Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-20
19 javára. Mások pénzéből jött létre gyermekeinknek magyar nyelvű magánegyetem, mások érdekérvényesítő képességének köszönhetően lesz talán erdélyi autópálya, amely azonban biztosan kikerüli a Székelyföldet. Sok ez vagy kevés? Vannak, akik azt mondják, a lehetőségekhez képest sok. Mi azt mondjuk, a szükségeinkhez képest kevés. Nem történhetne másképp? Történelmi városainkban egyre kevésbé érezhetjük otthon magunkat, a székelyföldi kaszárnyákban és kolostorokban pedig lassan, de biztosan lopakodik és körülkerít bennünket a tolakodó idegenség. Vannak, akik azt mondják, ez az élet rendje. Mi pedig azt mondjuk, ez nem a mi rendünk. Nem történhetne másképp? A nemzeti összefogást hirdető kedvezménytörvényből magyar politikusok törölték az egységes magyar nemzet kifejezést. Vannak, akik azt mondják, ennek nincs jelentősége. Mi azt mondjuk, csak ennek van igazán. Nos hát, nem történhetett volna másképp? A nagy gondolkodó, Platón óta tudjuk, hogy a közügyeket szolgálni hivatottak, a képviselettel felruházott vezetők, a politikusok mindig arra törekednek, hogy megszabaduljanak azok ellenőrzésétől, akiket képviselnek. Ez az igazi demokráciák és demokratikus közöss égek története: a politikusok törekszenek megszabadulni az ellenőrzéstől, s törekvésük a közösség ellenállásán megbukik. Ám olykor a próbálkozás sikerül. A mi tizenöt évünk erről is szól. Tizenöt év alatt egykori szövetségünk két táborra szakadt: nem job bra és balra, nem radikálisra és mérsékeltre, nem kurucra és labancra, nem tömbre és szórványra. Hanem azon kevesekre a csúcsokon, akik végképp megszabadultak azok ellenőrzésétől, akiket képviselnek, akik úgy gondolják, hogy nincs alternatíva, a dolgaink n em történhetnek másként - és azon sokakra a mélyben, akik úgy gondolják, hogy sorsunknak nem pusztán elszenvedői, hanem alakítói is vagyunk, akik szerint mindig van alternatíva. Azokra, akik több mint egy évtizede vezetnek, és azokra, akiket több mint egy évtizede megvezetnek. Akik vezetnek, a csúcsra jutottak. Dollármilliomosok és lejmilliárdos csúcsvezetők lettek. Adólejek és adóforintok korlátlan urai. Bukarestben hétköznap paktumokat kötnek, Budapesten ünnepnap pezsgővel koccintanak rá, és közben a nagy világnak tanúsítják, kisebbségi életünk mintaszerűen megoldott, minden szép és jó, mindennel meg vagyunk elégedve. Tébolyult világunkban vannak, akik utasokat túszul ejtve repülőgépeket térítenek el, és látványosan károkat okoznak, és vannak, akik egész közösségeket akarnak csendben túszul ejteni, érdekképviseletüket eltéríteni, és ezzel maradandó károkat okoznak. Politikusok kapcsán is elmondható tehát, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje és jelképe. A magabiztos angoloknak a Downing Street, a büs zke franciáknak az Élyséepalota, nekünk, jámbor romániai magyaroknak a marosvásárhelyi, Köcsög utcai RMDSZszékház jutott. A Köcsög utcából nézve nincs kilátás a jövőre. A csúcsvezetők szerint nincs alternatívája annak az útnak, amelyen több mint egy év tizede aprózzák a romániai magyarság lépteit, és természetesen személy szerint nekik sincs alternatívájuk. Szerintük közös dolgaink csak egyféleképpen, eleve elrendeltként történhetnek, úgy, ahogy azt az elmúlt tizenöt évben megéltük. Ezzel egyben önmaguk felelőtlenségét fogalmazzák meg, hiszen hogyan lehetne számon kérni bármit is, ha a dolgok csak egyféleképpen történhetnek. A csúcsvezetők, mint újkori bojárok, ostorral és kockacukorral próbálják politikai ellenőrzésük alá vonni az egész romániai magyar világot. Anyagi függőségben tartják a közösségépítő magyar civil szervezeteket és a magyar médiát, csorbítják a romániai magyar szakmai szervezetek önállóságát, függőségben próbálják tartani a történelmi magyar egyházakat és a magyar vállalkozói világot, ellenrendezvényeket szerveznek és kirekesztenek, megbélyegeznek, megfenyegetnek mindenkit, aki nem áll be a sorba. Története során romániai magyar közösségünket sokan és sokszor fosztogatták. A csúcsvezetők most attól akarják megfosztani a romániai magya rságot, ami nélkül soha nem szerezhet vissza semmit: a választás szabadságát akarják elvenni.
