Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-30
18 Kanyargó állóvíz - Lányi András a bősi tárgyalásokról, személyekről és motivációkról Heti Válasz 2004. január 30. A szlovákmagyar egyeztetés BősNagymaro sról lassan két éve áll. A Szigetközben mára nemcsak a felszíni növényzet tizedelődött meg, hanem a vízbázisokat is veszély fenyegeti. Lányi Andrással a politikusokról és a lehetséges kompromisszumról beszélgettünk. Mintha mindenki egyértelmű tényként ke zelné, hogy a Bős- Nagymaros ügyében képviselt korábbi baloldali álláspont az építkezés megkezdéséről politikailag semmiképpen nem tartható. Manapság - annak ellenére, hogy a kormány rendszeresen kinyilvánítja, hogy semmilyen körülmények között nem épít gá tat - mégis mintha ez is a lehetőségek között maradt volna. Nem könnyű átlátni, hogy a vízlépcső ügyében ki és hogyan szeretné a maga álláspontját érvényesíteni. A Külügyminisztérium döntése alapján a hágai Nemzetközi Bíróság előtt hazánkat ezentúl Pr andler Árpád képviseli. Róla annyit tudunk, hogy jogászként 1977ben ő szövegezte a vízlépcsőrendszer építéséről szóló államközi szerződést. 1997ben pedig, a hágai döntés után, a határozat értelmét félremagyarázva arról győzködte a közvéleményt, hogy a bí róság gátépítésre kötelezte Magyarországot. Nemcsók János nemzetközi jogi tanácsadójaként 1998 tavaszán oroszlánrésze volt annak a megállapodástervezetnek a kidolgozásában, amely Magyarországot gátépítésre, kártérítésre stb. kötelezte volna, ha a tömeges t iltakozás, majd a "kis rendszerváltás" el nem takarítja őket az útból. Nevetséges volna feltételezni, hogy ez az ember most más álláspontot fog képviselni, mint eddig. A gátépítésverzió mégsem lehet a hivatalos álláspont, hiszen Persányi Miklós környez etvédelmi és vízügyi miniszter több nyilvános fórum előtt megerősítette, hogy a hágai ítélet végrehajtása képezheti a kompromisszum alapját. Furcsa, kettős üzenete van annak, amit az MSZP Bős- Nagymarosról mond. Az SZDSZes környezetvédelmi miniszter eg yüttműködési készségéről biztosítja a Dunamozgalmakat, és a magyar álláspont képviseletének folyamatosságát ígéri. A kemény vonalas MSZPsek ugyanakkor, Kovács Lászlóval az élen, láthatóan nem mondtak le a nagy mű létrehozásáról. 1989ben, a rendszerváltá s kellős közepén Medgyessy Péter akkori miniszterelnökhelyettes az építkezés felgyorsítására vállalt Prágában kötelezettséget. 1994 után ott folytatták, ahol abbahagyták: semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek, ahogyan a Bourbonrestaurációról mondtá k annak idején. Prandler kinevezése azt jelenti, hogy most sem tágítanának. Kérdés, hogy vállaljáke a politikai kockázatot. Remélem, hogy nem. A híres gátépítő szocialista politikusok - például Nemcsók János is - hallgatnak a téma kapcsán. Egészen bizt osan abból a megfontolásból, hogy ne keltsék frakciójuk rossz hírét. Hiszen ők is tudják, hogy bármilyen gátépítésfelvetés azonnal társadalmi tiltakozáshoz vezet. Nemcsók alkalmi szereplője volt a vízlépcsőügynek, Prandler a "kemény maghoz" tartozik. K inevezése egyértelmű üzenetet hordoz. De szerintem mind a két üzenetet érdemes komolyan venni: Medgyessy Péter választási ígéretét is, hogy nem fog gátat építeni, és Prandler kinevezését is. A környezetvédelmi miniszter majd kiáll az építkezések ellen, nyu gtatgatja a zöldeket, aztán a kétoldalú tárgyalásokon a szlovákok hajthatatlanságára hivatkozva engedményeket tesznek, közben Prandler küldözgeti a "mi" álláspontunkat dokumentáló feljegyzéseket a hágai bíróságnak, végül majd a környezetvédelmi minisztert delegáló kisebbik kormánypárt is beadja a derekát... Az SZDSZes politikusok és választóik többsége tiszteletben tartja a z öldek Bőssel kapcsolatos álláspontját. Az SZDSZ rendszerint nem azt teszi, amit a választói elvárnának tőle. Az MSZP pedig azt fogja tenni, amit a pillanatnyi helyzetben érdekei sugallnak.
