörnyű is volt, mára azonban Kazincbarcikán megkezdődött a kórház rekonstrukciója, a beruházás közel hárommilliárd forintos. Vagy egy másik példa: a Honvéd kórházé. Az épület a kormányzati tehetetlenség szimbóluma tíz éve. Ennek véget vetünk, 2005 végé n már gyógyítani fognak a kórházban. Beszéltem az ottani orvosokkal is: európai szinten is korszerűnek mondható sürgősségi betegellátást alakítunk ki az új épületben. Visszatérve az EUtámogatásokhoz: ezek nagy része az úgynevezett kohéziós alaphoz tartoz ik, elsősorban országos szintű infrastrukturális beruházásokra fordítható. Útra, csatornára, szennyvíztisztítóra, képzésre: semmire, ami közvetlenül örömet okozna. Eközben az emberekben él egyfajta kép arról, hogy a csatlakozással közvetlenül nekik is jobb lesz. Nem tarte az ebből következő csalódottságtól? – Igen, meglehet, hogy nálunk is lesz közvetlenül a belépés után egyfajta csalódottságérzet, miként az valamennyi korábban csatlakozott országban is jelen volt. Ez csak a nagy várakozásokból fakad? – Az irreálisan földuzzadt várakozásokat sosem lehet teljesíteni. Éppen ezért szükséges újra és újra hangsúlyozni: az EU valójában csak esélyt, lehetőséget ad. Például azt az esélyt, hogyha segítségével fejlődik az infrastruktúránk, akkor a beruházóknak kedvük lesz letelepedni. Ha pedig itt telepszenek le, munkahelyet teremtenek. Erről szól az Európaterv, a nemzet fejlesztési terve, amely valóban grandiózus, 1350 milliárd forintos fejlesztési program. Ennek egyik kiemelt célja az átképzés, a felnőttképzés elős egítése. Ezt például én strukturális áttörésnek tekintem, hiszen manapság már igazán nem az a probléma, hogy kevés volna a munkahely. Inkább olyan munkaerőre van szükség, amilyen nálunk még alig van. Azzal ön is tisztában van, hogy valami itt elromlott. T ény, a költségvetés összezavarodott, a szocialista párt népszerűsége jelentősen csökkent, a bizalom megcsappant. Miközben pedig a gazdaság alapjai erősek. Mégis, mit rontottak el? – Én úgy látom, hogy tavaly nyár óta ügyetlenségek sorozata halmozódott egym ásra. Ki ügyetlenkedett? – Mi, a kormány és a mögötte lévő pártok. Én magamra vállalom, ami ebből engem illet... Nevezetesen? – …azt gondolom ugyanakkor, hogy másoknak is el kéne gondolkodni saját felelősségükön. Lehetséges például, hogy- ha a kormányban nagyobb fegyelmet sikerül tartanom, akkor nem kerülnek nyilvánosságra olyan részinformációk, amelyekből aztán gyakorlatilag semmi nem lett, viszont arra alkalmasak voltak, hogy az embereket felidegesítsék. Az MSZP és a kormány között sem volt teljes össz hang. – Persze, ezért meg nekünk kell magunkba néznünk. Hiszen a párt nem állt mindig a kormány mögé és ez fordítva is igaz. A koalícióban voltak súrlódások. Ennek azután a gazdaság itta meg a levét. Ennek ellenére a gazdaság teljesítménye érezhetően javul. Megjegyzem, nem magától, nem azért, mert valamiféle ihlet szállta meg, hanem azért, mert 2003tól kezdve elkezdtünk egy olyan változtatást előkészíteni, amelynek eredményeként csökkent a költségvetés hiánya. Nem annyival, mint amennyit terveztünk és mondt unk – ez egy újabb ügyetlenség volt – , de mégiscsak csökkent. Csak néhány példa: kedvezményekkel elértük, hogy érezhetően növekedett a beruházási hajlam. Ha sok kacskaringó után is, de kialakulóban van a normális
