Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-20
18 A Pajzs Szövetség és a Fidesz mesterséges összeboronálása tehát páratlan szellemi kalandnak ígérkezik. Egyedül a valóság állhat a célvezérelt kutatómunka útjába. Halászé k egyik alaphipotézise ugyanis így szól: a hazai parlamenti pártok egytől egyig az úgynevezett háttérhatalom kiszolgálói, vagyis az Idegen Érdekek Képviseletének Pártját alkotják - a társadalom megosztottságának fenntartása érdekében kétkét (kormányzó és ellenzéki) frakciót alkotva. Sőt a Pajzs egyik oldalági támogatója, az olajkalandok "feltárása" során hírnevet szerzett volt HajdúBihar megyei főügyész, Szeszák Gyula egyenesen úgy fogalmaz: "A Fidesz nem jobboldali alternatívát képviselő párt, hanem a gl obalista pénzhatalom "másik" pufferszervezete (az "egyik" az MSZP). A fundamentális nemzeti érdekek szempontjából egyértelműen a Fidesz a fő veszély." A tudományos csurkizmus egyértelmű meghaladását, a "judeo" előtagú szavak szaporítását azonban maga Halás z József vállalta magára. Egyfelől megállapítja: a magyar társadalom önmagán(!) végzett diagnosztizálási munkájának eredménye szerint "az okozatok gyökere a cionista diktatúra - melynek két fő sajátossága a judeokereszténység és a piacgazdaság". És leszöge zi: "vissza fogjuk venni a Szent Korona tiszta magyar hitének vallását, és tisztakeresztény gyülekezeteket alakítunk", illetve "megkezdjük a Németh Lászlói Kertmagyarország kiépítését". Megkeresésünkre az egyik legradikálisabbnak tartott EUellenes sze rveződés, az uniós népszavazás előtt a "nem" szavazatra kalibrált erőket összefogó Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke, Takács András egyértelművé tette: Halásszal ugyan együttműködtek az "EU - NEM" kampányban, és elgondolásainak többségét maguk is oszt ják, "ám mégiscsak ő az az ember, aki általában nagyokat kezdeményez és nagyokat bukik". Ráadásul - tette hozzá - a forradalmakat, ha mégoly "minőségi forradalmak is", a legritkábban szokták előre bejelenteni. Halász József - a szirénhangok ellenére - tö bb százezer "magyar feltámadóra" számít március idusán. vissza A választás szabadsága Heti Válasz 2004. február 20. Tizenöt évvel ezelőtt Erdélyben nyitott szemmel megálmodtunk egy jobb világot. Tizenöt év reményeink felezőidejének bizonyult. Tizenöt éve - 1989 decemberében - a romániai magyarság összefogott azért, hogy soha többé ne féljen, és szabadon képviselhesse érdekeit. Akkor, 1989 decemberében a régi rendszer keserítette életünket, és a di ktatúra elnyomó gépezetétől féltünk. Most új rendszerben élünk és egymástól félünk. Magyar fél a magyartól. Akkor azt üzenték, lépjünk szövetségre, mert mindenkire szükség van. Most azt üzenik, hogy peremre szorultunk, a régi rendszer kollaboránsai vagyu nk, és rossz magyarsággal beszélünk. Akkor azt hittük, valóban romániai magyar demokrata szövetséget kötöttünk. Most már tudjuk, hogy ennek sajnos fele sem igaz. Ami egykor létrejött, az ma kétségtelenül romániai, talán még magyar, de már nem demokrata, és már rég nem szövetség. Mi történt tizenöt év alatt? Hogyan történhetett? És tanultunke belőle? A székely ember azt mondja, jobb három átgondolt kérdés, mint egy átgondolatlan válasz. Sorjáznak átgondolt válaszra váró kérdéseink. Tizenöt év alatt elvesztettünk kétszázötvenez er romániai magyart. Annyit, mint Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely magyarsága együttvéve. Erdélyben több magyart temetnek, mint keresztelnek, felgyorsult a nyelvi és lélekvesztést jelentő asszimiláció, gyengült a szülőföld megtartó ereje. Vane ennél lényegibb és hitelesebb mutatója, mércéje romániai magyar életünknek? Vannak, akik azt mondják, mindezért közös a felelősségünk. Mi azt mondjuk, közös a felelősségünk, de nem egyenlő. Nem tört énhetett volna másképp? Annak idején néhány hónap vagy év alatt elrabolt közösségi vagyonunknak csak töredékét szerezhettük vissza az utóbbi tizenöt évben. Az általunk megtermelt adólejeknek csak töredékét fordíthatjuk közösségünk
