Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-30
17 ez lesz a helyzet, amikor hatályba lép az EU alkotmánya. A Fideszlista összeállítását ebből a szempontból kifejezetten jónak tartom, amellett tükrözi egy nagy párt erejét is. Mi a véleménye, tegyene említést az új európai alkotmány a kereszténységről, vagy sem? Ami az európai alkotmány preambulumát illeti, szeri ntem meg lehet találni azt a kompromisszumos formulát, mely Európa hagyományaként tartalmazza a kereszténységet, illetve a keresztény szellemiséget. Igaz, hogy Franciaország, mint laikus állam, elutasítja ezt a megoldást is, de a többi ország, ahol nem men tek végbe a francia forradalomhoz hasonló radikális változások, nem köteles követni Párizs példáját. Vannak, akik a zsidókeresztény hagyomány megfogalmazását pártolják, de az iszlám európai hívei ezt sérelmesnek találják. Egy dologra történészként s zeretnék rámutatni. Az európai jakobinusliberális gondolkodás pillére a személyes szabadság tisztelete és a nemek közti egyenjogúság. A megszülető Európában valamikor a IV. századot követően ennek a felfogásnak az alapjai éppenséggel a kereszténység elter jedésével alakultak ki, hiszen a római és a germán ember- és családfelfogással szemben a kereszténység éppen ezzel újított. A nő ekkor lett egyenlő társ a férfi mellett, ekkor honosodott meg az emberi személyiség tisztelete. Történetileg tehát a laikusok s zembenállása a kereszténységgel ebben a vonatkozásban indokolhatatlan, mert a liberalizmus néhány fő tételének magja keresztény gyökerű. Hogyan vélekedik arról, hogy egyes országok, mint például Spanyolország és Lengyelország, ragaszkodnak ahhoz, hogy a nizzai csúcson megállapított számú képviselőjük legyen az Európai Bizottságban? A spanyolok és a lengyelek pozícióját, szembenállásukat a többséggel e két ország kulturális hagyományaival magyarázom. Ugyanakkor a németek és a franciák egyeztetett, hatá rozott álláspontja mögött aktuális politikai megfontolásokat vélek. A csatlakozó országok, mindenekelőtt Magyarország, a nemzeti kisebbségeik problémáit is magukkal viszik, az unióban viszont a bevándorolt mohamedánok okoznak gondokat. Tény, hogy míg a csatlakozó országokat kisebb vagy nagyobb mértékben a nemzeti kisebbségek ügyei foglalkoztatják, addig a nyugateurópai országokban ez nem számít problémának. Ott viszont a bevándorlás miatt fő a politikusok feje. Ezt mi nem értjük, mert nincs róla tapa sztalatunk. Mi, magyarok nem adunk tanácsokat a németeknek vagy a franciáknak, hogyan kezeljék a bevándorolt mohamedánokat. Ők viszont megengedhetetlenül leegyszerűsítő véleményt alkotnak a nemzeti kisebbségek kezeléséről. Várható, hogy ezekkel a problémák kal kapcsolatban számos konfliktusunk lesz még az Európai Unión belül. Ami konkrétan az iszlámot illeti, ezt hosszú távon nem érzem megoldhatatlan problémának. Már azért sem, mert az iszlám nem volt olyan formálója az európai kultúrának, mint a kereszténys ég. Bár az eltelt több mint egy évezred alatt a két világvallás között az elhatárolódás volt a jellemző, ennek azonban nem kell feltétlenül konfrontációhoz vezetnie. Meggyőződésem, hogy az együttműködés és a másság tiszteletben tartása alapján meg lehetne teremteni a harmonikus együttélést az európai iszlám közösségek és a keresztény többség között. Tudom, hogy ez sok szempontból naiv utópia. A vallási és kulturális szembenállást valójában a nyugati társadalmakat a mienknél is erősebben jellemző társadalmi szakadás ellentétei feszítik. Ez az utóbbi évtizedek következménye. Nyomor, peremhelyzet, a mobilitás szerény lehetősége esik itt egybe az iszlám térhódításával. Néha nem árt talán arra a rosszra is gondolni, ami bennünket eddig még elkerült. Ezt nevezném az elmaradt kár elméletének. vissza
