Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-30
16 azelőtt. Vagyis konkrétan is meg fogjuk tapa sztalni, mit jelent a szuverenitás egy részének átengedése. Amit eddig néhány baráti telefonnal el lehetett intézni, azt most saját politikusaink feje felett lobbisták intézik a központban. Jó, hogy említi az eurót, melynek bevezetését sem NagyBritanni a, sem Svédország nem fogadta el, pedig tagjai az EUnak. Ezzel szemben elképzelhető, hogy Magyarországon már 2008ban az euró lesz a fizetési eszköz. Mi erről a véleménye? Rögtön le kell szögeznem, nem azért vetettem fel az EUval kapcsolatos problémák at, mintha ellenezném Magyarország belépését. Mérlegre téve az előnyöket és a hátrányokat, Magyarország számára nincs más lehetőség, mint csatlakozni az európai közösséghez. De nem lehet azt várni, hogy 2004. május elsejétől minden probléma megoldódjon. Ép p ellenkezőleg, arra lehet számítani, hogy a belépés pillanatától kezdve új problémák tömege merül fel. Mindenekelőtt a gazdasági fejlődés és a stabilitás megteremtése. E céloknak alárendelten lehet felvetni a közös valuta, az euró hazai bevezetését. Erre a jelenleginél jóval kedvezőbb gazdasági viszonyok között kerülhet csak sor. Magyarországnak számos konkrét követelménynek kell megfelelnie ahhoz, hogy csatlakozhasson az euróövezethez. A gazdasági integráció alapvetően eltér a biztonsági zónához való csat lakozástól. Ez utóbbi egy lépésben megtehető, ugyanis bizonyos ideológiai, politikai értékek felismerésétől és követésétől függ, s következményei csak a hadsereg fejlesztésére, illetve a védelmi politika alakítására vonatkoznak. Ezzel szemben az európai in tegráció alapvetően függ a gazdaság teljesítőképességétől, és ilyen módon csak fokozatosan képzelhető el. Idézem könyvének egy másik kijelentését: "Az unióban zajló tevékenység nem demokrácia, de nem is diplomácia." Hát akkor micsoda? Ez a probléma n agy erővel jelentkezik az új európai alkotmányról folytatott vitában. Arról van szó, hogy az Európai Unióval a döntéshozatal legitimitása egészen más jellegű, mint az, amely a nemzeti szinten zajló döntések mögött áll. Az egyes országokban általában négyév enként tartanak helyhatósági és parlamenti választásokat, ilyenkor új kormány alakul, és a szavazók, legalábbis elvileg, befolyást gyakorolhatnak a politikára. Ilyenkor a választók véleményt alkotnak a kormányok tevékenységéről, amely rájuk nézve kötelező. Az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusa ettől alapvetően eltér, és ezért állítják sokan, hogy az EUn belül sajátos "demokráciadeficit" van. Az európai uniós bizottság tagjai nem választás útján kapják a felhatalmazásukat, és nem is lehet tevékenységü ket parlamenti választásokhoz hasonló keretek között értékelni. A bizottsági tagokat az egyes országok nevezik ki, és bár jelölésüket jóváhagyja a parlament, de nem tartja őket folyamatos ellenőrzése alatt. Állíthatjuk, hogy még az Európai Parlament sem ta lálta meg azt a képviseleti formát, mely tevékenységének a leginkább megfelelne. Hiszen az európai uniós választásokon lényegében belpolitikai szempontok szerint választják meg a frakciók tagjait, akiknek ezután európai problémákkal kell foglalkozniuk. Ez az ellentmondás lesz jellemző a 2004 júniusában tartandó magyar európai parlamenti választásokra is. A problémát úgy lehetne megoldani, ha a nagy európai irányzatok, mint például a szociáldemokraták, a kereszténydemokraták vagy a zöldek egész Európában egy séges listával indulnának, és megválasztott képviselőik ily módon felhatalmazást kapnának az egész közösség problémáinak a megoldására. Ilyen törekvésnek azonban egyelőre nincs jele. Magyarországon pedig a közvélemény egyáltalán nem foglalkozik ezekkel a k érdésekkel, mert túl távoliaknak tartja, holott már júniusban szembe kell néznie velük. Mi várható az európai uniós kampánytól? A belépésünkről döntő népszavazás propagandakampánya katasztrofálisra sikerült. Vajon az EUválasztások kampánya is hasonló l esz? Bízom benne, hogy a pártok európai listájukon olyan személyiségeket indítanak el, akik felkészültségük és nyelvtudásuk révén jó munkát tudnak majd végezni az Európai Parlamentben. Ha Magyarország jó képességű képviselőkből álló csoportot küld ki St rasbourgba, akkor az nagyban emeli majd hazánk tekintélyét. 1990 és 1994 között az egyes országok politikai életének harmadik garnitúráját képviselő személyek vettek részt az Európai Parlament munkájában. Remélem, azóta ez a helyzet megváltozott, és Magyar országra sem lesz jellemző. Ma már az Európai Parlament tevékenységét sokkal kevesebb formalitás jellemzi, és sokkal több érdemi döntést hoznak, mint kéthárom ciklussal korábban. Még inkább
